Hogyan készül a Tisza család szakácskönyvében szereplő piskótakuglóf? (tudásbázis kérdés)

Szenderegni is fontos.

Általában nagy áldás, ha nem muszáj mindenáron talpon maradni.

Szép utad volt akkor.

Én már majdnem elaludtam, de valamiért ránéztem a mailekre, és de jól tettem!

Figyelmeztetett a fordítóiroda, hogy az utolsó oldal lemaradt. Csak kis táblázat volt, pótoltam hamar és még a határidőn belül.

Most megiszom egy meleg tejeskávét, koffeinmentes kávéból, aztán kicsit még alszom.

Kösz!

Szerencsével jártam: befizettem a villanyszámlát, várni se kellett.

Ez az egyetlen számla, amelyet "szeretek". :-) (No nem is a magát számlát, hanem azt, hogy az út a befizetési helyig egy szép parkon vezet keresztül. Most is éppen rendezgették a pázsitot az erre illetékesek.)

Ritka alkalom ez a mai, amikor ilyen közvetlenül is tudunk szót váltani. Mégpedig fontos dolgokról.

Most azonban mennem kell.

Majd folytatjuk.

Köszönöm a szurkolást.

Igen, a tanárokon sok múlik. A konzulensem soha egyetlen jobbító szót sem írt, de gunyoros kérdéseket fűzött a szakdolgozatomhoz.

Az opponens pedig, az egyik olyan tanár, aki mindkét félévben tanított bennünket és kicsit ironikus a stílusa, a hibák mellett tudott jó szót is írni, amellett, hogy miután négyes lettem nála az éves munka alapján, a szakdolgozatomra kettest adott.

De tanultam a kifogásaikból és úgy érzem, tényleg jó vizsgadolgozatot írtam.

Hja, ahogy azt a Móriczka elképzeli! (Nem volt az rosszul kitalálva, hogy az inasok is - régen - csak minden 2. napot töltöttek az iskolapadban. Párhuzamosan pedig a műhelyben gyakorolták a söprpgetést meg a többit. :-D)

Lesz, ahogy lesz, én mindenképpen Neked szurkolok! (Azért is írkálok ilyeneket. :-) Tapasztalatból tudom ui., hogy nagyon sok múlik azon, hogy a vizsgahelyzetben hogy tudja "eladni" magát a vizsgázó, s hogy a tanár képes-e "bemérni a koordinátákat".)

Nem tudom, mindenkiből fordító lesz-e.

Én meglepődtem a kezdetkor, mert azt hittem, ilyen képzésre gyakorló fordítók jönnek, de láttam, hogy nem.

Talán ketten-hárman kezdegettek már fordítani, a többi meg azt hitte, itt megtanulja, hogy kell és kész.

Ami csoportunk, 14 fő.

Az angolosok is akkor vizsgáztak, őket két terembe osztották szét, 15 + 18 fő.

Látod: ráéreztem, hogy Neked használni fog az, hogy vannak bőven fordítói tapasztalataid. (A vizsgázáshoz nagyon kell, hogy ne szorongj a - mindenféle - "lehetőségeken" töprengve...) Meg hát: alkati kérdés is, kogy ki mennyire magabiztos.

Sokan voltatok az írásbelin?

A legtöbben megijedtek a szövegektől, nem is értem, miért.

Volt, aki az utolsó pillanatban tudta csak leadni.

Neháznek érezték, pedig ha valóban fordítók lesznek, kapnak ezeknél még pocsékabb szövegeket is.

Ez a Zsuzsi, aki megkérdezte, az egyik legszorgalmasabb tagja volt a csoportnak és amellett csendes, kedves személyiség.

Aranyos volt az egyik csaoporttársunk, a végén felállt és megkérdezte, mikor tehet pótvizsgát az, akinek nem sikerült.

Majdnem kedvet kaptam hozzá: februárban tehet ismételt vizsgát, addig ingyen hallgathatja tetszése szerint az előadásokat.

A vizsga után kicsit még együtt maradt a kis csapat, azután páran még beültünk egy kávézó teraszára is.

Remek volt személyesen látni egynást, beszélgetni.

Az eredményt úgy fogjuk megtudni, hogy (valósznűleg) csütörtökig e-mailben értesítik a szóbeli pontos idejéről azt, aki sikerrel vette az akadályt, magyarul átment.

Aggódom kicsit az egyik asszonykáért, néha marhaságokat is ír, mert valamiért tetszik neki a talált megoldás.

Képzeld el: az utolsó pillanatokban csúszkálam az asztalom körül, kibogoztam a hálózati vezetéket, elcsomagoltam, hátha lemerül a gépem és kell.

Nohát... aztán itthon vettem csak észre, hogy az izgalomban a kis csatlakozó vezeték itthonmaradt.

Szerencsére ez az édes kis gép remeköl bírta a sajét akkumulátoráról.

No de a lényeg: úgy érzem, jól sikerült és elég hamar készen is lettem, át tudtam nézni még többször is.

A végén fel kellett tölteni a Moodle-rendszerbe, ez is rendben sikerült.

Előtte a mentésbe gabalyodtam bele egy kicsit, de még időben ki tudtam bogozni.

Oké!

Tudod: nagy túlélők vagyunk Te is, én is. :-)

Megszívlelem!

Benéztem - mindjárt becsukom és elcsomagolom a gépet.

Virrad...

A Nagy Nap hajnalán van egy üzenetem a számodra, Guruljka, még ha nem jársz is erre most:

Gondolj arra - ha éppen nincs is kedved mosollyal fogadni a mai nap kihívásait -, hogy a tanár is ember. (Még úgy is, ha vannak helyzetek, amikor szeret eljátszani a gondolattal, hogy "mindenható"...)

Tudod, ezt nem szokás megköszönni...

Azt köszönöm, hogy gondolsz rám.

Valóban, nagyon finom lett. Maradt mára is.

Nem tudom, mi a titka, nekem eddig mindig sikerült.

Szerencsés, szép napot kívánok mára, s még inkább holnapra!

Ó, akkor finomat ettél!

Nekem mindig összeesett a habgaluska, így nem erőltettem a madártejet, szeretem pedig.

Elhiszem! :-D

Ezek után nekem is nehéz lesz megállni.

Jó...

No látod, hogy van ilyen! :-DD