Hogyan készül a Tisza család szakácskönyvében szereplő piskótakuglóf? (tudásbázis kérdés)

Azért ehhez vegyük hozzá, hogy egy bölcsésznek - ahogy Te nevezed az olyan csudabogarakat, mint mi vagyunk -, a könyvek mást jelentenek, mint a műszaki értelmiség vagy egy mesterember, háziasszony, bolti eladó (stb.) számára.

Én nem is használnám az "együgyű" szót azokra, akik nem olvasnak. Legfeljebb jobb híján... Az "együgyűnek van egy pejoratív mellékzöngéje, holott az értelmesség és az olvasottság nem ugyanaz.

Együgyű lelkek ők.

Én azokat is sajnálom, akik egy könyvet csak egyszer olvasnak el. Nem is tárolják őket.

Pedig...

Van könyv, amelyet legalább évente elolvasok és erőt merítek belőle. (Móricz: A boldog ember.)

Van, amelyikből szintén erőt merítek, de másképpen. Ezt hozzák be nekem, ha kórházban vagyok. (Nevil Shute: Az örökség.)

Amit szeretek, gazdagít és felvidít: Arisztotelész: Poétika.

És a sok többi, amelyek nélkül csak csupasz falak lennének körülöttem. Az kifejezett szenvedést és hiányt okozna bennem.

Még mindig vásárolok könyveket...

Sokfélék vagyunk, kinek a pap, kinek a papné...

Ismered biztosanezt a verssort: "ment-e könyvek által a világ elébb?" - pedig koszorús költő írá...

Engem gazdagítanak a könyveim, s amiket bennük találok, és sajnálattal gondolok az olyanokra, akik számára a könyv legfeljebb gyújtósnak való.

Mert ez realizálható volt.

De hogy nekem tudomásom van arról,hogy Lénárd Sándor és Robert Graves latimul leveleztek, az végeredményben teljességgel felesleges ismeret,semmit nem befolyásol. Én gazdagabbnak érzem magam ezáltal, de eu is csak szubjektív érték.

Van egy német nyelvű kiadvány, Az irodalom haszoontalansága (Die Nutzlosigkeit der Literatur). A második kötetét töltöttem le, ez is 275 oldal és némely cikke üdítő nyári olvasmány is lehet.

Élnek családok a környezetembem, ahol talán nincs is könyv a házban. Az ő szempontjuk az, hogy a mindennapok harcaihoz az irodalom a legkevésbé hiányzó fegyver.

VAN gyakorlati haszna! :-)

Az újragondolás realizációja közepette:

1. létrejött egy kosár szemét (semmire-se-jó-már konyhai eszköz);

2. előkerült egy csomó elkeveredett (rejtőzködő) konyhai eszköz;

3. felszabadult, és szabadon, tetszés szerint felhasználhatóvá vált egy teljes fiók!

Ez jó! :D

Kiváló agytorna és valóban nem hőtermelő folyamat.

Sok értelme nincs - de végeredményben a bölcsészettudomány gyakorlati haszna általában véve is csekély, viszont mértéktelen élvezettel lehet benne lubickolni, és akkor már kit érdekel a nép- és világgazdasági haszon...

(Arra ott vannak a könyvelők, a gazdászok meg a többi "fölnőtt". )

Pakolászások...

Jaj, nekem nagyon nem zsánerem ez a műfaj...

Ha látnád az íróasztalomat! Rendet csinálok én néha, de 5 perc múlva már biztos, hogy pont valami olyan után nyúlok, ami eddig ott volt a kezem ügyében, most viszont valami rejtett "jó helyet" találtam neki. :-D

Ma azonban, eldöntöttem, hogy - tekintettel a hőségre, ami vár ránk -, a konyhai tevékenységem az lesz, hogy "újragondolom" az összes fiók beltartalmát. (Ez legalább nem fog hőt termelni a házban! :-D)

Alapvetően arra készülök, hogy összeválogatok valamennyit a könyveimből, s elajándékozom őket olyanoknak, akiknél lesz becsületük. Tehát a jelenlegi polcokon, szekrényekben lesz hely úgy is, hogy ne két sorban álljon majd a "maradék".

A gond csak az, hogy össze kell válogatni őket, ez meg egy fajtája már a szelektálásnak, ehhez meg mély lélegzetet kell, hogy vegyek, mielőtt hozzákezdenék...

Az a könyvszekrény még befér, de egy amúgy is felesleges, lomos szekrényt ki kell dobni és egy fali polc is lekerüla helyéről.

Szóval az is előzetes pakolászással jár.

Be.

...S akkor felszabadulna az a fehérneműs szekrény, ami most teli van könyvekkel... :-DD

Ne mondd, hozzád még beférnének???

Én pici helyen lakom, picike a szobőám is. :D

Szomorú ez az utolsó mondatod...

(S mit gondolsz, az én könyveimnek mi lesz a sorsuk?? Pedig még mindig gyűjtögetem őket... Javíthatatlanul... :-D)

Épp ma láttam két szemrevaló eladó (használt) könyvespolcot... De jó lenne megszerezni őket!

Gyerek-és kamaszkorom sok pillanata kötődik ezekhez a könyvekhez, sok éven át, még ha csak elmentem is a polc mellett a lakásban, a címek, a kötetek emlékként megragadtak.

Én a bölcsész vénámmal még ott lakva válogattam belőlük, a most itt járt húgomnak a mesekönyvek, meg a kamaszkorában olvasott könyvei számítanak és a teológián nyúzott könyvei, habár utóbbiakat nem küldeti maga után Amerikába.

De Anyu szelleme van mindegyik könyvben, még a krimikban is.

Sok Maigret-krimi van ott például.

Elhozom a régi családi könyvszekrényt, ami a régi ebédlőasztalból készült. Oda pár darab befér még. Egyúttal fellélegeznek a saját jelenlegi polcaim.

De sok könyvet kell a sorsára engednem.

Utánam, lehet, valami konténerbe kerülnek majd a könyveim.

Valahogy nemtalálkozunk, nekem is feltűnt már.

Megvoltadiplomaátadó, de megérkezett a úgom, és kicsit igényt tart a szabadidőmre. Anyu könyvhagyatékát próbáljuk rendezni, nem könnyű feladat, mert sajnos eleve áttekinthetetlen,dupla sorban vannak a könyvek a polokon, rendezetlenül.

Elég lenne annyi, hogy a jobb könyveket kiválogathassam, amit magam nem tudok megtartani és értékesebb, azt külön válogatni, a többit bedobozolni, mehet "kilóra" az antikváriumba...

A húgom Amerikába elküldet néhány összeválogatott dobozt.

Kicsit fáraszt a könyvválogatás fizikai oldala is, de a mai nappal már ennek vége lesz, a húgom visszautazik. Utána majd még a könyrakosgatás nagyja még rám fog várni, de a fiam segítségével és nyugodtan, sürgetés nélkül meg tudom majd csinálni.

Nincs határidő.

Szívesen tudnám a jobb könyveket méltó helyen, olyannál, aki örül neki és megbecsüli, de nincs megfelelő kapcsolatom.

Ugyanakkoregy véletlen folytán családfa-kutatást is folytatok, ez izgalmas, bár nem értek hozzá.

...Újabban rendre elkerüljük egymást, Guruljka...

...Azért a múlt nem múlott el nyomtalanul... Sok szeretettel gondolok Rád továbbra is!

Nagyon szépen köszönöm.

Most megint a munka vár, még ma meg kell belőle valamennyit csinálnom, aztán mehetek aludni.

Nos túléltük.

A vizsga nagyon barátságos volt. A jegyek is jók.

Négyes rendú lesz az oklevelem.

Tényleg: Neked ez most épp "az" a helyzet!

Pedig nem célozgatásnak szántam!

Ez a te napod ma, Guruljka!

...Akkor: ahogy megbeszéltük! :-D

Hűsítő...

Míg sokat utazgattam, és mértéktartó kellett, hogy legyek a vízfogyasztásban, mindig volt nálam.

Így szoktam rá, s a szokás megmaradt. :-)

Nem olyan nagyon édes.

Érdekes a története:

[link]

És nem is tudtam, hogy már itthon is importáru.

Annál jobb!

Igen, így van: a Negro csak egy cukorka... :-)