Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

Kedves Renna!

Ne vedd tolakodásnak a kérdésem, de az örökbefogadás lehetősége nem merült fel még bennetek? Én nem tartom egészségesnek ezt a nagy hormondózist, amit szegény nőknek el kell viselnie. Ugyan én még az elkövetkező 2 évben nem tervezem a gyermekvállalást, de azt tudom, hogy, ha nem lehet természetesen, akkor örökbe fogadok. Én csodás dolognak tartom. De persze mindenki másként ítéli meg.

Huh, elnézést, én azt hittem terhes vagy te is...

Gondolom, hogy nem egyszerű egy ilyen hormon kezelés sem lelkileg, sem fizikailag. Tényleg hihetetlen módon akarni kell egy babát, hogy az ember ilyenen átessen.

Konkrétan az olyan nőkre gondoltam, akiknek nincs gyerekük, nem voltak terhesek...stb, de jól megmondják a tutit, hogy mégis mit kell érezni egy kismamának.

Bár azt hiszem akik itt hozzászóltak, mindenkinek van gyereke, vagy legalább is volt már terhes.

Tulajdonképp ezt általánosságban fűztem hozzá :)

Azért ezt nem mondanám, hogy mi nem tudjuk milyen a hormon bomba:DDDD

A stimulácio alatt annyi hormont kapunk, hogy én már attól elbőgtem magam, ha a párom nem úgy nézett rám....Ráadásul ezek mesterségesen bevittek, szóval mi is tudunk hisztizni:DDDD

Én hála az égnek nem borulok ki, ha látok egy terhes nőt, csak picit irigykedve gondolok rá, hogy de jó neki:((( De az összes barátnőmnek gyereke van már ,és tök jól el vagyok velük, nincs ez az érzés, hogy na jo, akkor én többet nem beszélek veled,stb...

Tudni kell ezt is kezelni. Én arra is fel vagyok készulva, ha igy nem johet ossze, akkor majd meglátjuk hogyan tovább...Én nem fogom magam emiatt tönkre tenni. Szeretnénk, de azért az egészségemet emiatt végképp feláldozni nem akarom, hiszen nem tudni ennek a sok injekcionak 20 év mulva milyen hatásai lesznek, a gyereket fel is kéne nevelni. És nem hagyom hogy erre rámenjen a kapcsolatunk is...

Ezek miatt lehet engem is sértegetni, de én ezt igy gondolom.

Hát konkrétan nekem is megfordul néha a fejembe, hogy felmegyek a Himalájára remetének :-DDD

És pontosan tudom, hogy ennek sosem lesz vége :-D Mindig jön valami új korszak, amit "túl kell élni", a féltés, az aggódás, de pont ettől szép az egész.

Aztán hirtelen nagymama leszek, amikor már csak sütök-főzök,vásárolok, kirándulni viszek és imádok.

Nincs azzal semmi gond, ha nem olvasod végig,

de akkor ne kérd számon, hogy írja meg, ha megváltoztak az érzései, mert megtette.

Az a baj, hogy akinek sajnos nem lehet babája, annak fogalma sincs, milyen érzés terhesnek lenni, hogyan tombolnak a hormonok, hogyan képes az ember lánya egy rohadt wc öblítő reklámon sírva fakadni..stb.

Én sajnálom azokat, akik nagyon szeretnének, de nem lehet, viszont nem értem meg az esetleges vádaskodásukat sem. Nekem is van ismerősöm, túl 3 lombikon és isten tudja min, de nem akar összejönni. Nem gratulált a terhességemhez, sosem kérdez a gyerekekről, én sem hozom szóba és egyáltalán. Tudom, hogy ez mennyire szar neki és elfogadom, hogy nem tud velem ujjongani, ha épp két csíkosat tesztelek.

De ez még nem ok arra, hogy elhordjon mindenféle szarnak, mert nem úgy gondolok a terhességre, mint ahogy szerinte esetleg kéne. (bár ilyen sosem történt :-))

Tudom, hogy nem azért írtad ezt, mert így gondolod, legalábbis némi cinizmust vélek felfedezni a sorok között :)

hát igen az első 3 év az tényleg kritikus, pláne 2 gyerekkel aztán az ovi sok mindenben segít, de túl kell élni azt a 3 évet és utána a többit:))

hányszor gondoltam már arra, hogy kifutok a világból, mert EGYSZERŰEN LEHETETLEN KÉT FELÉ SZAKADNI:)

Azt tudom mondani így két szülés távlatából, hogy mikor odakerül az ember, akkor annyira beszűkül a tudata, hogy ilyesmiken nem gondolkodik. Teszi a dolgát és kész. (én. pl gyakorlatilag arra sem emlékszem, hogy az első szülésemnél a dokin kívül ki volt bent, annyira gyorsan zajlottak az események)

Amikor pedig már kint van a baba, meghallod, meglátod, megfogod, megszagolod..stb, na akkor jön a fantasztikus érzés :)

Jééé, én azt hittem ez egy nyilvános fórum, és bárki beleszólhat, legyen szó pozitiv vagy negativ véleményről!!!!

Nem erről van szó, de az éremnek két oldala van!!!

Igen, idővel biztos mosolyogva gondoltok majd vissza ezekre az időkre, bár én még így 2,5 és 8 év távlatából is úgy gondolok vissza, hogy ugyan mosolyogva, de szép volt, jó volt, köszönöm elég volt.

Felkészülést illetően: Erre nem lehet. És nem csak a terhességre, hanem mindarra, ami utána következik. Én is sokszor vinnyogok magamba, hogy miért is nem adtak valami használati utasítást, vagy kézikönyvet :D A gyereknevelés nem sétagalopp, megvannak az árny oldalai is, bár amit a gyerekeim visszaadnak nekem, az kárpótol mindenért. De konkrétan felkészülni lehetetlen...

Sajnos nekem pont olyan szülések vannak az orrom előtt ,amik nem a legjobban alakultak,de nem irom le. Én személy szerint még "fantasztikus volt" érzésű anyával nem találkoztam!!!!

Igy van, bevallom hogy félek....De lehet hogy ez azonnal meg fog változni, ha oda kerülök. Tudván mennyi komplikácioja lehet a mi dolgunknak (beavatkozás során), joggal félek előre...NEm egy foghuzásrol van szo. Mindegy ez az én problémám.

Én most kezdek felnőni a feladathoz.

majd kiderül a végén, hogy aki terhes nem gondolhat semmi rosszra, mert azzal megbánthatja azokat akik régóta próbálkoznak, hogy babájuk lehessen

és ha leírja ezeket a gondolatokat, akkor halálos bűnt követ el velük szemben

Elkerülte a figyelmedet, hogy már az 57 hozzászólásban leírta Ildikó, hogy

........sok mindenkinek igaza volt abban, hogy biztosan csak a hormonok beszélnek belőlem.Jelen pillanatban tök jól érzem magam.........

Miért és kitől kellene elnézést kérnie?

Nem is kell!!! De nem ismétlem többszor, volt már olyan, aki abortuszrol inditott forumot. El tudod képzelni miket kapott????

Én már előre félek, hogy mi lesz ha már 3-an leszunk,de mindegy, nem ez a lényeg. A lényeg, hogy te vállaltad. Igaz senki nem mondta el, hogy ez lehet rossz id. De most már mindegy is. Biztos azoknak lesz igazuk, akik azt irták, hogy később már mosolyogva gondolsz vissza ezekre az idokre.

Igen, azt hiszem kötülünk nem ismer senki személyesen, de nem is azért vagyunk itt.Én sem ismerlek...de ezt elmondhatom sok emberről itt

Ez igy van...De ha valaki meghizik, le tud fogyni, annyi sok szar kenc e van, amivel csökkenteni tudja a narancsbort!!! Mert azt ugyan soha de soha nem tudja eltunetni. azok a krémek csak "feltöltik" azokat a kis mélyedésekt, de a zsír alatta marad!!!

NA, olévastam a leányzó naplóját, aki irta a cikket..Inkább nem kommentálom.

De azért annyit hozzátennék, még soha nem szultem, de akarok. És én már most, előre k...ra félek a szuléstol, a vérvételektol elájulok, hizékony vagyok, de lesz..om!!! Mert anya akarok lenni. És attól, hogy szép és kivánatos marad egy nő, attól még nem biztos hogy a férje nem hagyja el. Nem ezen mulik. Ha sárkányoskodik, ha nem áll helyt mint feleség, anya és társ, akkor hiába szép haj, meg az alak...Ha unatkozik, és nem vagyunk már érdekesek, akkor menni fog...

Azt gondolom, ha valaki elindit egy uj forumot, tok mindegy mikor, vállalja azt hogy sokan mellé állnak és sokan támadni is fogják....

Van, aki szó nélkul elvisel minden rosszat van aki egy szunyog csipés miatt is nyavalyok. Igaz nem vagyunk egyformák, de akkor nem kell ilyen forumot elinditani.

Az, hogy sokan kuzdunk érte, hogy anyák legyunk, igaz, a mi dolgunk. De akkor az, aki meg 10 kilo hizásrol "sirdogál", az meg vegye figyelembe, hogy normál esetben aki nem figyel oda magára, terheség nélkul is meghizik ennyivel!!!

Lehet, azota megváltoztak az érzései, de akkor irja meg, hogy bocsika, ezt X héttel ezelőtt éreztem, de most már minden okés, elnézést, nem akartam senkit megbántani,stb.

Emberek vagyunk és különbözünk. De a kritikákat is tudni kell elviselni.

Bocs, ha ezzel valakit megbántottam...

Én is füvet nyírtam még augusztusban a forróságban (szeptember végén szültem). És sokat gyalogoltam, sétáltam, tornáztam, elláttam a háztartást egyszóval nem hagytam el magam. És szülés után se rendeltem a kaját, mint manapság szokás, hanem főztem minden nap vagy másnap.

Szülés előtt három nónappal, júniusban államvizsgáztam, és a sikeres vizsga után még gyorsan megszereztem a jogosítványt is, mert tudtam, hogy baba mellett már nem lesz rá időm.

Nem unatkoztam, nem lógattam a lábamat, és nem sajnáltam magam a felszedett kilók miatt, meg nem érdekelt, hogy lesznek-e csíkjaim vagy sem. Örültem, hogy anya leszek, és más nem érdekelt.

de ne azt nézzétek, hogy nektek nehezen jön össze a baba, mert ez bárkivel megtörténhet, hanem azt ha Ti is terhesek lettetek volna azonnal és nem küzdelmek árán szenvedtek meg érte akkor hogyan reagálnátok a túlzott súlygyarapodásra, mert ne mondd azt, hogy örömmel néznéd hogy jönnek rád a 10 meg 20 kilók

és ugye az sem mindegy, hogy valaki 10-15 kiló plusszal megy szülni v. netalántán 25-30-al v. mégtöbbel

Elolvastam a cikket.

Értem mit ír le, de nem értem meg.

Én annyi mindenem átmentem azért, hogy gyerekem lehessen (a férjemmel együtt, őt még műteni is kellett), hogy mennyit hízok, vagy épp csíkos lesz a bőröm rohadtul nem érdekelt. Az igen, hogy egészséges lesz-e, nem lesz e valami baj, kihordom-e negyven hétig (lombiknál nagyobb az esély a vetélésre).

Nem épp pehelysúlyról indultam (85 kg), de a szülés után kevesebbel jöttem haza (81 kg). Csíkok ellen semmit se csináltam, mert iszonyú drágák a krémek. Egy-két csíkom lett csak, az nem sok, és mivel nem fájnak, nem is érdekelnek.

A terhességem, szülésem velejárói:

- epekövesség - még nem mertem elmenni műtétre

- a májamban lévő jóindulatú daganatok növekedése

- a májam miatt 22 cm hosszúvágás fölött a hasam érintésre, nyomásra még mindig fáj (lassan 2,5 éve szültem)

Hangulatingadozásaim nem voltak, lassabb se, tétlenebb se lettem. Gyomorégésem az volt, dögivel. Mivel nem szállt le a hasam, nem fordult be a szülőcsatornába a kisfiam, az utolsó hetekben még mozgás nélkül is kapkodtam a levegőt, annyira nem tudtam rendesen lélegezni.

DE semmi sem érdekel, hogy a kisfiam mit "okozott" nekem. A lényeg, hogy ő életre jött, és épp itt csacsog mellettem, hogy a Thomast szeretné nézni a gépbe :-).

A cikk irojának annyit uzennék, ennyi bajod legyen az életben, hogy felszedtél eddig 10 kilót!!!!Sajnos én is azok táborát erősítem, akiknek komoly orvosi beavatkozás kell a gyerek érdekében, de én dalolva vállanék be mindent, csakhogy végre átélhessem a terhességet. Akár depressziot, akár hizást, bármit...

Ezen is tuljutsz, és ha belegondolsz, vannak ennél sokkal de sokkal nehezebb dolgok is az életben. Arrol nem is beszélve, hogy 26 éves vagy!!! És igen, hol a párod ezalatt???

Lehet, hogy tényleg akartad ezt a babát, de akkor tudnod kellett azt is hogy ez innentol kezdve rengeted áldozattal és lemondással jár!!! Ne éreztesd a bébibel ezt, hogy nem szivesen teszed, mert hidd el megérzi, és majd amikor sokat sir a kezdedben, csodálkozva kérded de hát miért?? Mert érzi hogy nem vártad feltétlen és önzetlen szeretettel!!!

Próbálj meg tullépni ezen!!! Elvileg ketten vagytok, kell, hogy a párod melletted legyen.

ez így van

én a 36. héten még füvet nyírtam egy bazi nagy önjáró fűnyíróval

a kórházba úgy sétáltam be mindkét gyerekkel, ami kb 40 perc gyalog fél 7re beértem, 8kor felfeküdtem 8.23ra meglett a lányom

pedig van kocsink, a párom is mondta bevisz én pedig inkább sétálok mint órákat feküdjek a vajudóban