Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetés)

én odafigyeltem nem ettem három helyett-jó kettő helyet néha igen:)

de főleg gyümölcsöt és húsikat.amit nem ettem az édesség-csoki cukor chips üdítő stb.de így is híztam több mint 15 kilót-ami szerintem nem sok.

nehéz megmondani mennyit lehet kell hízni-annyit ami kell a babának és a mama is jól érzi magát-ha ez húsz akkor húsz.

egyszer egy nődokinak a tv-ben volt egy elszólása-hogy vékonyabb kismamát könnyebb vizsgálni-no comment.

de tényleg ezzel számolni kell-ez fog történni a testemmel-hogy a baba tudjon nőni egészségesen szülessen meg-és ami fontos ez a legtermészetesebb dolog,legtermészetesebb változások ami a női testtel történhet.

érdekes, hogy néhány nő mintha nem lenne vele tisztában, hogy a terhességből a produktum a lényeg. hogy GYEREKE lesz. a terhesség szerencsés esetben problémamentes, de ha jól akarod magad érezni, akkor nyaralni menj inkább. ahogy a szülésnek is ez a lényege: egészséges gyereket tartani a kézben. a nők nagy részének a teste nem viseli jól a terhességet, ritkán szokott javítani az alakon. de ez nem titok. lehet tudni előre. és persze, mindenkinek vannak szarabb napjai, főleg ezen a hormonális hullámvasúton. és persze, az ember kimondja, hogy mennyire tele van a hócipője. csak hasznos, ha ez nem fordul át önzésbe. mert ez még csak a sztori kezdete. ennél lesz ám sokkal nehezebb és szarabb is. ha már az őszinteségnél tartunk.

kitartást.

Hát pedig most elég sok minden meg fog változni- de ha az ember nem rendeli magát teljesen alá a megszületett gyerekének, akkor szuperül meg lehet csinálni mellette-vele mindent. Csak egy kicsit lazán kell felfogni a helyzetet .

Én a szülést megelőző napon még edzettem, próbáltam aterhességem alatt végig mozogni. A testem jelzéseire figyeltem, nem arra hogy hivatalosan mit szabad és mit nem, akár sport, akár étkezés terén. A kicsit mindenhova vittem magammal, nem voltunk bezárva a négy fal közé. Mentünk velük 4 hetesen már nyaralni, kerti partikra, a nagyok versenyeire.

Gyúrjál rá nagyon...............szomorú vagyok a hozzáállásod miatt ...mindent megadnék ha kismama lehetnék ..én lehetek nem azzal van a baj hanem a párom nm szeretné ha mégegyszer át kellene élnünk hogy a gyermekünket elveszítjük!!!!

Fő a pozitív gondolkodás szeresd ezt az állapotot .......hisz maga a csoda.........lefogyni meg le lehet..........

Nagyon tetszik a hozzászólásod sokszor sírni tudnék a sok ......ááááá nem mondok semmit .......35 hétig hordtam ki a gyönyörű egészséges lányom.erre.........lentebb meg valaki nyavajog hogy 37 évesen rosszkor jött a gyerek mert becsúszott a aszom kivan ...............

Kedves panaszkodósok örüljetek mnden percnek kérlk beneteket hisz egy gyönyörű kis élet egy drága baba fejlődik bennetek a GYERMEKETEK!!!!!!!!!!!!

Szia!

még hogy nem ért meg senki..hidd el az én terhességem se volt könnyű.És utána megszületett a gyerekem és én nem tudtam csodaként megélni..a fiam most 7 hónapos sose aludta át az éjszakát..sokszor fent van és már mindent próbáltam hogy jobb legyen...a testem elcsúnyult..csíkos a hasam hullik a hajam..a régen dús hajkoronámból ujnyi coff maradt..kérdem én meg fog ez állni vissza nő majd a hajam?A fiam napközben 3x fél órát alszik maximum de van hogy csak kétszer és nem egy leteszem elvagyok magamban gyerek folyton ott kell lennem mellette.Épp a házimunkára van időm, de magamra már semmi idő nem jut..még enni se tudtam eleinte így folyton beteg voltam..a férjem kezdettől fogva nem tudott sokat segíteni minden az én nyakamba szakadt...most már hagyom üvölteni a gyereket mert hét és fél kiló és nem tudom egész nap cipelni...néha annyira ideges vagyok tőle hogy legszívesebben kiugranék az ablakon..ami szerintem természetes hisz alig alszom még szeretkezni sincs erőm a féárjemmel.Mivel ha a fiam 9kor végre elalszik rohanok az ágyba hátha tudok 3 órát aludni egybe..és reggel 6 körül, de inkább 3/4 6kor kel a baba..mondtam a gyerekorvvosnak hogy a fiam alig alszik..erre ő azt mondta sebaj az jó a gyereknek..majdnem elküldtem a francba...mert a fiamon látszik hogy többet kéne aludnia hisz nyűgös...és az mennyire jó a gyereknek hogy az anyja sokszor szédül a fáradtságtól és tiszta ideg?Mindezt tetézi hogy anyósom örökké jótanácsokkal bombáz és persze közölte hogy én rontottam el a gyereket...persze kezdettől fogva megkérdőjelezett scak azt hallgattam mit miért úgy teszek az én gyerekemmel?Majd egyszer közölte hogy rossz anya vagyok..sajna a fiamnak kicsit több az agyvize(szerencsére nem kórosan nem okoz nála bajt), de anyósom közölte hogy a bánásmódom miatt van ez a fiammal és hogy a férjemmel milyen rosszul bánunk a babával, persze a férjem örökösen az anyját védi és nem hitt nekem...legszívesebben néha meghalnék...igaz most határozottab vagyok hiába nyügizik a baba hagyom néha sírni és így jobban telnek a napjaink..összefoglalva én nem érzem úgy hogy a gyerek megszületése egy csoda az ember életében...az lehet ha jó babát fogsz ki..és nincs a 100 kmes körzetedben az anyósod..de nekem így nem volt az...igaz imádom a fiam és bármit megtennék érte..és sok szép pillanatot is okoz, de legyünk őszinték ez minden nő életének leghúzósabb időszaka..

nincs kedved privátban is levelezni az email címem:bettynapocska @gmail.com

Sziasztok!

Én most 37 évesen lettem terhes- nem terveztük, becsúszott. A lehető legrosszabbkor jött, mind anyagilag, mind a munkám miatt. Lehet kővel dobálni- de én mióta megtudtam- ki vagyok borulva. Természetesen akartam gyereket, mert szeretem őket- de úgy gondoltam, hogy majd egy alkalmasabb időben megtörténik. Most úgy érzem rám lett erőltetve, és nem akarom a változást az életemben, a testemben. Soha nem voltam vékony- sőt 2009ben letettem a cigit és híztam 7kg-ot- most így indulásként jó lenne annyivel kevesebbel kezdeni. Engem is kiborít, hogy még erre a súlyra 74 kg-ra hízni fogok- és néha belizzadok- még akkor is ha tudom ez igy természetes. Megértem a topic indítót, mert van akinek nem azonnal válik természetessé, hogy pl hízni fog, vagy egyéb más változás. Viszont reménykedem, hogy előbb utóbb lenyugszom és nem gyomor ideggel kelek reggelente, hogy mi lesz most. Megpróbálok mindent azért, hogy a babám nyugodt körülmények között legyen a hasamban, de most még nem adtam át magam ennek az érzésnek. Most hogy írok, a torkomban dobog a szívem, mert még annyira hihetetlen, hogy nem valami- "hogyan fogyjak 10kg-ot" topikban irogatok. Szép napot nektek..

Kedves Pegazus01! Mostanában ez "divat" lett! Márint a pocakos panaszkodás... Annak ellenére hogy itt azt mondják sokan, hogy mennyire tabutéma - én nem így látom. Szerintem nem tabutéma, és nagyon sokan panaszkodnak, olyanok is, akiknek szinte ninncs is okuk rá. Akkor csinálnak. Csak azt nem tudom mire számítottak?! Mindegy, nem is megyek bele, mert megint le leszek hordva...

Ez van. De a Te hozzászólásod NAGYON tetszik!!! :)

teljesen egyetértek.Így kell hozzá állni.

de nekem ezt a környezetem erősítette fel-azzal hogy ők is így álltak hozzá-így nem volt nehéz viselni az állapotom.én az összes tünetet produkáltam pocakkal-sőt az utolsó időszakban nekem is elegem lett-bárcsak kibújna a baba!de az örömöm nagyobb volt.így utólag visszagondolva azt mondanám ilyenkor a hormonok játszanak az emberrel.lehet a cikk írójával is-azért látja a dolgokat rosszabbnak-esetleg a környezete is ezt erősíti-ők is túlzottan aggódnak vagy a doki is a komplikációkat nehézségeket sorolja.meg a magazinok celebek babával-persze hogy ők hogyan lesznek csinosak-nem publikus-plasztika stb.

engem pl. a párom pocakkal is kívánatosnak tartott-nem is zárkózott el a szextől sem-ellenben a barátnőméknél a férje hónapokra kihagyta szexet-és akkor érezheti az ember hogy nem nő többé.-ez is egy külön tabu téma.

persze nekem a nődokim még ajánlotta is főleg a végén amikor már a méhszáj nyitva volt-mondta apuka besegíthet-hisz csak könnyítené a szülést:)nekem inkább utána volt nehéz nőnek lenni-nem a súlyom miatt,hanem egy babával eltöltött nap után még a párommal is foglalkozni-fáradtan kedvesnek lenni stb nem ment mindig-és nem akartam kiöltözött sminkes parfümös anyuka lenni-parfümöt a kicsi miatt nem használtam ahogy sminket sem-hiszen mindig a közelemben volt-nem akartam az érzékeny bőrét ezekkel érinteni, a csini ruha meg nem volt praktikus egy séta alatt vagy a játszótéren-hogy szaladtam volna utána tűsarokban a bokáig érő homokban, vagy hogy másztam volna fel a mászókára-ezek is hiányoztak a páromnak.de most már lehet-nem kell egész nap mászókán lógnom :)

Hát ez hihetetlen!

Nem olvastam el minden hozászolást, csak bele olvasgattam, de valahogy mindig panaszkodó kommentekbe akadok! Sok siránkozás itt fáj-ott fáj. Abba nem gondol bele senki hogy milyen szerencsés hogy megélheti ezt a csodálatos élményt, a várandósságot? Vannak sokan akik nem ennyire szerencsések. Én nem rég szültem semmi gondom nem volt a terhességgel, vagyis volt, de soha nem fordult meg a fejembe hogy ez miatt sopánkodjak. Ha valaki megkérdezte aki még nem szült (aki meg szült az úgy is tudja),persze elmondtam hogy vannak nehéz pillanatok, fulladás, álmatlanság, kb a 4 hónaptól szinte megfordulni nem tudtam az ágyban annyira fájtak a csontjaim. A dokim mindig örömmel fogadott, mert sosem panaszkodtam semmiről, persze elmondtam mindig miket tapasztalok, és elmondta hogy neki ez a furcsa mert tele van a váró panaszkodó kismamákkal!

Én azt gondolom minden hozzáállás kérdése. Ha valaki csak a rosszat látja a várandóságban és a szülésben az úgy is fogja megélni és úgy is fog rá emlékezni. Nekem személy szerint életem legcsodálatosabb hónapjai voltak, és ez azóta is tart. Nem tagadom le soha nem is tagadtam hogy nem zökkenő mentes, de szerencsére nem ez maradt meg bennem. És már alig várom hogy újra pocakos legyek. Szándékosan nem használom a terhes kifejezést, mert szerintem nem takarja a valóságot.

Nem akarok én pálcát törni senki felett, kedves cikk író, én teljes mértékben elhiszem hogy számodra nagyon fontos az alakod, de ez sajnos vagy nem sajnos ezzel jár, és nézz előre nemsokára kezedben tarthatod azt az egy csöpp babát aki egy pici belőled és egy pici a szerelmedből. Ennél több nem is kell. Az alakodat visszanyerheted pár hónap múlva de ezt a pár hónap csodát nem tudod visszahozni. Nekem a szülés után másnap hiányzott a pocakom. Persze át élhet az ember ezt ahányszor akarja, de minden terhesség más minden gyerek más ezért amennyire csak lehet meg kell tartani emlékezetünkbe. Én így tettem és csak a jó maradt itt.

Én csak azt nem értem, hogy a cikk írója csupán a súlyfeleslege és alkja miatt aggódik. Ez azért szomorú. Más kellemetlenséget nem nagyon említ.

Hát valamit valamiért, soványan még senki sem szült :)))...vagy nem ér meg ennyit a babád, hogy egy picit ducibb legyél most? Majd leadod (max. megkéred torna Norbit, hogy segítsen, hehe :)), tényleg kár ezen annyit aggódni sztem, nem ez az életben a legfontosabb.

Én teljesen megértem a topikindítót. Nekem most lesz 8 hónapos a kisfiam. Nehezen lettem terhes, gyerekkorom óta imádom a gyerekeket, és anya szerettem volna már lenni. Terhességem alatt volt néhányszor rosszullét, a dokik folyton ijesztettek a semmiért, de imádtam terhesnek lenni (alig várom, hogy újra az legyek :) ), büszkén feszítettem az utcán, hogy mindenki lássa a pocimat, ami nem volt sajnos olyan hatalmas. A szülésem nagyon gyors és könnyű volt, mindössze 5 és fél óra, oxitocinnal indított max. egy órás fájásokkal és kb. 15 perces kitolással.

És aztán jöttek a problémák. Mikor hazamentünk a kórházból és nem indult meg a tejem (elejétől fogva pótolni kellett, de a mai napig még van kevés tejem). Anyukám terhességem alatt halt meg,majd szülésem után apukám is váratlanul meghalt. A kisfiam pocakfájós volt, éjjel-nappal csak üvöltött, alig aludt. Kezdtem ugyanazt érezni,mint a topikindító, hogy minek kellett nekem ez a gyerek. Aztán minden kialakult. 8 hét után elmúlt a hasfájás, és onnantól kezdve minden rendben. Igaz, teljesen megváltozott az életünk, de azért nem kell mindent feladni a babáért, azért lesznek begyepesedett emberek öreg korukra. Miért ne lehetne kettesben néha, v. akár kis gyerekkel együtt is menni ide-oda?

Ja, és még annyit,hogy mikor én voltam ebben a helyzetben és azt hittem rajtam kívül senki nem éli ezt meg két másik fórumban írtam róla. Kiderült, hogy rengeteg kismama ugyanazt élte át, csak rajtam kívül mindenki szégyelte el is mondani. És azok ítéltek el ezért, akiknek még nincs gyerekük. :)

nem mellékesen, imádom a fiamat, s mióta Ő velünk van, azóta sosem jutott eszembe a terhességem rossz élménye....

a gyerek úgyis feledtet mindent