Van aki gyerekvállalás helyett a szabadságot választja? (beszélgetős fórum)
Hogy mi van? Nehogy már azt hidd, hogy bármely szakma olyan izgi. Eltelik egy kis idő, és mindegyiknél előkerül a megszokás. Olajfúró sziget vagy a hasamban egy új élet, ami felfoghatatlan csodája a természetnek?:) Hát tudod....
Százszor romantikusabb egy új élet, amit egy férfivel közösen teremtünk, és felfedezzük benne magunkat, mint egy olajfúró sziget, amihez semmi közöm, és minden nap ugyanaz.
"Nekem senki ne akarja beadni hogy mindenki határtalanul boldog azzal ahogy él."
Szép gondolat. S te határtalanul boldog vagy? Nem hiányzik egy társ az éltedből? Ha már gyerek nem is...Csak a társakkal az a baj, hogy legtöbbjük gyereket is akar ugyebár...akkor inkább se társ, se gyerek? Vagy hogy? Most őszintén kérdezem...
Írta, hogy váltogatja a pasikat? Én azt nem is olvastam....
Én nagyon szeretek házasságban élni, a férjem a mindenem, de még azt is el tudom képzelni, hogy van, akinek arra sincs szüksége.....
Aha. De miért nem mutattad meg neki/nekik azt az értéket is, amit a család képvisel?
Én boldog lettem volna, ha sokkal fiatalabb koromban megtanítják, hogy ugyanazzal a férfivel lenni nem unalom és rabszolgaság, pont, hogy virágról virágra szállni a legrosszabb és értéktelen. Én biztos meg fogom tanítani a gyerekemnek.
Hány érdekes foglalkozással rendelkező nőnek bizony van családja a munkája mellett!!
Meg kellett volna a nagy pacifista szellem mellett ezt az értéket is tanítani.
Hát azért egy gyerek-szülő kapcsolatot két mondatból megítélni elég nehéz, inkább lehetetlennek mondanám. Az, hogy szeretem a szüleimet és nagyon jó a kapcsolatom velük még nem egyenesen arányos azzal, hogy milyen volt a gyerekkorom, vagy akkor hogy éltem meg, és most hogy gondolok rá.
És azért mikor én gyerek voltam még nem így éltek az emberek, ahogy most.... nem voltak filléres gondjaik, gond nélkül vittek engem mindenhová, mindent megkaptam...nem volt megélhetési dilemma, hogy vállaljanak-e gyereket.... ma már ez nem megy úgy, mint a karikacsapás, sajnos. össze sem lehet hasonlítani, dolgozom én is, látom a különbséget.
Minden tisztelettel, de hova lett a romantikus kalandvágy? Egy vegyész aki olajfúró szigeten dolgozik. Még jó hogy érdekesebb. Egy gleccserkutató vagy egy sima anyuka? Én az előbbire szavazok. Nekem senki ne akarja beadni hogy mindenki határtalanul boldog azzal ahogy él. Talán soha senkinek nem vallanák be, de legbelül azért éreznek kételyt. Én nem viselném el ha az életem hátralevő részét a meló-alvás-meló-szex-alvás-kötelező családlátogatás-monotonná váló vasárnapi ebédek hálójában kéne élnem.
Keményen hangzik vagy sem, de jobban érdekel mi lehet az Európa (Jupiter hold) jégpáncélja alatt, mint a fentiek közül bármi.
Hat igen vannak masok is erdekesek , lanyom mar 33 es 7 eve jarja a platformakat . Ez az ö elete es en öt igy respektalom . Önnalo eletet el es talan soha sem fog " rajongani " egy ferjert maximum egy gyerek apjaert ha valaha is gyereket fog akarni.De ez az ö privacija .
Ö boldog akkor en is az vagyok .
Sok hozza hasonlo van a vilagon csak az ami kulömböszteti hogy ezek a lanyok tudjak eleinte mitt akarnak . Es erre van az anyuka ( en esetemben csak ö volt) ki megmutasa az utat . Többek köszt soha nem eröszakoltam ra semit , es soha nem akartam rajta keresztul megelni azt ami sokszor nem volt adatott az eletemben . Ez a fenomen sajnos gyakori sok szulönek egy a celja , az hogy tudjon " villogni " a gyerekevel. Plusz meg hogy a babel koszoruval a fejen ott bologat hogy ; igen igen ez az en munkam en neveltem . ( ha fiu akkor legyen legalab 35 eves koraig a anyaval utana majd ö valsztana meg a menyet is ) sajnos ha az ember bele lat a mai helyzetbe ez egy faktum .
Tehat a lanyom mindeg tudta mitt akar es detto a többi sracim is. En a gyerekim pacifista szelembe vezettem .
Szulöknek csak az lenne a kötelesege hogy mutassak meg az ajtokat , gyerekek markivalosszak hogy hova is akarnak benyitni.
Érdekes nő? Miért???
20 évesen még érdekesnek találtam volna.
Most - ha elgondolkozom, kiket is találok nagyon érdekes nőnek: hát mindnek nagyon jó házassága van, rajong a férjéért, családi programot szervez, stb. Na ezek az érdekes nők (számomra).
Attol is fugg hogy menyire is fontos szamunkra a szabadcsag . Egyik lanyom , fiatal hölgy kinek mar regen az elvart sablonok szerint kelene mar hogy legyen egypar gyerköce.
Nem ö inkab egy ferfias szakmaba dolgozik szerteszet a vilagon . nehez kemiai diplomaja van es olaj platformakon van a munka helye. Nagyon ritkan jar ide marmint haza de egyben bisztos vagyok - boldog !
Nem hiszem hogy valaha is magtalalja a parjat de ha igen akkor hasonlo intektualis nivon.
Van egy közmondas is erröl ; egyforma gyarekek jatszanak a legjobban ..
Biztos ez veszi el a kedved, ha ilyeneket látsz.
Tény, hogy én nem ilyeneket látok, és ezért vonzóbb a dolog.
Én gyakran olyat látok, hogy anyukának nem is kell dolgoznia, mert apuka jól keres.
És rengeteget foglalkoznak a környezetemben a gyermekükkel, ezért nem fognak elkallódni, hihetetlen értelmes, édes gyerekek.
Amiket itt olvasok kapcsolatokról, házasságok alakulásáról - hát az durva.
Csak kapkodom a fejem, hogy mik vannak.
Aha. Hát jó. Mindez kizárja a gyereket?
Egy idősek vagyunk, nekem ezidő alatt sikerült több diplomát, nyelvvizsgát, doktori címet szereznem meg ilyenek, ja meg szerencsére megtalálni az apát, és gyereket csinálnunk. (Ráadásul nem is voltam túl gyors, időben sokkal hamarabb is belefért volna.)
Hát, látom nem egy környékre járunk, az tuti.
Én nem nagyon látok mostanában ilyet. Csak fáradt, túlhajszolt szülőket, ahol legalább az egyik, de inkább mindkét fél 10 órát dolgozik minimum egy nap, hogy a gyerekeknek minden meglegyen. Inkább pénzt adnak nekik idő és szeretet helyett, mert az könnyebben megy, másra idejük és energiájuk sincs. tizenévesen meg bekerülnek egy brancsba és csak isten tudja mi lesz belőlük. Nem lottózom, ilyen lutriba se fognék bele soha.
Nekem az anyaság nem szépséges életcélnak tűnik, sajnálom. Pont ezért nem fog a véleményem megváltozni. És bármennyire is szépen írod, igenis elvesz, időt is pénzt is, szabadságot is és energiát is..... ezt kár szépíteni.... és csak remélni lehet, hogy felnőttkorára értelmes lesz, lesznek céljai és egy jó élete.
Elég csak itt szétnézned: mikor jön a családi pótlék? Nem tudunk elmenni évek óta a gyerekekkel, mert nem jut rá... a házasságom tönkrement, mert nem volt időnk egymásra... a férjem félrement, mert meghíztam, tönkrement a szexuális életünk... a gyerekem hazudozik, a gyerekem felesel az iskolába, drogozik, sorolhatnám napestig. Biztos van, akinek ettől lesz teljes az élete, de az nem én vagyok. DE! Ettől én még nem vagyok kevesebb vagy szegényesebb lelkű, mint azok, akik szülnek. És azoknak, akik szültek nincs joguk mindenféle jelzőkkel illetni azokat, akik másban találják meg az életük értelmét és szépségét!
Nem hiszem, hogy öregkorunkra kell már most gondolni. Meghalni meg bármikor meghalhat az ember, mint ahogy írta is vki eőttem. Nekem például pár hete volt autóbalesetem... terhesen... sajnos. És az komolyan mondom, maga volt a csoda, hogy élve szálltam ki, és agyrázkódáson kívül, egy-két zúzódáson kívül bajom nem lett.
Nem azért kell gyerek.
Tudom, hogy te bepöccensz. De férjed van, úgy tudom. Az már család.
Azért nehéz elfogadni a másik felállást, illetve azt, hogy gyerek nélkül is oké, mert én idegbeteg tehénnek a környezetemben pont az egyedülállókat látom. A családosok, gyerekesek pedig erősek, boldogok, teljesek, és általában nagyon csinosak.
Amúgy azt nem írtam, hogy aki nem akar gyereket, az önző. Nem tudom, miért nem akar az, aki nem akar.
A gyerek hozzáad az életünkhöz, nem az van, hogy elveszi az időt, pénzt, energiát, szabadságot, önmegvalósítást stb.
Hát most gondold már el, pont azt nem akarnád megélni, amire a tested képes, hogy egy kis "alien" éljen a testedben.:)
Látod te, milyenek a gyerekek? Hát én olvadok, ha csak eszembe jutnak. Mi lesz a sajátommal?
A gyerekek olyan boldogok, ott nem lehet lazsálni, ott nem lehet lehangoltnak lenni. A gyerekek - legalábbis az én környezetemben - mindig úgy fel vannak dobva, hihetetlen!