Ti vesztek valamit a párotoknak karácsonyra? (beszélgetés)

Az már az ő bajuk, aki ezt nem értékeli, nem is érdemli meg.

A gyerekek pláne tudnak örülni minden kis apróságnak vagy olyasminek, ami nem kerül pénzbe vagy nem sokba. Gondolom, nincs sajátod, akkor tudnád... Pl. amit írtam, kartonból alagút az autóknak, rongybaba, vagy házi készítésű babaház. Mi elég szegények voltunk, és sokszor kaptunk olyan ajándékot, amit a szüleink készítettek, mert nem volt pénzük venni. És ezekre emlékszem a legjobban. Pl. kaptunk mi is home-made babaházat, meg a legszegényebb karácsonykor egy bábszínházat bábokkal. A paravánt apu barkácsolta, anyu varrt rá függönyt, és a bábokat is ő varrta szabásminta alapján maradék anyagokból, emlékszem egy sárga kutyára, amelyik a falvédőnk maradékából lett. A mai gyerekek sem mások, mint mi voltunk, ugyanaz az alapanyag, max. máshogy nevelik őket és máshoz vannak szokva, de akinek nem csak a legújabb Lego vagy Barbie cucc az ajándék a tévéreklámokból, az a gyerek tud örülni ilyeneknek is. Az én fiam meg van bolondulva egy olyan maciházért, amit Annácskának készítettek szülinapjára (Annapeti), az alagútra is fáj a foga nagyon (na ezt még talán meg tudom csinálni), csak sajnos mi nem vagyunk olyan ügyesek, mint Annácska szüle. Iszonyú sok munka, idő és energia kell hozzá, de pont ez benne a lényeg.

Egyáltalán nem kötözködök, csak nem értek veled egyet.

Szerintem a gyerek nem a negatívumként észleli, ha az apja meg az anyja nem ad egymásnak semmit "csak" jó hangulatban együtt töltik az időt.

Ilyen történetet sajnos nagyon sokat lehet hallani...

Épp ezért én a férjemmel már az elején (megismerkedésünkkor) megbeszéltem, hogy nálunk nem lesz ilyen.

Ha nincs kész a karácsonyi menü, akkor jót nevetünk rajta, ha nem sikerült mindent kitakarítani, akkor sem foglalkozunk ilyenekkel. Mi igyekszünk minden ünnep alkalmával nyugodtan, ráérősen készülődni közösen, hogy ne essünk ilyen történésekbe.

Persze nem úszunk meg mindent, hiszen több karácsonyunk vacak volt, mert történt már karácsony szenteste baleset, halál, nem tellett karácsonyi kajára, stb., de ezen igyekszünk túllépni, bár minden karácsonykor eszünkbe jut ez is és ennek ellenére legtöbbször kellemesen telik a karácsony ajándékkal vagy anélkül is.

Szia!

Én nem szoktam konkrétan ajándékozni, inkább valami másfajta meglepetést próbálok kitalálni. Pl.: a párom nagy foci bolond és a kedvenc csapatának a mindenféle cuccait gyűjtötte egy darabig (óra, sál, labda, mezek, stb...) és neki is van még a régi időkből pár trófeája. Tavaly karácsonykor megkértem aput, hogy a náluk elfekvő faáruból csináljunk polcokat és a szoba egyik sarkát megcsináltam focis saroknak a páromnak. Én még régen gyűjtöttem mindenhonnan a hungarocellt és annyit költöttem, hogy vettem focilabda mintájú anyagot és csináltam neki babzsák fotelt, amit beraktam a polcok alá. Igaz ebben meg anyu segített. Szóval a fa alá nem került semmi, konkrétan nem vettem ajándékot, csak megleptem.

A nő rokonoknak pl. gyógynövényes krémeket szoktam keverni, vagy gyógynövényes párnákat vagy lekvárokat, szirupokat készítek. A férfiaknak általában nehezebben találok ajándékötletet, de pl. adok házi pálinkát valami saját díszítésű üvegben vagy valami vicces ajándékot próbálok kitalálni.

Hát, én csak a magam példáját tudom felhozni.

Nálunk a családban a karácsony, mint sok helyen sosem örömmel, nyugalommal, hanem kemény veszekedésekkel telt, mert nem úgy áll a fa, mert odaégett a töltött káposzta...stb.

Mire az ajándékig jutottunk már mindenki összeveszett mindenkivel, úgyhogy magában az ajándékozásban mindig valami félmegbocsájtás, viszont annál nagyobb feszkó volt.

Én nem vagyok egy viháncolós fajta, nagyon is tudok örülni dolgoknak, de nem vagyok az a típus, aki örömtáncot lejt, ezt anyám úgy dekódolta, hogy soha nem örülök az ajándékának, ezért bónuszból még jól megsértődött, meg lecseszett.

Mivel a karácsony többi napja hasonlóan "jó" hangulatban telt ezért mindig volt alkalom az összeveszésre, és azon kinyilatkoztatásokra, hogy kár volt nekem ajándékot venni, meg sem érdemlem...stbstbstb

Ez minden évben így volt, amióta az eszemet tudom, ha 5 éves korodtól ezt hallgatod, akkor túl sok pozitívumot nem tudsz az ajándékozáshoz kötni.

Pláne, ha azt ültetik beléd, hogy a: az életed múlik azon, hogy olyan ajándékot vegyél, aminek örülnek b: az ajándék nem feltétel nélküli, hanem valami viszonzást vár.

Roppant egyszerű azoknak, akik kreatívak, de bennem semmi hasonló véna nincsen, ezért kínszenvedés kitalálnom minden évben valami személyre szólót, pláne egy olyan családba, ahol nagy szükség nincs semmire, mert ami kell, azt megveszik maguknak...

Nekem oltári könnyebbség az, hogy legalább a férjemnek nem kell valami mű dolgot kitalálnom, sokkal jobb, ha szenteste összebújunk a fa alatt, és örülünk egymásnak.

Bocs, hosszú lett, csak kicsit jobban rá akartam világítani, hogy nálam például mi van a nemajándékozás mögött.

És megnéztem:)

Azt írtam, hogy apróságok vannak, ahogy azóta is, de ezek nem nagy horderejű ajándékok, és példát is hoztam: nem kérek parfümöt, mert nem biztos, hogy teszik, nem kérek arany ékszert, mert nem szeretem és nem kérek táskát sem, mert azt is csak én tudok venni, amit hordok is.

Tehát én a felesleges ajándékok ellen vagyok....

Nem, én nem írtam, hogy mi olyan jól állunk, hanem azt írtam, hogy nem szoktunk, mert úgy is magamnak megveszem, amit akarok, a férjem meg magának épp akkor amikor szüksége van rá, így felesleges pusztán azért adnia valamit, hogy kapjak és lehet nem is tetszene.

Nálunk pont az a gond, hogy bár jól keresek, de voltak nehéz időszakaink, amit még nem hevertünk ki, így nincs arra pénzünk, hogy mindegy mit csak adjak valamit.

Persze ha a kis "semmiségeket" is ajándéknak tekintjük, akkor tulajdonképpen mindenki kap ajándékot, mert pl. a tesómnak adok csokit, a feleségének egy tusfürdőt, de ezek mind csak pár százas kategóriák...

Én írtam: a gyereknek nem fontos, hogy a szülők ajándékoznak-e.

Te írtad: nem ez számít, mert a gyerek rákérdez, hogy ki miért ad, nem ad egymásnak.

Én erre példákat írtam, hogy milyen logikátlan dolgokat is természetesnek vesz és felfog egy gyerek.

Ez nem érv volt valami mellett,vagy ellen,hanem csak egy ötlet.:)

Valóban nem ajándék,hanem figyelmességnek mondanám.

(szerintem amúgy többen vannak úgy,hogy sok év után már ötletük sincs,mivel lehetne meglepni a párjukat,vagy valaki mást,csak úgy,ezért írtam ezt le,hátha megtetszik valakinek.)

Dehogy! Meglepetésről beszéltem. A fa pl. már ilyen, ha addig ez nem volt szokás és ő kitalálta, hogy ezzel örömöt tud neked okozni.

Természetesen ugyanígy ajándék valamiféle élmény, én is ajándékoztam már üdülést, színházjegyet, stb. De ez is pénz.

Te pont azt írtad előzőleg, hogy azért nem vesztek semmit egymásnak, mert olayn jól álltok, hogy megkaphattok bármikor bármit. Én ez esetben biztos kitalálnék mindig valami extrát, aminek örül, pl. amiket írtál, jegyet szereznék egy meccsre, előadásra, stb...

Az tisztább lenne, ha sem a felnőttek, sem a gyerekek nem kapnának ajándékot?

Már, ha jól értettem azt írtad, hogy az a baj, hogy a felnőttek egymásnak nem, csak a gyerekeknek adnak...csak, hogy ne értsük félre egymást...

Itt nem a pénzről van szó, ha visszaolvasol. Ebben is van sok igazság, amit leírtál, de pont nem az ajándék értéke volna a lényeg, hanem az örömszerzés, meglepetés. Megjegyzem, egy sima bevásárlásnál tegnap több mint 3000 Ft-ot költöttem és nem vettem gyakorlatilag semmit, csak vacsorát. Ha annyira nagyon rosszul állnék anyagilag, szerintem ennyit azért karácsonykor a páromra is rááldoznék. Max. összespórolnám apránként.

De itt most konkrétan arról volt szó, hogy a hozzászólóknak annyi pénzük van, hogy azt sem tudják, mire költsék, bármikor bármit megkaphatnak, ezért úgy gondolják, tök fölösleges karácsonykor megajándékozni egymást, csak a gyerek kap ajándékot.

Dehogynem ugyan az!

Te mondtad többször, hogy nem kell tárgynak lenni és ha mégsem jó ez, akkor mégiscsak tárgynak kell lennie szerinted...

Egyébként nekünk sosem volt nagy fenyőfánk, azaz amióta férjhez mentem, de 2 éve azzal lepett meg a férjem, hogy egy 2,5 méter magas fát vett:)

És azt mondta, hogy mindent megért az amikor meglátta az arcomat a fa láttán:)

Ha van valami, amit nagyon szeretnék én vagy a férjem és az inkább ajándék kategória és történetesen karácsony is közeledik, akkor természetesen meglepjük egymást. Pl. én szoktam a férjemnek kézilabda könyvet venni vagy jegyet egy kézilabda meccsre. És ő is meglep, ha épp hallotta, hogy de szeretnék egy elemes köröm ápoló herkentyűt, vagy épp hallja, hogy melyik könyvet szeretném elolvasni. És valahol meglepiként szoktunk szervezni ilyenkorra mozit vagy színházat is.

És ahogy Mazsinka is írja, azért elég költséges a karácsony amúgy is. Gondolj bele, hogy most közel 2 hétig fog tartani, csak 2 napot megyünk dolgozni 2 ünnep között. Ez az idő végig arról szól majd, hogy a családdal és barátokkal folyamatosan együtt vagyunk. Ha mindenkinek vennénk valamit, akkor nem lenne elég a pénzünk fizetésig. Így mi azzal ünneplünk, hogy várjuk egymást finom ételekkel, sütikkel és kellemes ünnepi hangulattal. A gyerekek pedig kapnak ajándékot.

Van még egy aranyos ajándékom,ami olcsó:valami nevet is adtam neki régen,iylesmit,hogy Lélekmelegítő készlet.

Szinte bárkinek lehet adni.

Fogok egy doboz gyufát,ráteszek egy mécsest,és a tetejére egy konyakmeggyet,és így együtt becsomagolom szép papírba,szép szalaggal..És a csomagra írok valamit,hogy :köszönöm,sok boldogságot,iylesmik.

Kibontja ,meggyújtja a mécsest,és a lángban gyönyörködve megeszi a konyakmegyget:pár örömteli perc.

lehet 2személyesre is csinálni,ilyen randimeglepetésnek pl.,2 konyakmeggyel.

A gyufásdobozt érdemes bevonni vmi díszpapírral,vagy matricát tenni rá,pl.karácsonyit,vagy ráfejteni az ajándékozott nevét,hogy szép legyen..a mécses meg lehet illatos,az ő ízlése szerint.

A gyerek óvodás kor körül mesevilágban él, a csodavárás időszakát éli, nem tudja még pontosan elválasztani a mesét a valóságtól. (Sok gyerek egyébként nagyon jól tudja, hogy Télapó és társai nem léteznek, de hinni szeretne benne és eljátssza, én is így voltam vele, tisztán emlékszem rá.) Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a gyerek hülye, és ettől még mindent észrevesz, megfigyel és megérez, a szülők közti kapcsolatot, családon belüli gesztusokat, stb. Gondolom, ezzel azért te is tisztában vagy, csak kötözködni akartál.

Még ha egy ideig el is hiszi, hogy a Télapó hozza az ajándékot, párhuzamosan látja, hogy az emberek egymást is megajándékozzák karácsonykor, adunk ajándékot az óvónéninek, szülők kapnak ettől-attól. Hamar túljut a télapós korszakon, és rájön, hogy ő is a szülőktől kap ajándékot. Ilyenkor be lehet vonni őt is az ajándékozásba, meg lehet tanítani, hogy ő is készüljön és örömöt szerezzen azoknak, akiket szeret, és ezzel is megkülönböztessük az ünnepet a hétköznapoktól. Ő is készít valami apának-anyának karácsonyra, szülinapra, később együtt találjuk ki, mi legyen a párunk ajándéka. Ezt megtanulja majd az oviban is az óvónőktől, de én úgy gondolom, vannak dolgok, amiket normál esetben a családban tanul a gyerek a szüleitől.

Egy normális ajándék legalább 3000 forint. Namármost, kellene vennem a páromnak, neki meg nekem kell vennie, az már hatezer mínusz, mivel a vacsorán ott lesz a nagyi is, neki is kellene venni, akkor a négy szülő, tesók, és azok férjei, azok gyerekei,hmmm...kinek telik erre? Nem is az, hogy kinek telik...mert telni csak telik...de értelme van neki? Hogy egy egész fizetést elköltsön az ember félig értelmetelen ajándékokra, csak azért, hogy azt mondhassa, megtette a magáét karácsonykor...Nos, akkor szelektál, és így kapnak csak a gyerekek, vagy kézzel készít valami jelképeset, amire vagy húzzák egyesek a szájukat, mert béna lett, és nem értélkelik, nem értik, miért ezt kapta, ilyet kapott, vagy csak látszólag olcsó, mert megveszi az ember a hozzávalókat, és szinte ugyanott van, mintha venne valami "normálisat" a boltban.

Aztán úgy dönt végül az ember, hogy vesz valami normálisat, ami viszonylag jó áron van, és amikor összeszámolja, hogy mindenki kapott, spóroltunk is, akkor derül ki, hogy baromira nem spóroltunk, és az ajándékok nagy része gagyira is sikeredett.

Neked/Nektek-másnak meg mást jelent sokat, nem kell, hogy mindenkinek ugyanaz jelentsen örömet.

Egyik forma sem jobb a másiknál.

De ilyen megvilágításban az is készül, aki nem tárgyat ad, ahogy már beszéltünk róla.

A férjemnek kész meglepi minden évben, ahogy dekorálom a lakást, amit főzök, amilyen ünnepi hangulatot teremtek, stb.