Hogyan készül a Tisza család szakácskönyvében szereplő piskótakuglóf? (tudásbázis)

Anyám mindig az elbutulástól félt.

Aztán ahogy ez a folyamat elkezdődött és egyre fokozódott, nem is vette észre.

De voltak még haldoklásában is eleven pillanatai. Most mesélte a húgom, aki az utolsó hetekben mellette volt:

Eszébe jutott, hátha Anyu olvasna kicsit.

Akkor már csak feküdt és egyre kevesebbet volt éber állapotban. Az olvasás lehetőségének megörült, de választék nem volt, csak az a könyv, ami a húgom kezébe akadt, mielőtt a kórházba indult volna.

Feltámasztotta, kinyitotta, várta, mikor lapozzon. Látta Anyu szemmozgásán, hogy olvassa, de egy idő után lankadt a figyelme, és halkan, ahogy akkor már beszélt, azt mondta:

- Ezt már olvastam... és akkor is untam...

Sok ilyen ember van, tapasztalom.

Sajnálom, hogy anyukád a végén így járt: maga maradt az érveivel. Ez elég kellemetlen tud lenni.

Engem itt a Hoxán visszatart némileg "vendég" mivoltom... (Vendégségben azért mégsem illik verni az asztalt, nem igaz?! Ebből aztán az következik, hogy előfordul olyasmi, hogy maflának néznek. Nem oly' nagy baj ez sem, nem fáj, akinek meg ez szerez örömet, hát hadd szerezzen!)

Édesanyám volt képes a vita mint műfaj kedvéért vitatkozni. Még akkor is, ha azt az álláspontot, amelyet az ellenféllel szemben képviselt, nem is osztotta teljes meggyőződéssel.

Idővel egyre kevesebb alkalma olt az ilyen "elmepárbajokra", mert kitértek előle.

Az igazság néha kemény dolog.

Én olyan alkat vagyok, hogy kíváncsi vagyok a beszélgetőtársam igazára - is. Ha meg tud győzni, akkor hagyom magam meggyőzni. Viszont ha látom, hogy csak "köti az ebet a karóhoz", akkor kíméletlenül vagyok képes vitatkozni is. No, egy ilyen "helyzet" ritkán vezet jóra. :-)

em volt különösebb baj, csak nem értettem a helyzetet.

Aztán rájöttem, hogy ha valaki valamiben hinni AKAR, akkor nincs mit tenni: sem észérvek, sem más nem tértheti el ettől.

Óriási energiák ezek, viszont ez esetben, ha hamis indíttatásból is, de hatnak. A napi egy óra gimnasztika is hasznos valóban.

Ijesztő viszont látni, hogy az emberi elme és psziché ilyen potenciált rejt. Inkább bele sem gondolok, hogy ez esetben ostobaságra épül.

Sajnálom, hogy ez történt!

Igen, valóban, a hit hegyeket mozgat.

Igen, ők ették le majdnem a fejem.

Pedig csak figyelmeztettem őket, aki nem bírja a forgást, az hagyja ki nyugodtan, ne erőltesse, mert még a végén elesik és baja lesz.

A hit hegyeket mozgat...

Dehogy árulom el.

Viszont hamar megrendeltem, mert a jelen könyveim között eddig nem volt meg. Köszönöm a tippet. Rotterdami Erasmus legalább létezett...

Köszi az infót!

Itt a Hoxán, láttam már, van egy fórum erről, s ezek szerint vannak hívői.

Ez jó!

Megnézem közelebbről.

Mára viszont elbúcsúzom.

Jó érzés, hogy kissé emberibb a klíma, így - remélhetőleg - jól fogok aludni.

Nyugodalmas jó éjszakát kívánok Neked is!

Peter Kelder: A fiatalság forrása (az öt tibeti rítus)c, kiadványról an szó.

Másnak is feltűnt, ami nekem, a Die Welt újságírónője járt utána, a két részes cikknek most az első részét találtam meg.

[link]

A könyvet sem adták ki sehol eredetiként, de a szerzősem létezett.

A tibeti szerzetesek nem végeznek tornagyakorlatokat, a jóga nem tibeti, hanem szanszkrit szó - viszont a tartalom trükkös, mert lénygében bármilyen testmozgás használ, amelyet szigorú napi adagokban, emelkedő ismétlésszámban végzünk s a végén már napi egy órán át mozgunk rendszeresen.

Persze lehet tibeti rítusnak is nevezni, de ezzel az erővel napi gimnasztikának is.

Tehát nem tibeti és nem rítus, semmi homály nem fedi, sak néhány könnyen végezhető tornagyakorlat.

Érdekes azért, hogy még az ilyesmiket is el lehet adni.

(Nekem kedvenc olvasmányom A balgaság dícsérete. (De, kérlek, ezt ne áruld el senkinek! :-D)

Akadnak bizony.

Kedvenc találatom egy közkedvelt könyv - amelyről kiderült, hogy még csak az írója sem létezik, a magyar kiadásást angol és német szövegekből ollózták össze. Ha rossz idő jár az egészságügyi-ezoterikus könyvkiadókra, újabb kiadását dobják piacra, az egész egy könyvkiadói fogás,amelyhet vagy 100 éve folyamodnak időnként.

A konkrét adatok a régi jegyzeteimben vannak, most nem tudom előbányászni.

De akkor kikutattam, cikkeket találtam, linkeket hoztam, mégis az én fejemet akarták leszedni a kiadvány hívői.

Én nem pejoratív értelemben írtam az "ilyesmi"-t.

Kóklerek, szerintem, másfelé is akadnak.

Vagy ilyesmi.

Mint az olyan szakemberek, akik ilyen-olyan képzésben ígérnek diplomát, aztán sokszorosított "tananyagokat" és letölthető "diplomát" küldenek...

A pszichológus is egy bölcsészettudományi szak. Kevés benne a megfogható konkrétum.

Az otvosegyetemet végzett pszichiáter meg csak az agyhullámokat látja.

Ez jó!

Az "álomkutató" viszont - jobbik esetben - képzett pszichológus (vagy ilyesmi).

Nagyanyám azt javasolná, ha az álomutatók nem tudjákjódolgukban, mit csináljanak, és ha nem találnak rendes munkát, menjenek el felesbe kapálni, akkor legalább azt megtudjáők,hol lakik az Úristen.

Én a szekpticizmuist már az időjósokon is gyakorlom, hiszen hiábatanultak éveken át mindenfélét, öten ötfélélt mondanak a várható időjárásról- én meteorológiai tudás nélkül is általában eltalálom az aznapi időt, ha legalább az ablakon kinézek.

Érdekes dolog ez az álmokban...

...Mert álomkutatók viszont azt állítják, hogy az álmainkban minden "szereplő" (akárhány van is, akármilyenek is) maga az álmodó. (Ami "valahol" érthető is, hiszen az álmot az álmodó képzelete teremti.)

És tényleg álmodtam már (régebben) valakiről úgy,hogy "tudtam" hogy ő az.

Ritkán álmodom mostanában.

Egy álomban lényegtelen, hogy ténylegesen ismersz-e valakit, egyedül az a fontos(!), hogy tudod: ő az.

Gondolod, hogy az eső enélkül is esett volna?! :-))

Érdekes álom!

Én nem láttam Lávlit soha, így nem tudom elképzelni, , hogyan nézhetett ki. Kevéssé vagyok vizuális, aligha jelenne meg álmomban.

Az eső elég jó általános jóslat a mi éghajlatunkon. Előbb-utóbb beválik. :D

Guruljka!

Képzeld - Neked elárulhatom, mert nem fogsz kinevetni miatta :-) -: azt álmodtam az éjjel, hogy találkoztam Lávlival! (Ha még emlékszel, ő jelölte be kedvencének ezt a topikot, és nehezményezte egy alkalommal, hogy semmi hír nem jön a fórumindítótól.)

Nos, álmomban, ahogy már írtam, találkoztunk. Valami rendezvényen, véletlenül. Beszélgettünk is. Meglepődött, hogy felismertem a tömegben, de nem volt ellenére, sőt. Aztán elsodródtunk egymástól... (Halottal álmodni esőt jelent - mondják az álomfejtők...)

Most sem tudom, ki hívott, de a telefont sikerült visszaállítani.

Érdekes azért, hogy néha hosszú napokon át sem hív senki, aztán meg pont akkor csörög, amikor nincs nálam,mert hát no, van, hogy az ember az asztalon hagyja azt a telefont...

A legtöbb megbízó mailt ír, de van, akik hívnak előtte. Őket értesítettem tegnap - de nem ők hívtak.

Szervusz, Guruljka!

Rendeződött a félrenyomott hívás dolga?

(Rám néha a frászt hozza a telefon... :-) Meg, gondolom, azokra is időnként, akik megcsörgetnek, s éppen nem tudom felvenni... Ezért aztán azokat az ismerőseimet, akikkel igazán közeli a kapcsolatom, előre "felkészítem" arra, hogy ha nem veszem fel, az a legritkább esetben jelent bajt; lehet, hogy éppen csak kinn kapálgatok a kiskertben. S legyenek kitartóak! :-) A legtöbben megértik... Aki meg nem, az előbb-utóbb feladja... Ilyen esetek is előfordulnak nem ritkán, s ha már feltűnő, hogy valaki régóta nem keres, ilyenkor azt felhívom én... Persze, az én esetemben leginkább "csak" baráti-rokoni cseverészésekről van szó, nem munkakapcsolatokról.)

Jaj!

Egy nagyot dörrent az ég éppen!

Kikapcsolom a gépet, s megyek lesni, esik-e már? (Mert de jó lenne!!!)

Köszönöm.

Végül nemrég telefonívás ébresztett, amit felvenni nem sikerült.

Amikor felébredek, nem látok azonnal rendesen, ésvalamit félrenyomtam.

Ideje lesz lassan megvenni azt a rég kinézett, nagyobb gombos telefont.

Újból:

Pihenj jól!

Legyen eredményes, szép napod ma is!

Tudom, sőt ne is "ma már"...

Viszont talán ez az eredete is.

Fáradt vagyok, nem akartam munkát hagyni solnapdélelőttre, inkább megcsináltam. Most elvileg aludhatok 4-ig, aztán majd visszaalszom, ha a fiam rendben elindult.

Szíved joga, hogy így értelmezzed, de...

...De az együgyű szó ma már olyasmit jelent, hogy 'buta, gyámoltalan, gyermeteg'.

Én szeretem ezt a szót úgy értelmezni,hogy egy-ügyű. Egy ügyre koncentrál, egyfélemódon. Egy vágányon fut egész életében.

Amit nem ismer, az nincs. Az újabb nézőpontok előtt becsukódik.