Tud-e igaz lenni egy barátság? (beszélgetés)

Egy jó adag belső erőt, nyugalmat és kitartást kívánok Neked ehhez a lépéshez!

Szorítok Nektek, hogy sikerüljön!!!

Persze, két emberen múlik minden akkor, ha már létező kapcsolatról van szó.

De amíg a várakozás időszakában vagyunk, addig szerintem rajtunk, a dolgokhoz, emberekhez való hozzáállásunkon múlik, hogy milyen személyeket, eseményeket vonzunk be az életünkbe.

Én se csak a régi barátság felelevenítésére gondoltam, ezért is írtam, hogy Ő volt az "egyik" jutalmam. De mostanában alakult barátságoknál még nem merem megjósolni, hogy igaz barátságokká válnak-e hosszú távon is, vagy csak most ezek hirtelen fellángolások. Ez majd idővel kiderül.

A megbocsátásról azért még mondanék annyit, hogy a megbocsátás nem szabad, hogy együtt járjon a megalkuvással. Mert a megalkuvásban az ember csak azt hiszi, hogy megbocsátott, valójában csak elásta egy időre a problémát, de az később úgyis a felszínre fog kerülni.

Évekig nekem sem igazán volt. Vagyis, egyetlen igaz barátom volt, a párom, aki tényleg a legigazabb barátom, és akire mindig számíthatok.

Sokat csalódtam az emberekben, de végül rájöttem, hogy csak azért, mert nem akartam látni az igazságot. Nem akartam meglátni, amit rajtam kívül bárki más látott, hogy egyik-másik "barát" csak azért akar mellettem lenni, mert valamit vár tőlem, és ha a valamit már megkapta, többé nincs rám szüksége, eldob, mint egy széttaposott papucsot, ami már nyomja a lábát.

Sok embernek meghallgattam én is a problémáját, de ahogy Te is írod, ez még nem barátság. Ez még egy kicsit egyoldalú dolog. A kölcsönösség ott kezdődik szerintem, amikor a másik is meghallgatja a Te problémáidat, és nem látod rajta, hogy szinte siettet a tekintetével, hogy: "Mondd már gyorsan, essünk túl rajta, hogy újra ÉNRÓLAM lehessen szó". Mert akkor hiányzik a kölcsönösség.

Azért mondom mindig, hogy a csoda bennünk van, és, hogy nekünk kell valamilyenné válni, és azzal vonzzuk be azokat az embereket és eseményeket, amelyekre vágyunk, mert én ezt tapasztaltam.

Néha viszont a csodát megtalálni egy-egy kerülőúton lehet.

A magam tapasztalatából kiindulva az igaz barát megtalálásában úgy érzem, hogy egyetlen dolog akadályozott meg: nem tudtam igazán megbocsátani azoknak az embereknek, akik úgy éreztem, hogy megbántottak. Nem csak barátokról volt szó, hanem családi dolgokról is. Amint felfedeztem és előhoztam magamból a csodát azaz jelen esetben a megbocsátás képességét, rögtön rátaláltam a rég elvesztett barátnőmre. Ő volt az egyik jutalmam :)

Azt, hogy Neked milyen csodát kell önmagadban felfedezned, azt Neked kell megtudnod. Ez nagy harc, hatalmas önvizsgálat és önkritika szükséges hozzá. Ha megtalálod a saját hiányosságodat, és rájössz, hogy mi az, amit jelen esetben az igaz barát hiánya, vagy bármi más jelez számodra, és ezen tudsz változtatni, akkor én biztos vagyok benne, hogy hamarosan megkapod a jutalmadat Te is.

Egy másik hasonló fórumra is leírtam a véleményem ebben a témában. Most látom, hogy szinte teljesen ugyanaz itt is a téma, úgyhogy leírom ide is.

Kb. egy éve találtam ismét rá egy régi barátnőmre. Még az általános iskolából. Igaz, hogy ahogy változott az életem, ahogy elköltöztem otthonról, és ahogy az élet iszapos sűrűjébe vetettem magam, eltávolodtunk egymástól, de most újra egymásra találtunk. Közben volt mindkettőnknek több csalódása is a barátság terén, és most még sokkal jobban tudjuk értékelni egymást, mint régen. És úgy érzem, hogy rengeteget segítettünk is egymásnak mostanában a nehezebb időszakokat átvészelni. Úgyhogy én azt hiszem, hogy van igaz barátság. De ez egy hasonló téma, mint az, hogy létezik e a Nagy Ő, az Igazi. Szerintem létezik, csak rá kell találni. Én nem hiszek a szerencsében, meg a véletlenekben. Én abban hiszek, hogy a csoda bennünk van. Ha igaz barátra vágyunk, akkor először nekünk magunknak kell azzá válnunk...

Nekem van egy ismerősöm,nagyon jól ismerem a barátnőit.De nem tudom mit tegyek,mert ezek a barátnők mindennek elmondják ezt a csajt,de a szemébe pedig megjátszák,hogy mennyire jó barátnők!Kibeszélik,tücsköt bogarat mondanak rá,ő pedig naivan odavan értük.

Én nagyon nem akarok beleszólni,mert az további bonyodalmakat sző!

Ti mit tennétek?

Persze,hogy vannak neki is jó tulajdonságai!

Azt,hogy megbeszélem e vele a dolgokat,azt még nem tudom!Még én sem tudom,hogy akarom e!

nem akarod vele megbeszélni a problémádat? hogy neked mi esett rosszul, vagy hogy mit tudom én...

csak van benne értékelhetö tulajdonság, nem ?

Lehet,hogy most indulatos vagyok,igazad van!

De már nagyon ki vagyok bukva!

Így utólag visszagondolva,nem is voltunk igazi barátok!Nekem is tuti vannak hibáim,írtam is,hogy én sem vagyok tökéletes!

Neked mi a barátságról a véleményed?

Nekem az,hogy jóban rosszban kitartunk egymás mellett,szinte olyan,mint egy házasság,csak nincs sex!

Bocsi,de mindig eszembe jut valami!

Még ahhoz írnék egy pár sort,hogy tényleg nem szabad a gyereknevelésbe beleszólni,ha még a barátodról van szó!

Nekem is meg van a véleményem a volt barátnőm gyerekneveléséről,de sem tanácsot,sem megjegyzést nem tettem neki,pedig volt amikor tanácsot kért:mit csináljak a gyerekemmel?

Ezt mindenkinek magától kell megoldania!

És képzeld mások is mondták már nekem,férfiak,nők az ismerettségi köréből,hogy nem jó,amit csinál,de azt mondtam nekik:ha ő így látja jónak,akkor abba beleszólása senkinek nincs!!

Én nem szóltam meg az ő gyereknevelését!!!Akkor bukott ki a bili nálam,amikor boldogtalannak nevezte a gyermekeimet!!!Kiemelte(akkor még terhes voltam a lányommal),hogy szegény kislány,mi lesz így vele ha világra jön!Nagyon szívesen meghívlak,hozzánk egy napra és megnézheted,hogy mennyire "BOLDOGTALANOK "a gyermekeim!!!!!!!A nagy fiam az első házasságomból van,és szokott szomorú lenni az igazi apukája miatt,mert nem láthatja minden nap!Nem azért szomorú,mert rosszul nevelem!És ez nem mindegy!!!!Kellőképpen kezeljük a helyzetet!!!

Én is úgy gondolom,hogy másnak a nevelési módszerébe nem szabad beleszólni!Éppenséggel én is mondhattam volna neki,hogy boldogtalanok a gyerekei,de nem tettem,az ő dolga,hogy hogyan neveli őket!!Közveteve volt barátnőm,férjem barátjának az élettársa!Ezért írtam idézőjelben a barátnő szót!!!

Vannak dolgog,amiket még egy barátságban is finoman kellene közölni(pláne,ha ez a "barátság" nemrék kezdődött!!!),nem pedig minden ok nélkül belegázolni alaptalan hülyeségekkel!

Kertes házban laknak,és kint bent van a kutya!Macskák kint.

Meg különben is azért írok ide,nem pedig a háta mögött DUMÁLOK,mert így jobb a lelkemnek !!!

Nem vagyok én sem tökéletes anya,de azt senkinek nem engedem,hogy a szeretteimet bántsák!Mert ő mindezek mellett még a férjemet is szapulja!

Az őszinteség nem az erőssége neki,ezt elhiheted!!!

Nem állok le veled vitázni!Nem azért írok ide,hogy valaki beolvasson nekem!

Ez azért szerencsén is múlik. Még találkozhatsz igazi barátsággal. Csak figyelni kell, ki az, aki vevő reád, ki az, akinek a te problémáid fontosak.

Hamarosan nagyon klassz barátaid lesznek.