Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

több a jó mint a rossz.pont az a lényege-hogy változás jön az ember életében és az ember próbáljon meg pozitívan befogadóan állni ehhez.

persze vannak kellemetlenségek-de én után pl. nem ezekre emlékeztem.és igen a hormonok is túltengnek,néha engem is meglepett.de az a lényeg hogy ne kínlódja az ember végig, hessegesse el és ne terhesnek érezze magát hanem állapotosnak.ez igazi kihívás és nem a baba miatt-saját magáért.legalábbis nekem mindig azt mondta a nődokim próbáljak a jó dolgokra gondolni érezzem jól magam a bőrömben-mert minden ellenére lehet így érezni-akarni is kell!hiszen ki akarja szándékosan rosszul éreznie magát.

de pl. nekem a párom megoldotta ezeket és sokat nevettünk,elvicceltük ami kellemetlen volt-pl. feltolt a lépcsőn mikor már szinte másztam felfelé, vagy olyan lassan sétált velem mint még soha-jah és bekötötte a cipőm!persze a vége felé én is vártam hogy bújjon már ki-meglepő de a szülés előtt ahogy lejebb ment a baba olyan jól aludtam,és jót ettem és olyan jól éreztem magam:)

a dokinő is azért mondta hogy csak a jó dolgokra figyeljek-hogy a szülésnél is pozitívan álljunk hozzá-illetve a babához is-semmi pánik semmi idegeskedés-szépen jön minden magától.

Mert, ahogy látom, ez egy tabu.

Anyu azt hiszi, hogy ha beismeri, hogy nehezen viselte a terhességet, azzal valamilyen módon árt a gyereknek.

Ki volt az a szentimentalis szamar aki ezt kitalalta ? !

Semmi csodalatos nincs 1-terhessegben ! Az ember az idö mulasaval alig varja hogy , tul legyen rajta MERT ; .... nem tudsz ugy aludni,ugy fekudni ahogy , neked tetszene !..... nem tudsz azt enni es akkor ami neked tetszene !..... a vege fele alig tudsz mozogni , mindenhol,mindeg utban van a nagy hasad..... lehajolni es bekötni a cipöfuzödet oriasi feladat.... stb,stb...

Kedves king7!

Én totál ideg voltam terhesség idején,utáltam terhesnek lenni és lett egy kiegyensúlyozott,mosolygós kislányom..úgyhogy ha szerinted köze van hozzá hogy hogyan éli meg egy nő a terhességet akkor ez hogyan létezik?vagy csak beképzelem?ja és attól képzeld el még rossz anyának se tartom magam mert így éltem meg a terhességet!

Kedves Ildikó!

Én is végig fogyókúráztam az életemet, amikor terhes lettem kisfiunkkal kifejezetten élveztem hogy nem kellett fogyókúrával foglalkozni.12 kg-ot hiztam vele a szülésig de nem érdekelt pedig nyári baba lett. Nem érdekelt hogy mit nem takar majd a ruha mert ha megállitanak ismerősősk úgyem az én alakommal hanem a babával leszek elfoglalva.Hát igy is volt. Hidd el a baba melletti lótás -futás mellett, meg ha háztartást is kell vezetned, hamar lemennek a kg-ok.

Amiatt hogy jó anya leszel-e, ne aggódj. Az ösztönöd úgyis hozza magával majd a féltést, gondoskodást, szeretetet. Onnantól hogy majd a kezedbe adják, Ő lesz majd számodra a világ közepe, Neki pedig majd Te leszel az:-))

Azért az furcsa lenne ha 35 évesen terhesen egy 12 éves gyerek mellett nem lennék érett a kismamaságra! Erről inkábba gyerekeimet kellene megkérdezni,bár én tudom,hogy érett voltam és vagyok,és odavagyok a gyermekeimért, sőt azóta már 3 van, és most is azt mondom,hogy a terhesség nekem nem áldott,hanem MÁS állapot volt,ami számomra negatív élmény volt. És ha nem lennék érett, az anyaságra, akkor nem vállaltam volna be 3 gyereket ugy hogy a 3. nem is az enyém,hanem a férjemé és náluk lakik,mert az anyja eldobta magától.

Ja és had jegyezzem meg,hogy a kedves exfeleség, összesen 5 gyereket szült, és ebből 1-et kirakott az utcára mert nem akarta nevelni. Ő van nálunk. Ő nem utálta a terhességet,mégis igy döntött. Akkor hogy is van ez az érettség dolog?

Olvass bele a cikkíró naplójába és rájössz arra amit itt már többen írtak, hogy a hormonok tették ezt vele és már nem ez a helyzet. Ő is írta már itt még a fórum elején.

Van akinek áldott állapot, van akinek terhesség ezért van szerintem két név rá, de nem ettől függ, hogy milyen anya lesz a kismama.

A cikkíró szerintem nagyon jó anyuka lesz, már most szereti a picit, készül a fogadására, jókedvű és nagyon várják a picit.

Anyukám tanította, anno! Minden dolognak meg kell látni a szépségét..nekem is volt minden bajom, de még amikor a szülőszobában voltam,még akkor is fülig ért a szám és poénkodtam a dokival... a műtőben egy jó hideg sörért könyörögtem 40 fok melegben :P

a dohányzás, kábítózás, alkoholizálás...nos az kő kemény felelőtlenség... sajnos nagyon kihat a babára az is, mint a folyamatos idegesség, feszültség...

Nekem hál istennek, egy nagyon kiegyensúlyozott,nyitott, mosolygós babám lett,nem volt hasfájós sírni szinte nem is lehet hallani... köze van hozzá, hogy hogyan éltem meg a terhességet.

Mondasz azzal is valamit,hogy megkapja az esélyt, kérdés, hogy tud vele boldogulni és a baba fejlődése alatt ezek a lelki dolgok rögzültek-e, illetve később nem jön ki valamilyen formában.Véleményem szerint nem terhesség a babavárás,hanem egy áldott más állapot :)

Nem a kortól függ, hogy mikor érsz meg az anyaságra. :-)

Én 31 évesen szültem, és még nem voltam érett rá - ezt tudom.

Az számít, hogy kiforrt-e már a személyiséged, hogy rendben vagy-e önmagaddal. Ha igen, akkor a terhességgel és az anyasággal sem lesz gondod vélhetően.

Ez valóban igaz... aki így éli meg a terhességet, nem érett még az anyaságra.

De megkapja az esélyt, hogy a babája mellett anyábá érjen.

Azért ez sem megvetendő dolog!

A másik gondolatom: valóban elítélendő, ha valaki nem élvezi a terhességét? Nem inkább az ítélendőbb el, aki pl. végigdohányozza, kábítózza, alkoholizálja a terhességét, vagy pl. aki bántalmazza a gyerekét?

most ezt a mondatot semmi értelme nem volt idézni tőlem,mert ez pontosan igy van ahogy irtam. ha te nem igy gondolod akkor elég butácska lehetsz.

te ellenben irtál orbitális baromságokat. na mindegy... nem veszem fel a kesztyűt mert nem vagyunk egy szinten.

és most fejeztük be,legalábbis részemről,te pedig irhatod a hülyeségeidet továbra is én nem kötök bele. PÁ okostojás!

Bocsika, idéznéd, hogy hol írtam, mert nem találom...

"terhességnek semmi köze ahoz,hogy ki milyen anya utána 50 évig!!!"

Igen, ennyi eszem van, nem értem mi a probléma? Nekem is volt minden vele, de élveztem! Bármilyen hülyén hangzik! Én is csak sajnálni tudom, aki így éli meg a terhességet. Pont fordítva mondhatnám én is, mindenki máshogy gondolkodik... de hála, egy kiegyensúlyozott gyermekem van :)

Nekem is volt idő huszonévesen, amikor nem bírtam volna elviselni, hogy terhes vagyok, utáltam, féltem tőle...

Azt nem értem, hogy csakis az alakjával, súlyával van elfoglalva a cikkíró? Tényleg csak ámulok és bámulok. :( Ennél nagyobb baja sose legyen az életben, hogy terhessége során mennek fel rá a kilók!!! Mint írtam korábban, soványan nem szült még senki.

Valami pozitívumot legalább írhatott volna, csak egyet, hogy azért várom azt a kisbabát, vagy hogy azért jó érzés, hogy érzem a mozgását....ezért szomorú ez a cikk.

Nem szégyen orvoshoz fordulni, szerintem ez igenis az az eset. Férjed miatt vagy kiborulva így, azt mondja, hogy kövér lettél? Ne higgy neki 8meg snekinek aki ezt mondja, felejtsd el őket), a képeidet néztem, nagyon szép kismama vagy. De egy picit legalább szeresd a kisbabádat. Ha sírsz, akkor az az ő lelkén is nyomot hagy....ebbe sem gondoltál bele? Szegény pici baba :(

No meg egy kis ellenpélda!

A sógórnőm imádta a terhességének minden egyes pillanatát, irigyeltem is érte.

Aztán trombózisos lett a lába és az utolsó 1 hónapot a korhában töltötte ágyban. Minden este sírt, és utólag elmondta,hogy soha nem gondolta volna magáról,de gyűlölt terhesnek lenni a végére. Most imádja a gyerekét és ő a mindene.

Hogy irhat valaki ekkora hülyeséget mint amit te irtál. Tudhatnád,hogy a terhességnek semmi köze ahoz,hogy ki milyen anya utána 50 évig!!!