Tud, persze, biztosan. Nekem még általánosban, aztán szakközépiskolában voltak igaz barátnőim. Aztán átmentünk egym másik suliba, más társaságba, és ő elkezdett megváltozni. Nem érdekelték az én problémáim, csak hogy neki mennyi dolga van otthon(állatokkal foglalkozik, keresztfiait neveli stb.), közben dolgozik, meg suliba jár. De hogy nekem is vannak gondjaim, vagy esetleg örömeim, amikről szívesen beszélnék már nem túlzottan kötötték le. Mindeg belevágott... "de hát neki is..." Ezt megcsinálta jó néhányszor, aztán inkább el se mondtam neki semmit. Kicsit rácsodálkozott, hogy miért nem veszélek vele annyit, de kész, ennyi volt. Azóta néha beszélünk telefonon, de semmi több. És már nem is érdekel. A másik volt "barátnőm" meg egy olyan nevetséges dolog miatt sértődött meg, hogy jobbnak láttam, ha nem is próbálom kibékíteni. Mert nem ért annyit. Most ott tartok, hogy igaz barátnőm/barátom nincsen, csak 1-2 ember, akinek néha el tudom mondani a dolgaimat, gondjaimat de több nincs. Pedig jó lenne velük nemcsak a munkában beszélni, de félreértené (merthogy fiú). De így se rossz. Az a baj, hogy ebben a rohanó világban kevés embernek van ideje egy jót beszélgetni. Pedig néha nem ártana átbeszélni az élet nagy dolgait. Mindenkinek jót tenne. Legalább egy kicsit álmodozhatna, eltűnve a zsúfolt,szürke hétköznapok világából.
Minden barátnőmmel a kezdet nagyon jó volt,de később mindig azt vettem észre,hogy vagy elkezdtek irigykedni,rosszindulatú megjegyzéseket tettek,vagy csak símán kihasználtak.Amikor pedig látták rajtam,hogy nem igazán szeretném ezeket a barátságokat,ezerrel elkezdenek pitizni!
egy igaz barátnő,mindig veled van jóbban rosszban,
akivel megtudod osztani minden gondodat,akire számithatsz akármikor,megoszthatod vele a titkaid,és ő is,mert ha csak te viszonyulsz hozza mindenben,és ő nem,az nem igaz barátnő.