Ti hogy viszonyultok közösségben a bőrbeteg emberekhez? (beszélgetés)
A csunya felnottekhez semmi kozom,nem en szultem oket!
:-)
:)
A mai gyerekek olyan szépek tudnak lenni! Mindig elcsodálkozom, hogy honnan lesz az a sok csúnya felnőtt? :D
Azt elhiszem!
Az én lányom ugyan szerencsére nem bőrbeteg-még,nem tudom,hogy örökölte-e a pikkelysömört-de volt a feje baleset miatt varrva kötözve,nekem akkor is a legszebb volt! :)
Emberszámba veszem nyilván, de van akihez nem szívesen érnék hozzá. Ez inkább azon múlik, hogy a bőrbetegségét leszámítva mennyire ápolt, igényes a szóban forgó ember, meg persze azon, hogy fertőző-e.
Beszólogatni, bántani meg nem szoktam másokat. Max. védekezésképp vagy viccből.
Azért húzódnak el az idegenek, mert laikusként nem értünk hozzá, hogy mitől olyan a kicsi bőre.
És sajnos vannak olyan szülők, akik nem foglalkoznak azzal, hogy esetleg másik gyerek elkap valamit...
Én egyszer a saját fülemmel hallottam a strandon, hogy mondta az egyik anyuka a másiknak, hogy az éjjel a gyereknek hasmenése volt.. Másnap kihozta a közös medencébe a gyerekek közé, mert jó idő volt. :(
Van,akivel lehet beszelni rola,de van,aki teljesen elzarkozik. 2 jatszoter van,ahova gyakran jarunk,ott mar nincs problemank,mert altalaban ugyanazok a gyerekek es szulok vannak ott. De pl. a nyaron is volt ilyen elhuzodos anyuka a Ligetben,de o hazaig huzodott:-)! A nagyobbik ovijaban tudnak a kicsi allapotarpl,mivel mindig vele megyek,es jo ido eseten polo van rajta. Erdekes,hogy ott meg a gyerekek is toleransak,sot,imadjak,simogatjak,nem bantanak meg soha! A szulok kozul az egyik anyuka borgyogyasz,o ra is kerdezett,elmondtam,mire alatamasztotta a diagnozist:-)!
Szoval,alakul a dragam kis elettere!
Ez így életszerűtlen, valóban. De az, hogy az érintettek közül egyre többen legyenek, akik hajlandóak nyíltan beszélni a betegségükről, akár médiában, tévében stb. bemutatkozni, beszélni arról, hogy ez mivel jár, sokat javíthatna a helyzeten. Mint minden más olyan csoport esetében is, akik valamilyen szempontból eltérnek az átlagtól. Magyarországon az emberek nem elfogadóak, ennek elég sokféle oka van, nem biztos, hogy csak és kizárólag azért, mert bunkók vagy érzéketlenek, hanem pl. az, hogy a sérült emberek a társadalomtól elszigetelve élnek, az átlagember nem is találkozik velük, csak nagy ritkán. Ha 5 évben egyszer lát valakit aki nem olyan mint ő, akkor nem lesz toleráns. Ha minden nap látja, találkozik vele, megismerkedik vele, akkor előbb-utóbb toleráns lesz.
Nemrégen olvastam egy ismerős naplójában, aki sérült gyerekekkel foglalkozik, hogy a játszótéren kigúnyolták a csoportját, mire ő odament a csúfolódó gyerekekhez és elmesélte nekik, miért olyanok azok a gyerekek, amilyenek. Nincs más megoldás szerintem, mint beszélni róla. Pl. nagyon kíváncsi lennék, mi történne, ha az undorral elhúzódó anyukát megszólítanád... mondjuk azzal, hogy látod, észrevette hogy mi van a kicsi bőrével és hogy most biztosan arra gondol, hogy ezt el lehet kapni... elmondanád, hogy te megérted a gyanakvását, fordított esetben te is tartanál tőle, hogy esetleg fertőz... az emberek nagy része azért nem vadállat, egy ilyen nyitásra 99% hogy normálisan reagálnának.
Nekem az összes allergiám szülés után kezdődött.
Az arcom szülés után elég ronda volt, és hónapokba telt mire a doki olyan krémet is tudott adni, ami használt. A férjem azt mondta, hogy nyugodtan mehetek gyerekeket ijesztgetni pénzért:)
Lehet hogy akkor nem voltál túl tapintatos,de nekem is jól esett volna ha megmutatod a tarkódon a plakkokat. :)
Én terhesség alatt voltam tünetmentes,de szülés után egy héttel folytatta ott ahol abbahagyta.És kezelhetetlen azóta is. :(
Jelenleg nem vagyok megbántva.Nem azért nyitottam ezt a fórumat,hanem azért hogy megtudjam,ki hogy viszonyul az ilyen dolgokhoz ill a benne élőknek hogy esik az ilyen.Mint láthatod nem vagyok egyedül a problémával és nem csak nekem fáj az ilyen dolog,de a kisgyerek példája sokkal rosszabb!Nem lehet a játszóra,boltba stb. úgy bemenni hogy ecseteled mi a probléma és nem kell félni,vagy beteg vagyok de nem fertőzök pólóban sem lehet járni!!
Elhiszem,hogy sokan tájékozatlanok,de inkább kérdezzen,mint elvigye a gyereket,undorral a képén.
Tudjátok, sajnos nem tartunk sehol, mi magyarok.
Én20-30 évvel ezelőtt minden nyáron több hetet voltam Zakopanéban. Én még annyi mozgássérült, autista, stb. embert nem láttam, mint ott. És mind nyugati országból jött. Egyszer az egyikkel beszélgettem, és elmondta, hogy a keleti régióban ott tapastalták a legnagyobb tolarenciát. M.o. -ra nem jöttek, pedi a Balatont szerették volna, csak rossz tapasztalataik voltak. Semmit nem változunk? :((
További ajánlott fórumok:
- Keresztények fóruma! Szeretet közösségben együtt munkálkodva! :))
- Te is elnéző mosollyal viszonyulsz a tetovált emberekhez?
- Nekem kellene máshogy viszonyulnom a párom exéhez fűződő viszonyához?
- Én és ahogy a lányom viszonyulunk egymáshoz...
- Hogyan tudnék újra normálisabban viszonyulni hozzá?
- Hogyan viszonyuljak párom gyerekes viselkedéséhez?