Titkolózás ismerősök munkatársak es mások előtt (beszélgetés)

Sziasztok Egy témával kapcsolatban kapcsolatban érdekelnének meglátások:

Nemrég vettem egy új autót magamnak életem első saját autója. Középkategóriás autó és ennyi, nagyon szeretem imádom pont.

Azonban a falnak tudok menni a szülői dolgoktól. Nevezetesen pl: a minap gondoltam elugrok lakóhelyemen egy ismerőshöz vele, erre kérdezi tőlem hogy hova megyek és hogy az új autóval akarok menni? mondom Igen azzal akarok menni hát nem kéne oda azzal menni mert fogják látni, fogják irigyelni... es teljesen extazisba van h minek megyek én az uj autóval (van egy regi autó is anyáé) miért nem azzal megyek.

Vagy munkatársak nehogy megtudják mert irigyelni fogják, ha netán valakivel beszélgetés kapcsán szóba kerül és megemlítem akkor kitör a hoppáré a balhé hogy minek mondtam ki hogy vettem autót... az egész életem arról szól hogy mindent dugdosni rejtegetni... így vagyok(próbálnak) nevelve minden értékemet rejtsem el a világ szeme elől hogy ne irigykedjenek rám... Nagyon nem tudok azonosulni ezzel a felfogással Oké nem vagyok egy kérkedő típus nem dicsekszem dolgokkal túlságosan is szerény vagyok de már ez nekem is sok sokszor. Ti hogy álltok az ilyen dolgokhoz?

Nem értem azt miért lenne olyan nagy dolog a mai világban ha valaki vesz egy kis középkat. autót amit nagyon szeret és azért veszi mert használni is szereti, miért kell titkolózni ennyire miért kell bujkálni miért kell hogy az legyen a középpontban: hogy nehogy már valaki irigykedjen, egyáltalán miért irigykedne bárki? mások házat vesznek még drágább autót stb stb.. arról nem beszélve engem sem érdekel hogy ki mit vesz nem irigykedek...

Két állásom van, az ember megy nem tétlenkedik ügyeskedik.. telik az élete..miért baj/miert kéne szégyelnem azt hogy uram atyám vettem egy autot nehogy már valaki megtudja...

Hangsúlyozom nem összekeverve a dicsekvéssel.

Úgy kijött most ezt belőlem kíváncsi vagyok Ti hogy kezelitek hogy álltok az élet ezen területén a dolgokhoz.