Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetés)

Ezt átvitt értelemben írtam!

De gratulálok sikerült a mondanivalómból kiszűrni a leglényegtelenebb fél mondatot!

Nagy tehetségre vall.

"ha már ő megtisztelt minket és szüleinek választott."

Komolyan hiszed, hogy nem a petesejted és a hímivarsejt találkozott,véletlenszerűen, a te és az apa jóvoltából és akaratából, hanem megtisztelt téged egy kicsike lény? Ezek után semmin sem csodálkozom..

Miről beszélsz???ne haragudj de nagyon felháborít amit írsz..én a terhességemet egy pokolnak éltem meg,mert annyira idegbeteg voltam,folyamatosan hangulatingadozásaim voltak...na csak hogy kiakadj és tudj engem is támadni:A terhesség vége felé már örökbeakartam adni..szerettem én őt már akkor is,de egyszerűen teljesen kifordultam magamból,utáltam terhesnek lenni,azt hittem,hogy ezek után amennyi ideget ő kapott majd születik egy idegbeteg gyerekem..Na és mi lett?Van egy kiegyensúlyozott,mosolygós tündéri kislányom akit a világon mindennél jobban szeretek és mindent megadok neki és nem adnám oda a világ összes kincséért sem..

Ja és a legfontosabb:nem szégyellem,hogy így éltem meg a terhességet,ha kell el is fogom neki mesélni,mert az nem én voltam,hanem a hormonok arról nem tehettem..

Az anyám jól élte meg a terhességet..na de mint anya olyan volt hogy ma már nem is beszélek vele.Na inkább legyek idegbeteg terhesség alatt,de jó anya,mintsem olyan mint az én anyám..

Úgyhogy biztos hogy csodás anya lesz a cikkíróból,csak most a hormonok uralkodnak,ez nem önmaga.Ennyi!!gondolkozz légyszives mielőtt írsz valamit..pláne ilyen stílusban

Szerintem a cikkíró, nem arról írt, amivé itt sokan alacsonyítják a gondját. Nem önzés, csupán a változástól, nehézségektől való félelem. Vagyunk néhányan, akik nem feltétlenül akarnak mindent feladni a gyermekért. És ettől nem szeretik kevésbé őket. A gyermek itt lesz, és nem feltétlenül az lesz majd számára a büszkeség, hogy anya feladta az alakját, munkáját, a kapcsolatát, önbecsülését, sőt önmagát, értem. Egy Fodor Ákos idézet, ami erre a helyzetre is tökéletesen igaz:

" Ha mindent odaadsz érte, végül mit adsz majd neki?"

szijja

Na remélem nincs igazad abban,hogy amit kapunk azt adjuk tovább,mert ezek szerint én is átélném azt,hogy kn20év múlva alányom megszüntetné velem a kapcsolatot,mint én az anyámmal..ez meg azért nem lehetséges,mert én soha nem bánnék vele úgy mint ahogy velem a drága "édesanyám"tette..Úgyhogy ez a mondat nem állja meg a helyét

Nekünk a szex nem jött össze terhesség alatt - pontosabban csak egyszer :-)).

Hiába tudtuk, hogy a babának nem árt, de leblokkoltunk, hol a férjem, hol én :-). Főleg, mikor a terhesség végén a gyerekünk a férjemmel együtt kezdett mozogni, hááát röhögésbe fulladt :-), így meghagytuk a papás-mamást születése utánjára. A férjem mondta, hogy biztos visszakopog a gyerek :-)).

IMÁDTAM - bárki bármit mond, amikor mocorgott, rúgott, mégha a vége felé volt kimondottan fájdalmas helyezkedése is.

Azt a pillanatot, mikor először éreztem meg, hogy mozog, azt nem fogom soha elfelejteni. Aug. 20-án, Republic koncert, Repül a bálna c mű refrénjénél :-))))). Azóta szeretem ezt a dalt.

Igen nekem is nagyon rugalmas volt a környezetem a terhesség alatt. És nem is vártam mást, nem vágytam babusgatásra! :)

Háta szex téma nálunk sem volt tabu, és nagyon sok férfi szerint a nő így a leggyönyörűbb, mikor egy pici életet hord a szíve alatt, csak a nők dramatizálják túl. Oké ne hanyagoljuk el magunkat, mert az senkinek sem jó, de a szülés után az a normális és a természetes ha átértékelődnek a dolgok, ne a smink és a csinos ruha legyen az első, mert ahogy te is írtad nem lehet a földön mászni miniszoknyában. És egy normális kapcsolatban a férfi is belátja ezt, nem kell ahhoz 200 IQ hogy valaki rájöjjön erre. Én sem hanyagoltam el a párom, de nem volt minden napos az első 1-2 hétben (persze akkor amúgy is csak 1 oldalú volt a dolog :)). Neki is fontos volt hogy ha fáradt vagyok kipihenjem magam, és másnap 100%-osan a picur mellett lehessek.

Szerintem ezt sokban segítette az is hogy a párom az elejétől végig jelen volt a szülésnél, és együtt éltük át az egészet.

nekem is az első szülésem császár volt a 2. sima

a császár után néha a könnyem is kicsordult egyes mozdulatoknál az első 3 napban, míg hang nélkül szültem másodszorra, a dokim még mondta is, hogy azért legalább a végén sóhajtsak -legalább egy kicsit:)))

Kérdezz meg egy olyan anyukát akinek volt császár és sima szülés is, hogy neki melyik volt a könnyebb.

Nekem egy anyuka azt mondta két sima és egy császár után, hogy inkább két sima szülés, mint egy császár.

Erre az egy sorodra reagálnék.

-Azért nagyon nagyon remélem hogy amiket leírtál azt a gyerekednek nem fogod soha elmesélni-

Ha a szülők ezeket a dolgokat elmesélnék, hozzátennék, hogy ezt a hormonok csinálják és természetes. Van akinél így van és van akinél nem, akkor nem született volna meg ez a cikk és nem lett volna ennyi negatív hozzászólás. Szerintem ezért van két név is a terhesség és az áldott állapot, ki így éli meg, ki úgy, de ez nem befolyásolja azt, hogy nagyon jó anya legyen a kismamából. Én így gondolom ezt és ezért el is meséltem mindent, a jót és a kevésbé jót is. Ennyi év után már nem rossznak hanem kevésbé jónak ítélem az akkori kellemetlenségeket.

Én 32 vagyok, és érzem, hogy valami furcsa történne velem, ha gyerkőcöt kéne vállalnom. Tudom, hogy az anyukámmal vannak elintézetlen dolgaim, amiket emésztenem kell, meg kell értenem.

Állítólag, ahogy anya lesz valaki, a szervezet elkezd emlékezni a saját csecsemőkori, meg azelőtti élményeire is.

Amit kaptunk, azt adjuk tovább a babának. Ezért volt érdemes nekiállnom 7 évvel ezelőtt az önismeretnek, hogy egyensúlyba tudjak kerülni, és kezdem látni az alagút végét, hogy fénylik.

10 éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy babára rá merjek gondolni. Ma már meg-megfordul a fejemben. Nem egy rövid folyamat.

De tudom, hogy én kell, hogy legfontosabb legyek magamnak, mert egyszer az lesz jó a babánknak is.

Ildi, meg fogod találni a kiutadat... Már elkezdted keresni. Drukk ezerrel!

Megértelek.nálunk is sok ilyen történt-hasonlóan.

gavrilo írta, hogy ahhoz kell szoktatni a babát meg vinni mindenfelé-mi ezt próbáltuk de a mi babánk ezt hasonlóan nyűgösen viselte-nem evett, nem aludt csak sírt a babakocsiba.maradt a 4 fal egy idő után.

most meg a hisztik...!:)