Vallás: hit vagy fanatizmus? (beszélgetős fórum)

Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb

rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden

alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel.

Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a

lélek. A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten.

Külön-külön határok csak a térben és időben vannak; ami tértelen,

időtlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonos

az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a

csönddel.

Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent:

mint „van”-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget

beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása

után felragyogó végtelen lelket.

Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és

nemkivánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság

nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan,

melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget,

s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget

Ebben is teljesen igazad van. :)

Nem vagyunk egyformák, és nagyon sokat tanulhatunk egymástól. (Csak sajnos túl sokszor, előbb vesszük észre a rosszat valakiben, mint a jót.)

Lehetne ez az egyik lecke amit mindenkinek, vallástól függetlenül meg kellene tanulnia. Felfedezni a másik jó tulajdonságait. (Mindenkinek van. :))

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon,

kik nem erre igyekeznek, ha nem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle

véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen hanem

mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely

belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől

tanulni.

"Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris

bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hizlalda és

nem jótékonysági intézmény. " Teljesen igazad van. Sőt vannak, akik csak azért vallásosak, mert meg vannak félemlítve. Ezeket nem tartom én sem helyesnek.

Isten nem egy aranyhal, hogy elmondjuk neki a kívánságainkat, és várjuk, hogy teljesítse.

Hiába óvakodsz a bűntől, ha az ál-erényt magadra bocsátod. Az erény és

bűn mennél fejlettebb, annál tágabb; az ál-erény mennél fejlettebb, annál

görcsösebb. A bűnből mindig lehet erény, de az ál-erényből bajosan.

Az ál-erények mindegyike valamely igazi erényen élősködik, amellyel

össze szokták téveszteni. A vallásosság élősdije a türelmetlen felekezetiség

és kenetes ájtatoskodás, a hazafiságé az erőszakos sovinizmus, az emberszereteté

a fontoskodó közéleti buzgalom, a tudományé az ál-tudományos

kandiság, a művészeté a társadalmi sürgő-forgó művészkedés-műpártolás,

a mindennapi szorgalomé a sárba-ragadó gürcölés, a jóságé a csepegősszívű

jótékonykodás és tolakodó vigasztalgatás, a szerelmi tisztességé a házastársra

horgászó mohóság és mások szennyesében turkálás, stb.

Az erény sosem erőszakos; ezzel szemben bármelyik ál-erény jelszava lehetne:

„Amit én nem teszek, másnak sem szabad.”

Az ál-erények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget;

mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk

hivatkozva kötelezővé teszik saját töpörödöttségüket.

Erény mindaz, mely az örök mértékkel megegyezik s a teljesség felé

emel; bűn mindaz, mely az örök mértékkel szembeszegül s a teljességtől

távolít.

Aki a teljességet eléri, az örök mértékkel azonosul: nincs erénye és nincs

bűne többé; ahogy a tűznek nem erénye, hanem természete a világosság,

éppúgy a teljességgel azonosult lénynek nem erénye, hanem természete az

örök mérték szerinti működés. A teljességben nincs jó és rossz, nincs érdem

és hiba, nincs jutalom és büntetés.

Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember kötelessége,

hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az előírt szertartásoknak eleget

tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanoly arányban lássa el földi javakkal,

amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte.

Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak

lenni, s a vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene.

Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris

bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hizlalda és

nem jótékonysági intézmény. Az isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez

nem hasonlít kevésbe, mint a jótékonykodáshoz, a vágyak kielégítéséhez.

Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor éred el Istent.

Szerintem baj az, hogy az emberek időnként nem alkalmazzák a saját vallásuk tanításit.

Ennek az alapjai is bent vannak a Bibliában:

"A hit cselekedetek nélkül halott."

A cikk írója szerint lényeges az egyértelmű hitvallás.

Ti hogy látjátok?

4.rész

A más vallások követőivel folytatott párbeszéddel egyidejűleg természetesen azzal is foglalkoznunk kell, hogy mindennapi életünkben alkalmazzuk saját vallásunk tanításait. Mihelyt megtapasztaljuk a szeretet és együttérzés meg az erkölcsi fegyelem áldásait, könnyűszerrel felismerjük mások tanításainak értékét is. Ehhez azonban okvetlenül rá kell eszmélnünk, hogy a vallásgyakorlás jóval több, mint a szóbeli megnyilatkozás: "hiszek" - vagy a buddhizmusban: "menedéket találtam". Ugyancsak nem merül ki imaházak, szentélyek, templomok felkeresésében. És a vallási tanítások meghallgatása vajmi keveset ér, ha nem hatol el a szívig, hanem megreked az intellektus szintjén. A megértés és gyakorlati alkalmazás nélküli hit korlátozott értékű. Gyakran mondogatom honfitársaimnak, hogy aki málá-t (rózsafüzérszerű olvasót) hord magával, ettől még nem válik igazi hitgyakorlóvá. Az önmagunk spirituális átalakítására tett őszinte erőfeszítések avatnak bennünket valóban gyakorló hívőkké.

Az igazi vallásgyakorlat mindenekfölött való jelentőségét akkor kezdjük megérteni, amikor felismerjük, hogy a tudatlanság mellett az egyén és hite közötti egészségtelen kapcsolat a vallási diszharmónia másik fő tényezője. Vallásunk tanításait korántsem mindig alkalmazzuk mindennapi életünkben; inkább hajlunk arra, hogy énközpontú szemléletünk alátámasztására használjuk őket. Úgy bánunk vallásunkkal, mint saját tulajdonunkkal vagy valamiféle címkével, amely elkülönít bennünket másoktól. Ugye, hogy ez eltévelyedés? Ahelyett, hogy a vallás nektárjával a mérgező elemeket tisztogatnánk ki szívünkből és elménkből, az efféle gondolkodásnál fennáll a veszély, hogy e negatív elemek felhasználásával mérgezzük a vallás nektárját.

El kell ismernünk azonban, hogy ez egy újabb, méghozzá valamennyi valláshoz értelemszerűen hozzátartozó problémára világít rá. Arra célzok, hogy mindegyik az egyetlen "igaz" vallásnak állítja magát. Hogyan oldjuk meg ezt a problémát? Tény, hogy az egyéni vallásgyakorló szempontjából lényeges az egyértelmű hitvallás. Az is igaz, hogy ez abban a mély meggyőződésben gyökerezik, miszerint az a bizonyos választott út az igazság egyedüli közvetítője. Ugyanakkor valamiféle eszközt kell találnunk arra is, hogy összebékítsük ezt a hitet a hasonló állítások tagadhatatlanul létező sokaságával. Gyakorlati síkon ez azzal jár, hogy az egyes hívőknek legalább a többi vallás tanításainak érvényességét el kell fogadniuk, miközben teljes szívvel kitartanak a magukéi mellett. Ami az adott vallás metafizikai igazságainak érvényességét illeti, az természetesen a szóban forgó hitrendszer belügye. "

Ebben az egy hozzászólásomban találtál olyat, hogy maradj. (De nem azt amit te beidéztél!)Ezek szerint az összes hozzászólásod ilyen kiforgatás?

Én ott isteni, és emberi gondolatokról beszéltem. (Én csak azt fogadom el, ami bizonyítottan isteni.)

És erre válaszoltam:

"Szeretetből!MI MI MI??????????Mit akarsz te Istennek engedni?A teremtmenyek nemtudnak olyat tenni amivel Isten nem ertett egyet!" Böbe

(Más megengedni, és más egyetérteni.)

Ráadásul, mivel nem találtam a megfelelő kedves szavakat, rádmosolyogtam, hogy érezd, nem veled van bajom, csak azokkal az érveiddel, amikkel önmagadnak is ellentmondasz.

És nem vettem észre, hogy okos ellenérvekkel meggyőzhető lennél, mert aki eddig neked ellenmondott, nem kapott mást tőled, csak szitkozódást, piszkálódást. Gondolom, nem kell beidéznem a szavaidat. Ismered anélkül is.

"Aki érti és éli a kereszténységet, érti a lét lényegét, érti a tudatot, s állandó megértésben van . Megérti önmagát. "

...és van akinek nincs szüksége mindezekre,hogy ezt átélje,vagy megélje,mert enélkül is érti és érzi és átéli:)

Szeretettel, kedves hangnemben írtam. Amit te olvastál ki belőle, az a te hangnemed volt.

Érveltem. Meggyőzhető vagyok okos ellenérvekkel. Nem kötöm az ebet a karóhoz.

Nem emlékszem, hogy azt írtam volna: "TE csak maradj itt en meg maradok ott."

"Na nem úgy hogy a polcon porosodik, " Nagyon tetszett. Elképzeltelek, hogy odaállsz a könyvespolc elé, és megkérdezed: -Mondd meg Biblia, hogy... :)

De az sem rossz megoldás, hogy leveszel egy könyvet, és megnézed, hogy mit ír a BibliáRÓL!

Szerencsére, te egyiket sem teszed! :)

A tudatidat mindig te formalod,de az nem jelenti hogy a lelked megvaltozik,az mindig ugyan az marad.Isten lelke.

Azt hiszem, én egyszer sem írtam, hogy utállak (te írtad), egyszer sem írtam, hogy ostobaságokat beszélsz (te írtad) egyszer sem írtam, hogy fröcsögsz (te írtad). Sohasem vittem negatív érzelmet a hozzászólásaimba. Egyszerűen csak érveltem.

Hogy utalsz,igaz nem mondtad,reszemrol ez egy feltetelezes volt,azert mert allandoan helyre akarsz rakni, TE csak maradj itt en meg maradok ott" Nem te irtad? Hogy froccsogsz(?)ez hangnembol tunt ki,ahogy irtal.Lehet hogy felreertettelek,ez igaz,de nem haragszom rad.Tolem is tavol all hogy barkit megbantsak. Udv

"Aki nem ért a léthez és nem ért a tudathoz, az hiába ért a buddhizmushoz –keresztenyseghez,stb- tulajdonképpen ahhoz sem ért. Hiába ért valamit, állandó nem-értésben van. Aki önmagát nem érti, aki önmaga folyamatait nem konsziderálja, az mit érthet egyáltalán?"

Vagy éppen fordítva:

Aki érti és éli a kereszténységet, érti a lét lényegét, érti a tudatot, s állandó megértésben van . Megérti önmagát.

Ezt nem tudom megint kitől idézted, de nem a saját gondolatod volt szerintem.

A forrásmegjelölésre mindíg szükség van!

"Nagyon regen olvasgattam,es nem sok ragadt meg bennem."

"A mi lenyegunk ua Isten ,ami minden"

A biblia túlment ezen, és azzal kapcsolatban amit mondtam többet , mást is állít, s épp ezért nem kell, hogy kitaláld hogy van, hanem megmondja hogy hogy van.

Látod ezért mondtam, és mondhattam, hogy nem érted miről beszélek, hisz az írást sem ismered, amiből merítek.

Ezért nincs értelme kérdést föltenni, mert az érveim is a bibliára alapoznak, abból merítenek.

Számomra az tökéletes egész, hiánytala, s még ezidáig minden kérdésemre választ adott. Na nem úgy hogy a polcon porosodik, hanem hogy bújom, és kutatom, elmélkedek fölötte.

Velemenyunk majdnem (1)

Önmagában a vallások és tanítások tanulmányozása – elválasztva attól, hogy megtaláljam bennük saját magam számára az orientatív eszközt – tulajdonképpen érdektelen. Éppen ezért ez nem szakkérdés. A vallásokat és a tanításokat a szakértelem oldaláról nem lehet igazán tanulmányozni. Aki nem ért a léthez és nem ért a tudathoz, az hiába ért a buddhizmushoz –keresztenyseghez,stb- tulajdonképpen ahhoz sem ért. Hiába ért valamit, állandó nem-értésben van. Aki önmagát nem érti, aki önmaga folyamatait nem konsziderálja, az mit érthet egyáltalán? Ezért van az, hogy csaknem mindegyik szentkönyv fordítása messzemenően rossz. Pedig hozzáértők fordítják, ismerik az adott nyelvet, és az adott szó szótári jelentése ténylegesen az. A nyugati nyelvekről való fordítás esetében, ahol állandó az érintkezés, a kontroll, ott ez nem jelentkezik ilyen élesen. A keleti és főleg az archaikus nyelvek esetében azonban minden fordítás állásfoglalás; minden fordításban egy szemlélet van, vagy esetleg a szemlélet úgy van jelen, mint szemlélethiány, mint az önmagára való adekvát reflexió hiánya. Például forgalomban van Magyarországon Helmut von Glasenapp Az öt világvallás című kötete. Ez az ember egész életében csak vallástörténettel foglalkozott. Szakértelme vitathatatlan. Lényeglátása mégis olyan csekély, hogy az ember csak csodálkozni tud. Alig-alig ért valamit. Természetesen egy ilyen könyvnek is lehet valamilyen szegmentális értéke abból a szempontból, hogy valamire felhívja a figyelmet, amelyből aztán egy tényleges következtetést lehet levonni.

Isten életet adott. De, hogy benned milyen lélek van, az már más kérdés, mert te formálod a döntéseiddel, az érzelmeiddel. Azt hiszem, én egyszer sem írtam, hogy utállak (te írtad), egyszer sem írtam, hogy ostobaságokat beszélsz (te írtad) egyszer sem írtam, hogy fröcsögsz (te írtad). Sohasem vittem negatív érzelmet a hozzászólásaimba. Egyszerűen csak érveltem. Nagyon sajnálom, ha mégis megbántottalak. Távol állt tőlem!

További szép napot!

Elhajózott:)

Ebből bármit is akarsz kihozni, előtte karakteresen el kell vetned a Márk 16/19-et, és az Apostolok Cselekedetei 1/9,10,11-et.

"Isten lelke mindenkiben ott van,maskepp nem tuna elni."

Ez így nem áll meg az írások fényében.

Egyértelmű, hogy mindennek, ami él, Isten ad életet, de nem mindenkiben él Isten Szelleme egyformán.

Ugye tudod miről beszélek.

Ezért kérdeztem, hogy mennyire olvasgatod az apostoli leveleket?

Vannak nálunk okosabb emberek, bibliakutatók, teológusok, akik meg tudják állapítani, mi az ujság.

Én utánna olvastam ezeknek a "evangéliumoknak" amit tudtam összevetetettem a kanonizál iratokkal, és elvetettem őket.

Itt ismét nem lehet professzorok igenlő véleményére hivatkozni, hisz abból van pozitív és negatív is.

Gondolod, ha most a pápa kitalálná, hogy uppsz, a Rómaiakhoz írott levelet nem is ismerjük el, akkkor elvetném én is, A tartalma hitelesíti, nem a pápa.

És ne felejtkezz el a Szellemről, aki az írásokat ihlette. De nem minden írást.

Te egyébként milyen szinten foglalkozol az újszövetségi iratokkal.

Azt tudom, hogy nem fogadod el őket teljességgel, mert ügye ezt mondtad:

""Tisztelhetjuk attol fuggetlenul hogy nem ertunk egyet vele.En is pont igy latom" "

Máté, Márk Lukács, János evangéliumát is ugyanolyan mértékben fogadod el, mint Júdásét?

A napokban rájöttem valamire ,amit egy másik fórumba írtam és úgy érzem ,hogy talán a legközelebb áll az igazsághoz,az én igazságomhoz.Olvasgattalak titeket,meg más könyveket is és nekem így állt össze a kép:

"A fenébe is!Nem hagy nyugodni Merlin és Jézus.

Olyan érzésem van,mintha ugyanarról beszélnének.

Sőt,tudom,hogy ugyanarról beszélnek.Igenis igaz,hogy mindegy milyen úton mész,vagy honnan éred el Istent,vagy a Mágust önmagadban,mindegy ,hogy fogalmaznak,vagy minek nevezik!

Amit most tanított Merlin,ugyanazt mondta Jézus is,csak Ő úgy fogalmazott :

"Hat nem megmondtam hogy Istenek vagytok?"

Folyton olyan érzésem van,hogy annyira félreértették Jézust,ezt már mondtam neked ,Szrobcsek.Igaz nem ismerem annyirta,de amiket olvastam tőle,én máshogy értelmezem,mint a követői,vagy akár Te.

Amikor azt mondta:

"Én vagyok az út, az igazság és az élet"

szerintem ,akkor nem arra gondolt ,ahogy magyarázzák,hanem egyfajta magyarázat volt az előbbi ,mondatára,hogy istenek ,vagytok,minannyian.Buddha is ezt mondta és Merlin is.

Csak ki kellene mondanunk önmagunknak:

ÉN vagyok az út,az igazság és az élet!:)))))))))"

Isten világosan elmondott mindent.

Igen es elmondja most is es mind orokkon orokke.Mert nem szunt meg felvilagositani minket 2000 evvel ezelott sot elotte sem.

A kerdes csak az:Jol felfogtad amit mondott?

Akiben harag, vagy utálat,vagy gyűlölet van a másik iránt, abban nincs meg Isten lelke, és nem is lesz meg, még akkor sem ha ezrével olvassa a könyveket!

Isten lelke mindenkiben ott van,maskepp nem tuna elni.Mas kerdes hogy ki szeretne ezt kisajatitani maganak.Hat ez a baj hogy a vallasok ki akarjak sajatitani maguknak meg az Istent is.

Nem ertem miert froccsogsz,ki bantott tegedet?Es miert ne lehetne elemezgetni?A reszletekben bujik meg az egesz,ezt nem vitathatod.

Tiszta szívet nem lehet a könyvekből beszerezni.

De vitára, okoskodásra kiváló alkalmat ad.

Ebbe beleertendo a biblia is.

Isten világosan elmondott mindent. Aki pedig nem érti, akkor sem fogja érteni, ha elemezgetni kezdi. Úgy jár, mint a farizeusok és az írástudók!

Most őszintén, az a legfontosabb, hogy hány próféta járt itt? Az, hogy Jézus hogyan ment az égbe? stb...

Akiben harag, vagy utálat,vagy gyűlölet van a másik iránt, abban nincs meg Isten lelke, és nem is lesz meg, még akkor sem ha ezrével olvassa a könyveket! Tiszta szívet nem lehet a könyvekből beszerezni.

De vitára, okoskodásra kiváló alkalmat ad.

Csak így tovább! Biztos, hogy így mindenki megtalálja majd az Istent.

Szép napot mindenkinek!