Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetés)

Nekem nagyon rossz terhességem volt, sőt szönyű... a szülés csak azért volt könnyű, mert császsároztak...

érdekse, nem érzem magam rossz embernek, mert nem akarok több gyereket

Nekem életem legszörnyűbb élménye volt a szülés,SOHA többé nem akarom átélni!!!!

Nagyon csúnya dolog,hogy akinek nem lehet gyereke,vagy nehezen jön össze,itt fikázza cikk íróját az érzései miatt.

Ő nem tehet a ti bajotokról.

Szia!

MÉg nem is olvastam ilyen cikket amihez ilylen rövid idő alatt ennyi hozzászólás érkezett volna.

Azért nagyon nagyon remélem hogy amiket leírtál azt a gyerekednek nem fogodsoha elmesélni,vannak olyan pillnataok az életben amikor egy kicsit mellőzni kell az önzőségünket,amikor helyet adtl a testedben ennek a pici lénynek az volt az első az életedben,de van egy rossz hírem ezután minden ami veled kapcsolatos csak másodlagos dolog lesz,mindíg a gyerek fogja élvezni az első helyet és ha ez neked akkora csalódást jelent akkor nagyon sajnálom,mert vannak akik mindent (MINDENT) feladnának a gyemekért cserébe.Ajánlom hogy keress meg egy pszichológust aki tud neked segíteni,de egyre nagyon figyelj oda:a babád a hasadban már mindent hall még azt is amit csak gondolsz és amikor megszületik kamatostól kapod vissza az őt ért lelki bántalmakat!

Sose felejtsük el hogy a gyereknek mindíg olyan a kedve és hangulata mint az anyáé ,ha rossz kedvű vagy és csalódott akkor ő is végig sírja az éjszakát nyűgös lesz nappal és egyre mélyebbre fogsz kerülni lelkileg,de ha összeszeded magad akkor belőle is lehet még egészséges ember!

Sok sikert neked ehhez az életben!

én ha arra gondoltam milyen lesz bepánikoltam.

amikor megfogtam őket és etetni kezdtem...fúúú na akkor mozdult meg az a nagy érzés,az a tudat Én anya vagyok:)

Azzal egyébként egyetértek, hogy a terhességnek vannak problémás percei is: pl. lábdagadás, hányinger, rosszullétek, alig kapsz levegőt sokszor, vádli-görcsök, az addig könnyedén elvégzett munkákat nem tudod, vagy nehezebben ellátni....másra vagy utalva, ha nehezet kell vinned, vagy levenned vhonnan, sűrű pisilések, ami miatt éjszaka sem tudsz nyugodtan aludni....

De ezért hívják a terhességet TERHES-ségnek. Én túlhordtam a babámat 11 nappal és az utolsó hónapban én is nagyon vártam, hogy megszülessen már, mert már sehogy sem volt jó, feküdni sem tudtam rendesen. De szerintem ezekkel a 'nehézségekkel' együtt összességében szép a terhesség, mert több jó oldala van. Ezért mondja mindenki olyan szépnek és jónak a terhességet. Ha belemegyünk a részletekbe, sztem mindenkinél találunk pár "bibit" is :) emiatt ne érezd magadat rosszul, csak ne ez legyen túlsúlyban, az ezekért való aggodalom. Ahogy előbb írtam, lásd meg a szépet és a jót is. Ilyet 1általán nem látsz? Nem képzelted el, milyen lesz majd? :) Gondolj rá sokat, és akkor könnyebb lesz...

Én elég sokat híztam terhességem alatt, de mondjuk mindig is vékony voltam, nem is aggódtam, és a szüléssel egyből lement 12 kg. Utána a szoptatással még lemegy, úgyhogy kár ezen annyit aggódni. Vagy ha nem megy le, majd tornászol sokat és mellette diétázol. Most is tartsd be az orvosod utasításait és nem fogsz sokat hízni...

Kicsit próbálj meg a Babádra koncentrálni, vele foglalkozni. Szerintem ha "csak ennyivel" megúszod a terhességet és nincs semmi problémád, boldog ember vagy!! Várd azt a kisbabát, várd szeretettel, ne csak magaddal törődj. Amikor megszületik, te leszel a vlág egyik legboldogabb embere...remélem, hogy így lesz!

Fedezd fel a terhesség jó oldalát is, a szépségét, hogy egy élet növekszik benned. Olvass babás cikkeket, nézz ilyen műsorokat, nézd a pici babákat a játszótéren....kicsit próbálj lelkileg felkészülni a babád érkezésére, mert szerintem nagyon nem vagy felkészülve rá.

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond! :DD

A fiam még csak 10 hónapos, de már alig tudom utolérni! :)

Nem vagy egyedül ezzel az érzéssel.Én három gyermeket szültem.Az elsőnél imádtam terhes lenni a másodiknál már voltak problémák a harmadiknál már alig vártam hogy vége legyen.Amikor eljött az idő mindent meg tettem hogy meginduljon a szülés.Nyáron voltam nagy pocakos így szörnyen nehezen viseltem.Meg mondom őszintén hogy én nem akarok több babát és nem azért,mert négy gyerek sok lenne hanem azért,mert ne akarok többé terhes lenni és nem akarok többé szülni!

Nem véletlenül hívják terhességnek.Ez egy terhes állapot az anyának.Nagyon ritka az a nő aki ez teljes boldogságban csinálja végig.Mindenkinek vannak ezzel gondjai.Ha télen terhes azért ha nyáron azért.Dagad a lába,végig hányta az első időszakot,sokat hízott,nem tud aludni és még sorolhatnám.Persze az utcán ezekből semmit sem látsz.Csak azt hogy milyen boldogok.Belül meg ők is ezer gonddal küzdenek.

Egyszer ennek is vége lesz.De ne hidd hogy a problémáknak lesz vége.Nem megijeszteni akarlak de onnantól hogy egy gyermek megfogant ezer "gond" van vele.Lehet az édes de lehet terhes...

és ahogy nő a gyerek ezek a "gondok" vele nőnek!

Kedves Cikkíró!

Itt valaki írta, hogy nem vagy még elég érett a terhességhez. Nos ezzel én nem értek egyet. Senki sem elég érett hozzá. Az úton kell erre megérni, amit megteszel. Igenis sok nehézség van, kellemtlenség, súlyproblémák, fájdalom, depresszió, karrier és munkahelyi, párkapcsolati problémák, anyagiak, stb...

Amit az utcán látsz, kirakat.

Ha valaki alaposabban ismer kisgyerekes családokat, előbb-utóbb lehullik az álarc...

Hagyd az érzéseidet előtörni, ne szégyeld kezelni, ha kell, és ennyi. Törődj sokat a pároddal, még ha néha nehéz is, ez vissza fog térülni!!! Nincs csoda. Csak az élet maga, ami mindenen átsegít és továbbvisz.

Általában meg azt látom, hogy az akar tökéletesnek látszani ilyenkor, akinek más nincs, vagy kevéssé van, ahol "tökéletes" lehet...

Ja, és én is aggódom az alakomért. Persze, sok mindent el kell fogadni, de én is jobban szeretek csinos lenni, mint nem. Ez van.

sziasztok!

nemrég olvastam egy cikket, és sajnos nagyon sok nőnek nem felemelő érzés a szülés és maga a terhesség sem...

a szülés alatt sokat számít kik vannak körülötted...milyen a dokid, mert ha nem épen jó orvost fogol ki igen sulyos következménye lehet a szülésnek..

lelkileg a nő kikészül, mert a szülést traumaként éli meg...

A cikk a NL van...ehetben

Szia!

Egyáltalán nem attól függ, hogy menniy marad rajtad szülés után, hogy menniyt hizol, mert lehet csak 15-öt de abból marad a fele de lehet hogy 30at s mind lemegy.

Én speciál 52ről indultam 81.5-el szültem és mire akórházból hazamentünk 17kg eltünt,majd pedig 8 hós volt a lányom mikro ujra 52 voltam.

Ugyhogy no para, ne ezen agyalj, hogy hogy fogsz kinézni, tudom persze ez is számit, de majd meglátod mikor irigy nőt néznek rád, hogy tolod a gyerek sokkal jobb érzés lesz mint mikor nyálcsorgató pasik néztek meg régen. És természetesen nem kizárt, hogy akár egy év mulva nem fogsz e te is miniszoknyában babakocsit tolni:)

Én ezt tettem, nagyon élveztem:)))))

Szia/Sziasztok! Látom máris rengeteg hozzászólás érkezett, sajnos ezt nincs időm végigolvasni.

Szerintem ezek depressziós gondolatok. Ha vágytál a babára és most így érzel, akkor ezek lelki eredetű gondok, a fejedben kell rendet tenned.

Ne szégyelj erről szakemberrel beszélni. A védőnőd is tud segíteni, hová fordulhatsz, vagy a háziorvosod.

Van aki a szülés utáni depresszióban szenved, Te talán már most az vagy.

Nagyon remélem boldog kismama leszel és anyuka.

és én sem rubint rékára gondolok pozitiv példaként:-)

de szerintem nem baj ha egy kismama odafigyel a külsejére, a súlyára!

természetesen a baba a legfontosabb és az ő egészsége, de sztem ha valaki tornázik vagy figyel a táplálkozására a várandósság alatt azért hogy formában maradjon az nem bűn és nem önzőség!

hat igazad van!tegnap kicsit felidegesitettem magamat:-)

csak bosszant az a nézet miszerint:

ha a terhesség alatt foglalkozol magaddal is:ÖNZŐ vagy!

Ha a anyukaként fontos a külsőd, a kinézeted:ÖNZŐ vagy!

Én nem értem miért baj ha egy nőnek saját maga is számít a gyermekvárás/nevelés mellett?!olyan megvetőek tudnak lenni vele...

Szia!

Neharagudj,hogy ezt mondom de szerintem nem nőttél fel igazán ahhoz,hogy anya legyél.Lehet,hogy fizikailag igen,mivel 26 éves vagy már.De lelkileg még nem tartasz ott.Természetesen mindenkiben dolgozik egy egészséges egoizmus,de onnantól,hogy élő inkubátorrá változik a testünk ezt háttérbe kell szorítanunk.Mert most nem rólad,hanem RÓLA szól MINDEN.Az,hogy fölszedsz 15-20 kilót ne borítson ki.Nem vagy vele egyedül.A nők 95%-nak nincs olyan szuper genetikája,hogy 10kg-nál ne hízzon többet.És gondolj bele abba,hogy mindezt 9 hónap alatt szeded fel,tehát legalább ugyanannyi idő kell arra,hogy lemenyjen.A fiammal én is 25kg-ot híztam,és bizony 4 kemény évembe tellett mire lefaragtam az ideálisra.És ahogy olvastam az írásodat szerintem ez mögött más lelki okok is vannak.De ezt csak te tudhatod persze.

Ajánlom olvass el Soma Mamagésa írásai közül pár cikket,nagyon tanulságosak és elgondolkodtatóak.Még az is lehet,hogy válszt találsz a problémáidra,kérdéseidre.

Sok kitartást,türelmet és boldogságot kívánok.

Jézusom!

itt mindenki csak a saját negativjait irja,hogy kinek miként volt rossz vagy jó,és elmúlt vagy nem,esetleg rosszabb a helyzet vagy jobb...

ez teljesen ember és környezet függő.

Én azt vallom amig magadban nem teszed helyre a dolgokat és talpra állsz mész csinálod,akkor addig belebetegszel.Ne rágodj azon hogy milyen roszz,tegyél azért hogy jó legyen.

Szia!

Szerintem próbáld meg úgy felfogni, hogy most kölcsön adod a tested egy időre. Utána majd rendbe hozod, ha picur már nem lakik benn.

Ha eddig tudtad tartani a súlyod, terhesség után is lesz önuralmad, hogy visszanyerd.

Sztem mindenki megrémül kicsit mikor közvetlen szülés után tükröt lát...én is így voltam, pedig nem híztam sokat...de kiürült a pocak, és bután lógott lefele. Az idő mindent megold, ami a testeddel kapcsolatos!

A lelkeddel viszont jöjj egyenesbe mielőbb!

Mikor néztem a cikk címét, azt hittem hogy egy viszontagságokkal teli terhesség történetét fogom olvasni! Közben pedig szerintem te magad csinálod magadnak a fájdalmat és a problémákat!

Nem bántani akarlak, igazán! Mindenki érez hasonlót, ha nem is ilyen erősséggel mint Te! Nekem is fura volt, hogy minden cselekedetem terhesség alatt (majd utána is) már arról szól mi jó neki! És szép lassan átalakulunk, és nem magunkra gondolunk...néha kiborulunk, hogy de jó lenne kicsit elmenni valahova, vagy egyedül eljutni a wc-re :), de aztán ránézünk a csemetére, ahogy vigyorog kettőt, és már el is zsibbad a szívünk :)

Biztos jó anyuka leszel, csak ne túráztasd az agyad :)!!!

A kilók meg úgyis lemennek mire a babád elindul...ha nem meg ráérsz akkor fogyózni, vagy aggódni.

Hisz nem vagyunk már gyerekek...nem csak a külső számít! Nemsokára adsz egy életet! Bár a legtöbb nő ezt átéli, attól még igenis ez nagy dolog!

FEL A FEJJEL!!!

Én is örök fogyókúrázó vagyok, soha nem voltam egy modell alkat. Az elsőnél 30-at, a második lányomnál 20-at szedtem fel, de már nem is "normális súlyról" indultam, így 113kg-val és 104kg-val mentem szülni. Most 69kg vagyok, ami a 173 cm-hez elmegy, de csak úgy tudom tartani, ha nem vacsorázom és minden nap aerobikozom. Szóval tudom miről beszélsz a túlsúlyoddal kapcsolatban, de nem lehet mindenki Rubint Réka kismamaként! Akár hogy is, a babádnak nyugalom kell, ha megszülsz, ráérsz foglalkozni a súlyfeleslegeddel, szerintem most ezzel ne foglalkozz! Ha nem ódzkodsz a tornától, járj terhestornára, vagy ha nem engedi anyagi helyzeted, időd, vegyél egy terhes torna dvd-t, az is segít. Élvezd a nyarat, ha lesz egyáltalán!...

Sok-sok görögdinnye, fagyi, ez nem olyan bűn! Minden jót! Besszi

Szerintem ebben a témában is meg kell találni azokat az embereket, akik előtt valóban magad lehetsz, és elmondhatod a kétségeidet, tanácsot kérhetsz, és meghallgatják a problémáidat.

/akikkel meg nem vagy olyan kapcsolatban, h megnyílj előttük, azokat meg le kell tojni/ Ugyanis mindenkinek vannak kétségei a szülővé válással kapcsolatban. "Szupermamik" pedig nincsenek. Ez csak az a kép, amit a külvilág számára vetítenek. (de minek egyébként?!...)

hu, latom erzekenyen erint itt par embert a tema :)

Kedves visinka.ildiko. Elöször is gratulalok a cikkedhez. Te kepes voltal felvallalni hogy leirod mindezt, tudva hogy kapsz meleget is es hideget is. (egyszer en is nekialltam egy hasonlo cikknek, de aztan nem fejeztem be igy nem lett belöle semmi)

Es nem, nem vagy egyedül, es önzö sem vagy. Lehet kicsit "depresszios" korszakban voltal eppen, de total normalis amit gondolsz szerintem.

Ket gyerekem van, tudom miröl irsz. Mindkettövel majd 20 kilot szedtem fel. Elsönel ripsz-roszp lement, masodiknel most küzdök vele. Elsönel jo volt, szep volt, jaj de jo, masodiknal hu, hizok, hu, nem birok lehajolni, hu, de utalom mar az egeszet. Es ettöl meg vartam a babam, szerettem en, csak a terhesseg allapotat utaltam. Alig vartam hogy kijöjjön es legyünk mar tul rajta.

Aki ezert önzönek tart, az tartson. De azert had mondjak el hozza nemi tenyt. Ha van melle egy masfel eves örökmozgo es nem eppen a jo fajta gyerekekböl valo lurkod, hazimunkad es meg dolgozol is este 6-tol ejjelig (es hetvegen es ünnepnapon is) + nulla segitseged - persze az uram igen, de ö is reggeltöl estig melozott - akkor kicsit nehez. Es mig az elsö gyerekkel valo terhesseg alatt szep az elet, mert ha elfaradsz, hat lepihensz kicsit, masodiknal nem megoldhato a mar meglevö gyerköc miatt. A vegere mar kimondottan utaltam az egeszet. Persze hogy ö is kesöbb bujt ki mint kellett volna.

Es hogy megcafoljam a sok elöttem irt okossagot a megerzi a gyerek es sirni fog es mit tudom en mi: a masodik gyerekem a megtestesült angyal. 4 napos kora ota atalussza az ejszakakat, nem sir nagyon, csak ha ehes, vagy faradt mar nagyon, vigyorgos kisleany. Ellemben a fiam akit az elejetöl kezdve becezgettem mar a hasamban is, meseltem neki, enekeltem es nagy-nagy imadattal viseltem a terhesseget (na jo, a vegere mar ott is elgem volt kicsit) egy ördög. Szofogadatlan, elenk örökmozgo. Szoval erröl ennyit ;)

A kilok meg. Hat feljönnek. Nem is tul nehezen. Ellenben lefele mar annal inkabb. Ha teszel erte szüles utan is lehetsz vekony.

ES hogy miert ertem meg amit irsz? mert en is nö vagyok. Es ellentetben egy par hozzaszoloval, szerintem pont hogy foglalkozni kene ezzel is terhesseg alatt. Mert szüles utan ha az ember nem figyel magara, könnyen elöfordulhat hogy problemai lesznek. Es nem csak a parodnak akarjal mar tetszeni hanem magadnak is. Nekem hiaba mondja a ferjem hogy ö szeret igy, söt, en utalom magam. Utalok a tükörbe nezni, utalom a ket csikot a hasamon, a meglevö + 10 kilomat, a logo mellem, a hullo szar hajam. Ha ettöl önzö vagyok, akkor vallalom, az vagyok! De attol hogy anyuka vagyok, miert ne banthatna a külsöm. Miert kene jol ereznem magam a szar külsövel ha nekem nem tetszik? Es nem, nem a beletörödök mert anyuka vagyok es szültem x gyereket, miert ne lehetnek mar ilyen dumaval kell jönni hanem tenni kell erte valamit. Ja, hogy az elsö a könnyebb a masodik a nehez...elöfodrul ;)

ES jo anya leszel. Mint mar elöttem emlitettek, pont attol vagy mar most jo anya, hogy azon aggodsz, nem leszel az. ;)

Látom folytatódik a tegnapi... Pedig este már elültek a kedélyek.

Én hozzá sem merek szólni már... :)

Sziasztok.

Én nem olvastam a hozzászólásokat, csak a cikket, és annyit szeretnék leírni, hogy én miként áltem meg a terhességemet, ami nem volt felhőtlen. Mi terveztük a babát a férjemmel. Terhes lettem szinte azonnal ahogy elkezdtünk próbálkozni. Abbahagytam rögtön a reflux gyógyszert és a szívritmus szabályzót. Végig irtózatosan égett a gyomrom. Esténként gyomorsavat hánytam. A szívritmus zavartól szokszor úgy éreztem infarktust kapok. Már a hatodik héten vérzés lépett fel, vérömleny keletkezett a méhemben, ami később felszívódott. Az orvosok soszor mondták a kórházi ügyeleten, hogy ne szomorkodjak, ha elmegy a baba lesz másik! 36 évesen ez nem vigasz! Végig idegeskedtem a terhességemet. A reflux miatt állandóan köhögtem és hánytam. Ettől elszakadt a hátamban egy bordaközti izom. Elképesztően fájt. Feküdni csak egyik oldalamon tudtam, és éjszakánként sírva ültem az ágy szélén. Fájdalom csillapító kenőccsel kente a férjem, mert én nem értem el, valamint mimimális adagban szedtem paracetamolt. A hasam végig görcsölt, de mindezek ellenére kislányunk megmaradt, és a 35.-dik hét második napján megszületett. Teljesen egészségesen, 2330 grammal és 50 cm-el. Most 6 hónapos és még nem volt beteg! Az anyaság sem künnyű szerintem. Általában rettenetesen fáradt vagyok, de úgy gondolom, hogy már hagytam nyomot ebben a világban, teljesítettem a küldetésemet azzal, hogy egy pici lányt boldog embernek próbálok nevelni. Egyébként lelkileg nagyon nehéz volt megélni az egészet, annyira érzékeny voltam végig. A szülés viszont annyira komplikáció mentes volt, és nekem nem is fájt annyira mint a hátam több mint 2 hónapig a terhesség alatt. Tudom, kicsit hosszan írtam, ezért elnézést kérek! Bizony, szerintem is nehéz tud lenni a terhesség és az anyaság is! Én is most próbálok felnőni a feladathoz.

nem baj:)))

Én pesszimista ember lévén csak a rosszra vagyok felkészülve, aztán ha ennél jobban fog majd alakulni, akkor roppant elégedett elszek!!! :DDD