Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Tényleg annyira csodálatos a terhesség? fórum

Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Tényleg annyira csodálatos a terhesség?

❮❮ ... 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 ... ❯❯
581. b4399aa1dd (válaszként erre: 576. - Kingi7)
2010. jún. 26. 23:07
Igen lehet ez is nagy probléma hogy mostanában divat lett gyereket szülni! Csak mert neki is van nekem is kell.... Érdekes.
580. kingi7 (válaszként erre: 577. - B4399aa1dd)
2010. jún. 26. 23:06
Az a baj, hogy sokan,mint valami kínt írják le, pedig nem... én is az elbeszélések miatt féltem tőle, és rájöttem, hogy kamu... fejben dől el :)
579. b4399aa1dd (válaszként erre: 575. - **Kata**)
2010. jún. 26. 23:05
:):)
578. kingi7 (válaszként erre: 573. - **Kata**)
2010. jún. 26. 23:04
Sajnos engem is ért egy elég komoly sokkhatás, és a mai napig megpecsételte életemet... hála az istennek prüntyi kiegyensúlyozott,nyugodt baba.. :)
577. b4399aa1dd (válaszként erre: 571. - Kingi7)
2010. jún. 26. 23:04
Egyetértek én a múltkor azt mondtam az egyik barátnőmnek, hogy a szülést az összes fájdalommal együtt akár minden nap átélném azért a pillanatért és csodálatos érzésért amit akkor éreztem mikor először megláttam az én csöpp lányomat! :)
576. kingi7
2010. jún. 26. 23:02
Jaj, még azt is hozzá teszem, hogy sokat vártam rá, 34 évesen szültem, mert olyantól szerettem volna, akit tiszta szívből szeretek és nem csak azért szülnék, mert kell egy gyerek...nem bántam meg :)
575. **Kata** (válaszként erre: 574. - B4399aa1dd)
2010. jún. 26. 23:02
főleg ha nem érti :)
574. b4399aa1dd (válaszként erre: 570. - **Kata**)
2010. jún. 26. 22:58
Valaki valamibe bele akar kötni megteszi! Mindegy hogy érti e a lényeget vagy sem!
573. **Kata** (válaszként erre: 567. - Clau26)
2010. jún. 26. 22:58
Örülök,hogy nem maradt nyoma a terhesség alatti stressznek, de egyébként attól,hogy ez nem látszik elsőre ,még lehet hogy később előjön, van ilyen a környezetemben azért mondom. Remélem hogy nem így van/lesz,nehogy félreérts!!!
572. kingi7
2010. jún. 26. 22:57
Szóval, ha valóban attól a TÁRStól van a baba, csodálatos érzés, az, hogy mire leszel képes és mire nem, hülyeség...ösztönös...hagyj mindent a saját útján folyni... csak pozitív gondolkodás, a negatív gondolatokat hessegesd el... MÁS lesz az életed, nem rosszabb :))) az én kislányom igazi szerelemgyermek :)
571. kingi7
2010. jún. 26. 22:53
Igen, hihetetlen jó érzés :) a szüléssel együtt :) aki nem próbálja meg legalább egyszer, az nagyon sokat veszít! :)
570. **Kata** (válaszként erre: 568. - Mikebubu)
2010. jún. 26. 22:49
Nem hallottál még arról a feltevésről, miszerint a lélek, mielőtt leszületik a Földre, kiválasztja hogy hova szülessen? Itt nem a hímivarsejtről és a petesejtről volt szó...
569. b4399aa1dd (válaszként erre: 568. - Mikebubu)
2010. jún. 26. 22:40

Ezt átvitt értelemben írtam!

De gratulálok sikerült a mondanivalómból kiszűrni a leglényegtelenebb fél mondatot!

Nagy tehetségre vall.

2010. jún. 26. 22:32

"ha már ő megtisztelt minket és szüleinek választott."


Komolyan hiszed, hogy nem a petesejted és a hímivarsejt találkozott,véletlenszerűen, a te és az apa jóvoltából és akaratából, hanem megtisztelt téged egy kicsike lény? Ezek után semmin sem csodálkozom..

567. Clau26 (válaszként erre: 519. - Jollymama)
2010. jún. 26. 22:09

Miről beszélsz???ne haragudj de nagyon felháborít amit írsz..én a terhességemet egy pokolnak éltem meg,mert annyira idegbeteg voltam,folyamatosan hangulatingadozásaim voltak...na csak hogy kiakadj és tudj engem is támadni:A terhesség vége felé már örökbeakartam adni..szerettem én őt már akkor is,de egyszerűen teljesen kifordultam magamból,utáltam terhesnek lenni,azt hittem,hogy ezek után amennyi ideget ő kapott majd születik egy idegbeteg gyerekem..Na és mi lett?Van egy kiegyensúlyozott,mosolygós tündéri kislányom akit a világon mindennél jobban szeretek és mindent megadok neki és nem adnám oda a világ összes kincséért sem..

Ja és a legfontosabb:nem szégyellem,hogy így éltem meg a terhességet,ha kell el is fogom neki mesélni,mert az nem én voltam,hanem a hormonok arról nem tehettem..

Az anyám jól élte meg a terhességet..na de mint anya olyan volt hogy ma már nem is beszélek vele.Na inkább legyek idegbeteg terhesség alatt,de jó anya,mintsem olyan mint az én anyám..

Úgyhogy biztos hogy csodás anya lesz a cikkíróból,csak most a hormonok uralkodnak,ez nem önmaga.Ennyi!!gondolkozz légyszives mielőtt írsz valamit..pláne ilyen stílusban

2010. jún. 26. 22:02

Szerintem a cikkíró, nem arról írt, amivé itt sokan alacsonyítják a gondját. Nem önzés, csupán a változástól, nehézségektől való félelem. Vagyunk néhányan, akik nem feltétlenül akarnak mindent feladni a gyermekért. És ettől nem szeretik kevésbé őket. A gyermek itt lesz, és nem feltétlenül az lesz majd számára a büszkeség, hogy anya feladta az alakját, munkáját, a kapcsolatát, önbecsülését, sőt önmagát, értem. Egy Fodor Ákos idézet, ami erre a helyzetre is tökéletesen igaz:


" Ha mindent odaadsz érte, végül mit adsz majd neki?"

565. Clau26 (válaszként erre: 553. - 518baa96c3)
2010. jún. 26. 21:56

szijja


Na remélem nincs igazad abban,hogy amit kapunk azt adjuk tovább,mert ezek szerint én is átélném azt,hogy kn20év múlva alányom megszüntetné velem a kapcsolatot,mint én az anyámmal..ez meg azért nem lehetséges,mert én soha nem bánnék vele úgy mint ahogy velem a drága "édesanyám"tette..Úgyhogy ez a mondat nem állja meg a helyét

564. sajert
2010. jún. 26. 21:50

Nekünk a szex nem jött össze terhesség alatt - pontosabban csak egyszer :-)).


Hiába tudtuk, hogy a babának nem árt, de leblokkoltunk, hol a férjem, hol én :-). Főleg, mikor a terhesség végén a gyerekünk a férjemmel együtt kezdett mozogni, hááát röhögésbe fulladt :-), így meghagytuk a papás-mamást születése utánjára. A férjem mondta, hogy biztos visszakopog a gyerek :-)).


IMÁDTAM - bárki bármit mond, amikor mocorgott, rúgott, mégha a vége felé volt kimondottan fájdalmas helyezkedése is.


Azt a pillanatot, mikor először éreztem meg, hogy mozog, azt nem fogom soha elfelejteni. Aug. 20-án, Republic koncert, Repül a bálna c mű refrénjénél :-))))). Azóta szeretem ezt a dalt.

563. b4399aa1dd (válaszként erre: 529. - **Kata**)
2010. jún. 26. 21:02
Köszönöm, hirtelen felindulásból írtam, kicsit kiakadtam. A legcsodálatosabb dolgot az életben nem így kellene várni, pozitív gondolkodás csodákra képes. És most nem a plusz kilókról beszélek, hanem az egyéb hatalmas "gondokról" egyik ismerősöm pl már 16 hetesen fogta a hasát hogy a gyerek lerúgja a veséjét. Ez az IDIÓTASÁG TETŐFOKA! Egyszerűen nevetséges, és amikor rugdosott a baba ez már később volt böködte vissza hogy ne rugdosson!!!! Ha nem látom nem hiszem el, visszataszító az ilyen és mélységesen elítélem ezt a viselkedés, ezért is háborodok fel ilyenkor! És mást nem hallottam a védőnőnél ülve csak a panaszkodást. Tényleg nem egyszerű a várandósság amellett hogy az ember akarva akaratlanul is aggódik a baba egészsége miatt, fél az ismeretlentől és vannak fájdalmas kellemetlen pillanatok. Plusz még ingerülté tesz a várakozás és az állandó orvoshoz rohangálás, még is én úgy gondolom becsüljük meg ezt a 9 hónapot és tiszteljük meg azt a kis lényt és ne csak magunkra gondoljunk, ha már ő megtisztelt minket és szüleinek választott. Minél többet írok róla annál jobban várom a következő apróságomat! :)
562. b4399aa1dd (válaszként erre: 528. - Ében11)
2010. jún. 26. 20:49

Igen nekem is nagyon rugalmas volt a környezetem a terhesség alatt. És nem is vártam mást, nem vágytam babusgatásra! :)

Háta szex téma nálunk sem volt tabu, és nagyon sok férfi szerint a nő így a leggyönyörűbb, mikor egy pici életet hord a szíve alatt, csak a nők dramatizálják túl. Oké ne hanyagoljuk el magunkat, mert az senkinek sem jó, de a szülés után az a normális és a természetes ha átértékelődnek a dolgok, ne a smink és a csinos ruha legyen az első, mert ahogy te is írtad nem lehet a földön mászni miniszoknyában. És egy normális kapcsolatban a férfi is belátja ezt, nem kell ahhoz 200 IQ hogy valaki rájöjjön erre. Én sem hanyagoltam el a párom, de nem volt minden napos az első 1-2 hétben (persze akkor amúgy is csak 1 oldalú volt a dolog :)). Neki is fontos volt hogy ha fáradt vagyok kipihenjem magam, és másnap 100%-osan a picur mellett lehessek.

Szerintem ezt sokban segítette az is hogy a párom az elejétől végig jelen volt a szülésnél, és együtt éltük át az egészet.

561. Imo (válaszként erre: 559. - Barát1)
2010. jún. 26. 20:44

nekem is az első szülésem császár volt a 2. sima

a császár után néha a könnyem is kicsordult egyes mozdulatoknál az első 3 napban, míg hang nélkül szültem másodszorra, a dokim még mondta is, hogy azért legalább a végén sóhajtsak -legalább egy kicsit:)))

560. Barát1 (válaszként erre: 541. - Gavrilo1)
2010. jún. 26. 19:35
Igen, szerintem is ez a helyes hozzáállás, bevonni őt az életedbe minél előbb és nem a pici miatt alárendelni a tiédet.
559. Barát1 (válaszként erre: 521. - 1f9774333a)
2010. jún. 26. 19:16

Kérdezz meg egy olyan anyukát akinek volt császár és sima szülés is, hogy neki melyik volt a könnyebb.

Nekem egy anyuka azt mondta két sima és egy császár után, hogy inkább két sima szülés, mint egy császár.

558. Barát1 (válaszként erre: 519. - Jollymama)
2010. jún. 26. 19:12

Erre az egy sorodra reagálnék.


-Azért nagyon nagyon remélem hogy amiket leírtál azt a gyerekednek nem fogod soha elmesélni-


Ha a szülők ezeket a dolgokat elmesélnék, hozzátennék, hogy ezt a hormonok csinálják és természetes. Van akinél így van és van akinél nem, akkor nem született volna meg ez a cikk és nem lett volna ennyi negatív hozzászólás. Szerintem ezért van két név is a terhesség és az áldott állapot, ki így éli meg, ki úgy, de ez nem befolyásolja azt, hogy nagyon jó anya legyen a kismamából. Én így gondolom ezt és ezért el is meséltem mindent, a jót és a kevésbé jót is. Ennyi év után már nem rossznak hanem kevésbé jónak ítélem az akkori kellemetlenségeket.

557. ében11 (válaszként erre: 553. - 518baa96c3)
2010. jún. 26. 16:24
hm erről csak az jut eszembe-hogy nem magunkat kell megtalálni-párom is ebbe a csapdába volt.mert a körülmények folyton változnak és ahhoz nem lehet alkalmazkodni úgy hogy én önmagamat megkeresem.neked is eltelt tíz év az alatt majdnem felnő egy gyerek.nem bántani akarlak csak ezt úgy divatos mondani-és ez is önzéshez vezet.szerintem
2010. jún. 26. 16:10
A barátnőm meg kb. 8kg-t hízott az egész terhessége alatt, és rengeteg teje lett. Más-más alkatúak vagyunk. Én hülyeségnek tartom ezt a max 10kg-t. Soha nem reggelizem, de terhesen pl nem tudtam ezt megtenni. Kicsit hülyén hangzik ez egy 150cm meg egy 180cm magas nőhöz képest. Ha mindkettőn ennyi túlsúly lenne nagyon máshogy néznének ki.
2010. jún. 26. 15:58
Szia, nem olvasok vissza, biztos elmondták ezt egy páran már előttem, de NE AGGÓDJ NEM LESZ SEMMI BAJ! Én 64kg voltam, mikor terhes lettem, és 91kg!!! voltam, mikor szültem. A dokinőm odavolt, mert ez milyen sok stb, bár mondta, hogy a 175 cm-hez nem annyira gáz. Én is ki voltam borulva emiatt (mert még csak kívánós sem voltam egyszer sem) nem zabáltam extra adagokat, egyszerűen ragadtak rám a kilók. Volt olyan, hogy szüleimnél kerti partin egy hétvégén (2nap) csak azért, mert kicsit bűnöztem grillezett husi, meg sütivel plusz 3kgmal többet mutatott a mérleg. Persze maradt! Ez ugye a maximális plusz 10-nek a harmada 2 nap alatt. Az utolsó 2 hónapban már nem is érdekelt, mert nyár volt, és grillezett gomolya, dinnye, paradicsom volt a fő táp, de így is rohant a mérleg. Most 3 hét múlva lesz 1 éves a Babám, és 63kg vagyok. Amúgy -10kg szülés után, majd néhány mínusz, de az első fél évet főleg, ha szoptatni tudsz felejtsd el... Szerintem főleg a hormonok miatt vagy kiborulva. Szóval fel a fejjel!
554. bneandi (válaszként erre: 521. - 1f9774333a)
2010. jún. 26. 15:48
Hát én azért nem nevezném a császárt könnyűnek.....
2010. jún. 26. 15:29

Én 32 vagyok, és érzem, hogy valami furcsa történne velem, ha gyerkőcöt kéne vállalnom. Tudom, hogy az anyukámmal vannak elintézetlen dolgaim, amiket emésztenem kell, meg kell értenem.


Állítólag, ahogy anya lesz valaki, a szervezet elkezd emlékezni a saját csecsemőkori, meg azelőtti élményeire is.


Amit kaptunk, azt adjuk tovább a babának. Ezért volt érdemes nekiállnom 7 évvel ezelőtt az önismeretnek, hogy egyensúlyba tudjak kerülni, és kezdem látni az alagút végét, hogy fénylik.


10 éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy babára rá merjek gondolni. Ma már meg-megfordul a fejemben. Nem egy rövid folyamat.


De tudom, hogy én kell, hogy legfontosabb legyek magamnak, mert egyszer az lesz jó a babánknak is.


Ildi, meg fogod találni a kiutadat... Már elkezdted keresni. Drukk ezerrel!

552. ében11 (válaszként erre: 532. - Ae369bb2eb)
2010. jún. 26. 15:06

Megértelek.nálunk is sok ilyen történt-hasonlóan.

gavrilo írta, hogy ahhoz kell szoktatni a babát meg vinni mindenfelé-mi ezt próbáltuk de a mi babánk ezt hasonlóan nyűgösen viselte-nem evett, nem aludt csak sírt a babakocsiba.maradt a 4 fal egy idő után.

most meg a hisztik...!:)

❮❮ ... 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook