Tiszta szívvel, ésszel és érzésekkel! (beszélgetős fórum)

Depressziós volt...

Korábban elhagyta a párja,akivel sokáig éltek együtt, viszont a lány már nem bírta, mert eléggé szélsőséges viselkedése volt a srácnak...

De talált új párt, viszont ott sem volt monden okés.

Részleteket nem tudok, de sokan próbáltak segíteni neki, mert hosszab ideje depressziós volt és mondogatta, hogy leugrik...ezt azért senki nem hitte el neki...

Én apám holttestét direkt nem néztem meg, mert vizuális típus vagyok, de az a kép, amit a tesóm vázolt róla, öt percenként bevillant a tudatomba. Ez hetekig kegyetlenűl működött...

De az a félelem, ami utána hatalmába kerített nem volt semmi, azt hittem szép lassan bedilizek tőle....szerencsére nem történt meg....

Most már egyedül sem félek a lakásban maradni.

Végülis nem annyira bizarr, mert mi is olyan lakásban élünk, ahol meghalt a nagyanyám, az apám öngyilkos lett és a kutyámat elaltatták, mindezt ugyanabban a szobában....

De kiszúrni pont azt az albérletet a sógoroméknak...elég fura dolog....de biztosan van valami összefüggés a kettőben, mármint abban, hogy tudjuk, hogy mi történt ott és, hogy pont a sógoromék költöztek oda...

Egyszer csak megértem, hogy miért nem "véletlen"...

Sziasztok!

Elég bizarr dolog történt...de szerencsére senkit nem zavar...

Említettem, hogy pár hete öngyilkos lett egy jógás társunk, kiugrott a 8-dik emeletről. Ez önmagában nem lenne bizarr, mert Ő amúgy is nagyon fura alak volt. Hanem az, hogy a sógoromék (a párom öccse és felesége) ugyanazt a lakást bérelték most ki, ahol ez a srác végzett magával. Szerencsére őket nem zavarja ez a tudat, úgyhogy nem aggódunk miattuk. Szerettük volna megtisztítani a lakás a negatív energiáktól, de nem tartottak igényt rá, így nem erőltettük...

Teljesen új lakást varázsoltak belőle, úgyhogy most már semmi nem emléklékezteti a történésekre...

Bárkire, aki gondozza. Rokonok, orvosok, ápolók.

Mindegyiknek adhat valamit, ami nekik segít.

Ugyanakkor én is határozatlan vagyok, hiszen akár mindkettőnknek is igaza lehet egyszerre.

Na, én el is köszönök :o)))

Sziasztok :O))

Ez itt bukna akkor, amikor nincs hozzátartozója. Persze ha csa knem a dokikra gondoltál.

Szerintem e meggyőződésem szerint, ameddig van bármilyen szinten tudata, addig ott a lélek, tehát a léleknek dolga van.

A kóma az más. Ott nincs benn a lélek.

Semmi sem véletlen. Ha maradnia kell még, akkor még fejlődnie kell és így van rá esély.

Persze mindig csak a lehetőség adott, ez még nem garancia arra, hogy fog is.

Akinek nem így kell, vagy nem ez már a lényeg, annak nem kell átélnie.

Nem hiszem, hogy fejlődne, de elviekben igazad lehet. Mégis, miért lenne szüksége fejlődésre az egyiknek, és a másiknak miért nem a halál előtt?

A hozzátartozóimról nem tudom, hogyan döntenék, de a saját életemről biztosan tudom, hogy így nem szeretném befejezni. Erről dönthetek.

Sziasztok!

Csak beköszönök, nem maradok sokáig :)

Az eutanáziát én is támogatom, de csak időseknél, vagy nagyon betegeknél...........csak hát°°°°°°°°°°

Nemigen húznának szerintem határt, és nem is nagyon lehet, szerintem :(

Néha jobb lenne, mint a csövek.

Itt már csak az a kérdés merül fel, hogy ha élethűen elképzelnéd egy családtagal kapcsoltban, akkor tudnád-e, hogy mi a helyes.

Elvileg abban is látok rációt, hogy egy ilyen "vegetálásban" is fejlődik a lélek. Lehet, hogy pont ilyenkor tud átlátni összefüggéseket, mélyen érzések szintjén érzelmeket harmonizálni.

Van, amikor ilyenkor rendeződik a karma energia. Amit életünkben elkövettünk, ilyenkor egyenlítődik bizonyos témákba.

Úgyhogy nem egyszerű kérdés, az tuti.

Nehéz ügy.

Én híve vagyok az eutanáziának, de mint minden, ez is visszaélésekre adhat alkalmat.

Viszont a vegetáló test már nem a saját feladatát teljesíti, a környezet számára fontos, az ő fejlődésüket szolgálja, nekik ad feladatot.

Én így gondolom.

Ma egy nagyon érdekes "élményben" volt részem.

Korházban voltunk egy idős rokonunknál és valami nagyon elkezdett foglalkoztatni.

Idős korban, amikor már a dolgok egyértelmű, hogy hova vezetnek, már csak az orvosok tartják életben a testet, akkor ez kinek az érdeke?

Megmondom őszintén, nem jutottam megoldásra.

Aki már csak vegetál és csak életben van tartva, ez vajon jó-e neki.

De ha nem, akkor mi lenne a helyes? Kihúzni a drótokat, infúziókat?

Arra jutottam egyelőre, hogy az orvosok nem véletlenül teszik azt a fogadalmat, hogy mindenképpen életben tartani, hiszen hol húznánk meg a határt.

érdekes dolog ez és most úgy érzem, hogy nincs még jó válasz a fejemben, csak az eddigi legjobb.

De nem vagyok biztos a helyességében.

Mivel az életben az történik velünk, aminek kell, így ha életben tartanak, akkor az kell. De ha mi teszzük, akkor helyesen tesszük? Kiért tesszük? Magnkért? Vagy a másikért?

Na igen. Ez persze csak egy szelete a kapcsolati viszonyuknak, ezért nem tudnak ilyenkor külső véleményre halgatni, mert már az egész kapcsolatuk a lányukkal el van csúszva.

Egy dolog helyretétele még nem oldja meg ezt a viszonyrendszert.

Befőtt teszi el a nagymamát. Farok csóválja a kutyát így vagy úgy. Amilyen módszerrel lehet, mert a szülők manipulálhatóak.

Sajnos ez nem meglepő...néhány hete egy 22 éves lány zsarolja ezzel a szüleit..jobbnál jobb márkás ruhák miatt...

Elmondtam az érveimet a családnak... s "hála képpen" a lány naponta telefonál,hogy "vonjam vissza a témát" :)Hmm....

Értem:)

Én tegnap írtam erről egy szösszenetet:))