Vallás: hit vagy fanatizmus? (beszélgetős fórum)

A pokol a választásaid, döntéseid és teremtéseid lehetséges legrosszabb végkimenetelének az átélése. A

természetes következménye bármely olyan gondolatnak, amely elutasít Engem, vagy nem mond semmit arról, hogy

Ki Vagy - Velem összefüggésben.

A fájdalom, melyet a helytelen gondolkodás miatt kell elszenvedned. De még a helytelen gondolkodás kifejezés is

félrevezető, minthogy ilyesmi sincsen.

A pokol a beteljesületlenség, kevesebbnek lenni. , Hogy tudod, Ki és Mi Vagy, és elmulasztod megtapasztalni

De ha legalább az egyikünk őrzi az igaz ságot rólad, akkor ez az igazság végső soron diadalmaskodni fog.

Mi az a jónak lenni? Ki állítja fel az irányelveket?

Bizony mondom: te magad szabod meg a szabályokat. Te magad állítod fel az irányelveket, és te magad döntöd el,

jól cselekedtél-e; hogy jól cselekszel-e. Te vagy az egyetlen, aki eldönti, Ki és Mi Vagy Valójában - és Ki Akarsz

Lenni. És te vagy az egyetlen, aki megítélheti, jól cselekszel-e.

Senki más nem fog elítélni- mert miért és hogyan ítélné el, és nevezné rossznak Isten a teremtését? Ha azt

akarnám, hogy mindig mindent tökéletesen tegyél, meghagyhattalak volna a teljes tökéletesség állapotában, melyben

leledztél, mielőtt ideérkeztél volna. Számodra azonban éppen az a folyamat lényege, hogy fedezd fel önmagad, és te-

remtsd meg az igazi Éned, amilyen igazán vagy-és amilyen igazán kívánsz lenni. Ám soha nem lehetnél azzá, ha nem

lenne választási lehetőséged másnak lenni.

Azért dönthetsz, mert én állítottam eléd ezt a lehetőséget.

Pontossan azt tehetsz, amit csak kívánsz, a megtorlástól való félelem nélkül. Ez szolgálhat téged igazán - ám

tudatában kell lenned a következményeknek.

A következmények pedig az eredmények, a természetes fejlemények. Ezek egyszerűen vannak. A természet

törvényeinek természetes működéséből következnek. Megtörténnek, előre láthatóan és megjósolhatóan, annak

következményeként ami éppen megtörténik:

Minden fizikai életműködés összhangban áll a természet törvényeivel. Ha majd emlékezni fogsz ezekre a

törvényekre, és alkalmazod is őket, akkor fizikai szinten is irányítani tudod az életed. Amit büntetésnek tekintesz,

vagy balszerencsének nevezel az nem más, mint hogy valamely természeti törvény érvényesíti a jogait.

Ha ismered ezeket a törvényeket, akkor soha nem tapasztalod meg az Énedet abban az állapotban, melyet bajnak

hívsz. Egyetlen élethelyzet sem jelentene nehézséget. Semmiféle körülmény nem dúlna fel. Véget vetnél minden

aggodalmaskodásnak, félelemnek. Úgy élnél mint megtestesült szellem a viszonylagosság birodalmában. És a tied

lenne minden szabadság, minden öröm, minden béke, és a léleknek, aki valójában vagy, minden bölcsessége és

hatalma. Azaz teljes mértékben megvalósult lény lehetnél.

Ez a lelked célja. Hogy a lehető legteljesebb mértékben megvalósítsa magát, még itt, a testben; hogy mindannak a

megtestesülésévé váljon, ami valóban van.

Ez hát a tervem számodra, ez az elképzelésem: hogy megvalósuljak rajtatok keresztül. Hogy valóra váljon a

fogalom, hogy tapasztalati úton ismerhessem meg a saját Énemet.

Én fektettem le a Mindenség törvényeit. Minthogy tökéletes törvények, tökéletes fizikai működést teremtenek.

Láttál már életedben a hópehelynél tökéletesebbet? Elképesztő bonyolultsága, a mintázata, a szimmetriája,

összetéveszthetetlen különbözősége bármi mástól - mindez maga a titok.

Rácsodálkozol a természetnek erre a döbbenetes bemutatójára, igaz? Akkor gondolj arra, hogy ha ezt meg

tudom tenni egyetlen hópehellyel, mit tehetek - és mit tettem - a Világegyetemmel?

Majd meglátod egyszer te is a szimmetriáját, a tervezés tökéletességét - a legirdatlanabb tömegtől a legapróbb

részecskéig. Még most nem tudod elképzelni, nemhogy megértenéd a horderejét. Csodálatosan fogalmazta meg a ti

Shakespeare-etek.Több dolgok vannak földön és égen Horátio, mintsem bölcs elmétek álmodni képes.

Persze, hogy növelhető.

Emlékszel mit ír Pál:

Róm 10,17

A hit tehát az [ige] hallásából [támad,] a hallás pedig a Krisztus beszédén át. (vagyis az Ige hallásából)

Nem fogsz tudni afelett hitben cselekedni, mint amennyire megbízol (hiszel) Istenben, hogy Ő is megteszi a maga részét.

És miért ne tenné meg? Persze, hogy megteszi, amiről azt mondta, hogy megteszi, csakhogy sokszor nem jutunk el odáig, hogy megláthassuk, mert idő előtt leállunk a hitetlenség, a bizalmatlanság miatt.

De hazugságon még senki nem kapta Őt;)

Isten világában nincsen szabad vagy nem szabad. Tedd, amit tenni akarsz. Tedd azt, ami úgy tükröz, úgy ábrázol

téged, mint Éned egyre nagyszerűbb változatát

De ne ítélkezz és ne kifogásolj, mert semmiről nem tudod, miért történik meg, sem azt, hogy hová vezet.

És ne feledd: amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz.

Inkább keresd a módját, miként változtathatod meg mindazt ami már nem tükrözi a legmagasztosabb felfogásodat

arról, Aki Vagy.

Ne feledd: minden áldás - mert minden Isten teremtése.

Isten világában nincs szabad és nem szabad.

Csak a képzeletedben jelentkezhet a szabad és a nem szabad.

Én soha nem rendeltem el semmiféle helyest vagy rosszat, sem lehetet vagy nem lehetet. Ha így tennék (ami

elképzelhetetlen) az azt jelentené, hogy megfosztanálak a legnagyobb ajándéktól - a lehetőségtől, hogy úgy tégy,

ahogy kedved tartja, és megtapasztald cselekedeteid eredményét. Az esélytől, hogy megteremtsd megújult önmagad,

annak a képére és hasonlatosságára, Aki Valójában Vagy. Annak a terétől, hogy létrehozd egyre fenségesebb Éned

valóságát, mely a legszárnyalóbb elképzeléseden alapul arról, hogy mire vagy képes.

Azt állítani, hogy valami - gondolat, szó, tett - helytelen, annyi lenne, mintha azt mondanám, hogy ne tedd meg. Ha

azt mondanám, hogy ne tedd meg, az tilalmat jelentene számodra. A tilalom - korlátozás. Korlátozni annyi lenne,

mintha elutasítanám annak a valóságát, Aki Valójában Vagy, valamint a lehetőséget, hogy megteremtsd és meg-

tapasztald ennek igazságát

Ne kárhoztasd mindazt, amit rossznak nevezel a világban. Inkább kérdezd meg magadtól, mit tudsz arról, amit

rossznak ítéltél, és hogyan kívánod megváltoztatni.

Tekints magadba, és tedd fel a kérdést: Az Énem mely része kívánja megtapasztalni ezt? Az élet mely oldalát

kívánom megidézni? Mert az életben minden a teremtés, az általad vég hezvitt teremtés eszköze, és valamennyi

esemény pusztán alkalmat kínál rá, hogy eldönthesd, Ki Vagy, és azzá lehess.

És mert ez minden lélek esetében érvényes, megértheted, hogy a mindenségben nincsenek áldozatok, csak

teremtők. A Földön járt Mesterek mindannyian tisztában voltak ezzel. Ezért nem számít, melyik Mestert nevezed meg,

egyik sem képzelte áldozatnak magát .

Minden lélek egy-egy Mester- bár némelyik nem emlékszik az eredetére, vagy az örökségére. Ám mindegyikük

megteremti a legmagasztosabb céljainak megfelelő és a leggyorsabb emlékezéshez szükséges helyzetet és

körülményeket - a mostnak nevezett valamennyi pillanatban.

Ne ítéld meg a más által járt karmikus utat. Ne irigyeld a sikert, és ne szánakozz a kudarcon, mert nem tudhatod,

mi a siker, és mi a kudarc az adott lélek értékelésében. Ne nevezz csapásnak valamely eseményt, és ne nevezd

örömtelinek se, amíg el nem döntöd, vagy meg nem érted, hogy mi célt szolgál. Nem ítélheted meg mindezt. Jobban

teszed, ha bölcsen hallgatsz, és nem faggatsz másokat sem.

Ez nem jelenti azt, hogy ügyet se vess a segélykérésre vagy hogy fojtsd el a saját lelked vágyát, amikor bizonyos

körülmények vagy feltételek megváltoztatására törekszik. Annyit jelent csupán, hogy kerüld a címkézést és az

ítélkezést, míg teszed, amit teszel. Mert minden körülmény ajándék, és minden élményben kincs rejlik.

A Zsidó levél 11/1,3 meghatározást ad a hitről:

"1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő."

A hitnek fordított görög szó bizalmat is jelent.

A bizalmam Istenben nem akkora, mint a legelején, mikor hitre érbedtem, s elindultam az úton.

Növekedett.

Érdemes megfigyelni Péter viselkedését Pünkösd előtt, és után.

Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a

megtapasztalásra.

Én vagyok a fény mondogatta én vagyok a fény. Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a

megtapasztalását.

Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek felbukkant, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény.

Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek az én fenséges fényemmel

ragyogott.

Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben. A legnagyobb ragyogás

közepette, melyhez ugyan maga hozzátette a sajátját, nem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg önmagát

annak, Aki és Ami Valójában.

Majd az történt, hogy ez a lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát. És oly hatalmas volt a vágyódása, hogy

így szóltam egy napon: - Tudod-e, kicsike, mit kell tenned, hogy kielégíthesd a te hatalmas vágyódásodat?

- Mit, Istenem, mondd, mit? Bármit megteszek! - kiáltotta a kicsi lélek.

- El kell választanod magad tőlünk, többiektől - válaszoltam. - Folyamodj a sötétséghez.

- Mi az a sötétség, ó Szentséges Egy? - kérdezte a kicsi lélek. - Az, ami te nem vagy - válaszoltam, és a lélek

megértette.

Követte a tanácsomat. Eltávozott a Mindenségből, és egy másik tartományba költözött. Ebben a tartományban a

lélek rendelkezett azzal a hatalommal, hogy megtapasztaljon mindenféle sötétséget, és meg is tette.

Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott: Atyám, atyám, miért hagytál el engem. Miként te, amikor a

legsötétebbnek tartott időket élted. Én azonban soha nem hagylak el téged; mindig melletted vagyok, és készen állok

rá, hogy emlékeztesselek arra, Aki Valójában Vagy; és mindig készen állok rá, hogy hazahívjalak.

Ezért mondom, hogy legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget.

És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami nem vagy. Csak adj hálát a

teremtésért, akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel.

Az általad teremtett tapasztalat annak a kinyilvánítása, Aki Vagy, és Aki Lenni Akarsz.

Azért meséltem el ezt a kis történetet - a lobogó kis lélekről szóló tanmesét hogy jobban megérthesd, miért éppen

olyan a világ, amilyen; és hogyan változhat meg mindez egyetlen pillanat leforgása alatt.

"De igen ,allithatja szerintem.Annak ellenere hogy te elforditod a tekinteted Istenrol,attol meg ugyanugy benned van.Nem o aki elhagy,hanem te aki elfordulsz.Mindig is egy leszel Istennel,mert o bennunk van,mi pedig obenne."

Egy Krisztusban újjáteremtett hívő(az meg mi?=II.Korinthus 5/17), s egy nem az között különbség van, nem él mindkettőben Isten Szelleme.

Ezt mire föl állítom? Ezért:

"Ti azonban nem test, hanem Szellem szerint éltek, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé" Róma 8/9

"Nem o aki elhagy,hanem te aki elfordulsz.Mindig is egy leszel Istennel"

Ezzel tökéletesen egyetértünk. Mindig egy leszek Istennel, de nem voltammindíg egy.

"Isten nem külső megfigyelés útján mutatkozik meg Istenként, hanem belső megtapasztalás révén. És ha Isten

belső élményként mutatkozik meg, akkor fölösleges a külső megfigyelés. És ha szükségessé válik a külső megfigyelés, akkor nem lehetséges belső megtapasztalás. En igy gondolom,nekem ez teljesen logikus. "

Elfogadom, hogy ez neked logikus.

Nekem nem.

Folyamatosan tanulok külső megfigyelés útján az Igéből, mellyel bennső megtapasztalás jár együtt, az által, hogy hittel elfogadom

De ettől függetlenül bírjuk egymást.

Nekem az ilyen kijelentesek is novelik:

Ha az univerzum nem az isteni lényegből alakult volna ki, a benne élő egyik teremtmény sem remélhetné soha, hogy valaha is eljut ebbe a magasabb rendű isteni állapotba. De mivel az univerzum a Világ Elme manifesztációja, mivel mindkettőjüket ugyanaz a szent alkotóelem építi fel, az összes benne élő teremtménynek megvan az esélye a tényleges megvilágosodás szükségszerűen bekövetkező meggyőződésére. Ebben rejlik tehát az a legnagyobb reményük és legfontosabb biztosítékuk, hogy megtalálják az Önvalót, mivel a hozzájuk való intim kapcsolat elég garancia arra, hogy elnyerhessék segítségét.

Én mostanában azon gondolkodom, hogy lehet-e növelni a hitet?

Szerintetek?

Te nem vagy a Mennyei Atya, sem a Szent Szellem(lélek) vagyis rajtuk kívülálló vagy, Ő mégis benned élhet, és ezáltal eggyé válsz vele. De aki nem kér Istenből, az azt sem állíthatja, hogy egy Istennel, annak ellenére, hogy a létet neki köszönheti.

Ehez meg egy hozzafuznivalom van.Ha a teremtesbol indulsz ki,teljes keptelenseg amit allitassz. Hogy is volt?

kezdetben volt a Minden, és nem volt semmi más. Ám a Minden nem

ismerte önmagát mert nem volt semmi más. Ilyenformán a Minden sem volt, nem lehetett, minthogy másnak a

hiányában semmi nincs.

A rajta kivul semmi nem volt ez logikussa teszi es evidens hogy minket is csak onmagan belul tudott letrehozni,es nem valahonnan mashonnan szedett minket ossze.

Te nem vagy a Mennyei Atya, sem a Szent Szellem(lélek) vagyis rajtuk kívülálló vagy, Ő mégis benned élhet, és ezáltal eggyé válsz vele. De aki nem kér Istenből, az azt sem állíthatja, hogy egy Istennel, annak ellenére, hogy a létet neki köszönheti.

De igen ,allithatja szerintem.Annak ellenere hogy te elforditod a tekinteted Istenrol,attol meg ugyanugy benned van.Nem o aki elhagy,hanem te aki elfordulsz.Mindig is egy leszel Istennel,mert o bennunk van,mi pedig obenne.

Az írásnak hiszünk, mert az Írás határozottan , és egyértelműen kijelenti. Azért is hiszünk benne.

Isten nem külső megfigyelés útján mutatkozik meg Istenként, hanem belső megtapasztalás révén. És ha Isten

belső élményként mutatkozik meg, akkor fölösleges a külső megfigyelés. És ha szükségessé válik a külső

megfigyelés, akkor nem lehetséges belső megtapasztalás.

En igy gondolom,nekem ez teljesen logikus.

Tudatlanság kérdése? Magadra gondolsz, hisz azt állítottad, hogy mi elkülönültnek érezzük magunkat, te pedig ennek ellenkezőjét érzed. Tudatlanságból állítod?

Lehet...

Elolvastam, és szerintem az egész illúzió, amit ír,s amit fejteget, de ez egyéni vélemény.

Elég érthetően kitűnik számomra, (ismét egyénileg!) mit is nem értett az, aki ebben az illúziót vélte felfedezni.

És így kénytelen volt illúziót gyártani.

Teljesen felesleges volt újra és újra ugyanazt beidézni, ami már eleve egy félreértésre épül.

Istennel teljes közösségben tudom magam.

Te nem vagy a Mennyei Atya, sem a Szent Szellem(lélek) vagyis rajtuk kívülálló vagy, Ő mégis benned élhet, és ezáltal eggyé válsz vele. De aki nem kér Istenből, az azt sem állíthatja, hogy egy Istennel, annak ellenére, hogy a létet neki köszönheti.

stb.

Tudatlanság kérdése? Magadra gondolsz, hisz azt állítottad, hogy mi elkülönültnek érezzük magunkat, te pedig ennek ellenkezőjét érzed. Tudatlanságból állítod?

"Ha az irasnak hinnetek,nem kepzelodnetek isten bunteteseirol-pokolrol es ehez hasonlokrol"

Az írásnak hiszünk, mert az Írás határozottan , és egyértelműen kijelenti. Azért is hiszünk benne.

Az illető, akitől idézel, lehet hogy ismerte a betű szerinti Igét, de tudod a betű megöl, a Szellem az , ami megelevenít.

Idézzek Igéket? Akkor elfogadod, vagy találsz újabb kifogást, hogy miért is nem logikus elfogadni?

Miből gondolod, hogy Istentől elkülönültnek érezzük magunkat?

Mert azt gondoljatok hogy a Teremtő és a teremtései nem ugyanazok.Hogy Ami Egy, az nem Egy; hogy Ami Egységes, az valójában különálló.

Mert ugy gondoljatok, hogyha a teremtés különálló a Teremtőtől, és ha a Teremtő megengedte, hogy a teremtmények azt csinálják, amihez csak kedvük szottyan, akkor igenis lehetséges, hogy a teremtmények olyasmit tegyenek, amit a Teremtő nem akar, hogy megtegyék, ilyen körülmények között a Teremtő Akarata meghiúsulhat. Isten akarhat valamit, de nem sikerül elérnie.Azt allitjatok hogy Isten és Sátán az ember lelkéért versengnek, es elbűvölő módon, ebben a versenyben Isten veszíthet.Tudod Adam-Eva tortenet!

És ez mióta érzés; érzet kérdése?

Tudatlansag kerdese ez.

Ha az irasnak hinnetek,nem kepzelodnetek isten bunteteseirol-pokolrol es ehez hasonlokrol.En nem mondtam hogy az evangeliumok nem tartalmaznak igazsagokat.

Hogy átél, megél, ért, érez valamit az kétségtelen, és elvitathatatlan, hisz nem csak a keresztények élnek meg, élnek át s éreznek dolgokat, csak ők mást, és másképp ;)

Voltam mindkét oldalon, én mondom nem ugyanaz:)

És most ez ne arról szóljon, hogy melyik milyen volt(melyik jobb, avagy rosszabb).

De hogy nagy a különbség, az biztos.

Miből gondolod, hogy Istentől elkülönültnek érezzük magunkat?

És ez mióta érzés; érzet kérdése?

Van idő, mikor semmilyen érzés ezt nem nyilvánítja ki, de van hogy érzet kíséri. De ettől függetlenül ez igaz(tudod, én azt vallom, hogy hitben járok, és nem látásban-vagyis nem az érzékeim, az érzéseim szerint):

János evangélium 17/19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.

20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;

21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.

22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:

23. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél. "Jézus"

Van ebben valami elkülönültség?

Amit itt olvasol: több mint világnézet, és kevesebb mint vallás.

Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod,

hanem közös gyökerüknél tapintod.

Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról,

melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a

testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberekért.

Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem

hogy igazi lényedre, igazi világodra eszméltessenek.

Egyetlen pont sem fér el a térben. A tér csak az érzékek részére tűnik

határtalannak; tulajdonképpen szűkebb mint a pont.

Ami határtalan: kiterjedéstelen; ami kiterjedéstelen, abban a végtelen

nagyság és végtelen kicsinység ugyanaz.

Isten nemcsak végtelen nagy, hanem végtelen kicsiny is: nincs az a parány,

melyben teljes-mivoltában benne ne rejlene.

Isten és a mindenség egyetlen ponton belül van.