Univerzumelméletek (beszélgetős fórum)

A Földön ez teljesen igaz!

Az Univerzumban nem ismertek a vektorok amelyek mentén az erők hatnak.

Hiszen nem tudjuk, hol is volt az Ősrobbanás helye.

Számomra ezért kicsit sánta a tágulás végét jelentő szétesés... (Nagy Suty)

Miért biztos, hogy azonos sebességgel tágul minden? Azonos erő különböző tömegű testeket különböző mértékben (a~1/m) gyorsít.

Ez csak példa volt, nem tudom, valójában mi hogy van.

Félek, attól, hogy az idő "visszafordul" nem leszel újra 20 éves:-DDDD

Abban az értelembe "fordul vissza" hogy ismét egyetlen pontba sűrítődik a Tér-idő. Itt aztán megszűnik... Aztán Buuummmm és ismét kialakul..

A táguló anyag tömegvonzása lassítja a tágulást, pontosabban a tágulás ellen hat. Ennek ellenére egy bizonyos határsebesség felett nem áll meg a tágulás, még sötét energia nélkül sem, mivel a távolodás következtében a gravitáció is csökken (lásd. feldobott kavicsos példa). Ezt a sebességet próbálták megmérni, amikor a gyorsuló tágulást felfedezték.

A Szupernóva robbanás ereje olyan nagy hogy a szétáramló anyag nem zuhan vissza, nem áll össze ugyanabból az anyagból újra a csillag. Más csillag születhet, máshól. A mi testünket alkotó elemek is ilyen szupernóva robbanást megelőzően keletkeztek, egy csillag belsejében, majd szétszóródtak a világűrben.

Jól beszélsz: nincs ember, aki megérje.

Valami olyasmi lenne az egészből, mint a Biblia, csak modernebb feljegyzés.

Jártál a Vasuttörténeti parkban?

Van ott egy fordító korong.. Ha odamész és beállsz a közepére.. Talán megérted az aggályomat...

Ha mindenki gyorsul, és mindenki egy gömbben halad sugár irányban akkor hogyan tudnak összeütközni???

Mert ugye még a tömegvonzást is kizárták az elméletből.

Röviden oda szeretnék kilyukadni, hogy lehet ezer elméletet felállítani - elvontabbnál elvontabbakat - csak bizonyítani nem lehet őket, illetve nem is kell, hiszen akkora időléptékkel dolgoznak, hogy ember nincs aki megérje a jóslatokat:-)

"Ahogy Fent, úgy Lent is"

Vagyis, ha egy Csillag összeomlása szupernóvát - mini ősrobbanást - okoz, amiből újabb csillag születik, újabb bolygók... Akkor az Univerzum is erre a sorsa fog jutni, hiszen Ősrobbanásból keletkezett.

De ha közelebbi példát szeretnénk, akkor földi körfogását is vehetjük. Ahol az anyag év milliárdok óta körbe jár az élőlények között. Vagy egyszerűbben a Víz körforgása....

Természetes hogy nem egyenletes a tágulás sebessége, hiszen az anyag eloszlása, így a gravitációja sem egyenletes.

Gondolj egy robbanásra! Ha felrobbantasz egy sziklát, a kődarabok távolodni fognak egymástól, de nem azonos sebességgel, valamelyik messzebbre repül, mások meg ütköznek egymással.

De ez ellentmond a tágulás gyorsulásának.. hacsak, nem különböző martékban gyorsulunk. Ami meg a sötét erőnek mond ellent, hiszen neki mindenre egyformán kell hantija.

Akkor most mi is van?

"A tudósok sokat és sokáig gondolkoztak azon, vajon hogyan is keletkezett világunk. Jobb híján az az elképzelés lett általánosan elfogadott, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nagy Bumm. Az elmélet szép is volt, meg jó is, egész addig, míg valaki meg nem kérdezte, hogy na igen, de mi robbant fel?

Fizikai berkekben a legújabb felfedezés az ősrobbanás kérdésére vonatkozóan a címben is említett M-elmélet. Ám ahhoz, hogy ezt megértsük, előbb két másik tézissel kell tisztában lennünk. Egyik a húr-elmélet, a másik pedig a 11. dimenzói léte és milyensége.

Lássuk először a húr-elméletet!

Már Dalton óta tudni véljük, hogy környezetünk minden egyes kisebb-nagyobb eleme atomokból áll. Ez a megállapítás igaz is, mégha az oszthatatlanságára vonatkozó kitétel az idők folyamán már megdőlt, hiszen ma már ismeretes, hogy az atomot apró elemi részecskék alkotják. A húr-elmélet odáig ment ebben az egyre kisebb részekre való osztásban, hogy azt állítja, ezeket az elemi részecskéket bizonyos energiahúrok, röviden húrok építik fel. Ezek, akárcsak a gitár húrjai, állandó, de különböző mértékű (ha úgy tetszik, frekvenciájú) rezgésben vannak, így alakítva ki a különböző tulajdonságokat. Általában kis, rezgő gyűrűkként ábrázolják őket. Egy húr mérete kb. a proton méretének 10-20szorosa, azaz egy proton kb. 1020db. húrból tevődik össze.

Ám minél többet gondolkoztak ezen az elméleten a tudósok, annál bonyolultabbá vált, mígnem egyszer csak azon kapták magukat, hogy öt, egymástól teljesen eltérő húr-elméletet hoztak létre. Az egyik változatban nyitott húrok, a többiben hurokká összezáródó húrok szerepelnek. Ráadásul a húr-elmélet a teret 10 dimenzióban képzeli, holott Einstein relativitás elmélete szerint a téridő 11 dimenzióra osztható.

A 11. dimenzió elmélete megoldani látszott a problémákat, mert rájöttek arra, hogy ha a húr elméletet átültetik a dimenzió elméletbe, akkor az öt különböző tézis eggyé válik: a különbségek csupán a párhuzamos világok különbözőségeiből adódnak. Így hát az elméleti részecskefizikusok, akik addig tűzzel-vassal ellenezték a párhuzamos világok gondolatát, beolvasztották azt a sajátjukba, hogy így újra egységessé tegyék a húr-elméletet. A 11. dimenziót ezenfelül úgy képzelték el, mint a párhuzamos világok gyűjtőhelyét. Benne az univerzumok egy-egy membránnal (hártyával) körülvéve lebegnek, alakjuk változatos, és néha összeérnek, egymásba folynak.

A párhuzamos világokat határoló membránokat nem szabad egyenes felületként elképzelni, azok a húrok rezgéséből adódóan hullámzanak.

És így jutunk el a Nagy Bummhoz: világunk idejének kezdetén két párhuzamos univerzum membránjai összeértek, összeütköztek, és a hullámok nem egyszerre történő összeütközéséből felszabaduló energia robbanásban nyílvánult meg, ami a membránokból kiszakított anyagokból létrehozta a mi világunkat. Ez tehát az M-elmélet lényege, melyben az M jelentése nem tisztázott: membrán, misztikum vagy mágia?

S ím tehát a nagy kérdésre a válasz. Univerzumunk létét sikerült megmagyarázni két, már létező világgal. Tehát nem kerültünk közelebb ahhoz, hogy hogy jött létre az anyag, és mi késztette arra, hogy épp úgy. Újabb kérdések merültek fel, a 11. dimenzió pontos meghatározásáról és az időről, hogy utóbbi mikor keletkezett, honnantól lehet mérni?

De a tudomány örök, és épp az teszi ilyenné, hogy minden egyes válasz újabb és újabb megoldásra váró kérdést vet fel. "

Olvasnivaló azoknak, akik idevetődnek, de nem járnak az Isten fórumon. ;)))

Köszi! :)

Amit IGSz belinkelt, az se semmi...

Egy érdekes elmélet.

[link]

Edwin Hubdle részben a Virgo galaxisain végezte a megfigyeléseit, amikor a világegyetem tágulását felfedezte az 1920-as években.

A hozzánk legközelebb eső extragalaxishoz, az Andromédához tényleg közeledünk.

Ez a néhány galaxishalmaz csak kicsiny töredéke a világegyetemnek. A galaxisok néha összeütköznek, mint ezen a Hubble űrtávcsővel készített felvételen:

[link]

Viszont a legtöbb galaxis (több száz milliárd), és galaxishalmaz nagy sebességgel távolodnak tőlünk és egymástól.

Virgo-halmaz több, mint 3 millió km/h sebességgel távolodik tőlünk.

Szégyen, nem szégyen, erről a húrelméletről még nem hallottam, de utánanézek. :)

Arról viszont már hallottam, hogy a galaxisunk össze fog ütközni az Androméda-galaxissal, a közepükön lévő fekete lyukak összeolvadnak és szupergalaxis lesz belőlük...Kár, hogy ez nekünk nem is annyira szuper, bár mi akkor már ki tudja, hol leszünk?... XD

De a sötét anyag és erő helyett én azt sem zárnám ki, hogy a gyorsulás csak a Földről nézve gyorsulás.

hasonló optikai csalódás lehet mint a bolygók retrográd mozgása.

A húr elmélet szerint viszont az Univerzum nem szükség szerűen gömb alakú. Így ha mondjuk egy henger palástja mentén helyezzük el, akkor ez megmagyarázza a gyorsulást. Viszont ha tovább halad akkor a henger másik oldalán "találkozik" egymással.

Most megy a spektrumon az érzékelés határai.. Érdekes információ: A tejút is a Magelán felhő, az Androméda-köd is a Virgó közepe felé halad, ami egy több ezer galaxisból álló szuper halmaz - feltehetően egy szuper tömegű fekete-lyukkal a közepén. Ennek a tömegvonzása húzza a galaxisokat.. Szal, a nagy Reccsnek aszem, nagyobb az esélye:-)