Tényleg annyira csodálatos a terhesség? (beszélgetős fórum)

Nem akarok senkit ismeretlenül megbántani ezért inkább erre nem mondok semmit... vagyis átfogalmazom amit először gondoltam...

Szerintem ha valaki józan ésszel gondolkozik, és él a hétköznapokban, nyitott és nem fél kérdezni, azt nem érheti ILYEN JELLEGŰ (!) meglepetés...

Félig meddig egyetértek Veled. Persze, máshogyan éljük meg van akinek semmi baja nincs közben van aki meg alig él 8-9 hónapig...

Ezzel a részével nincs is gond illetve senki nem tud tenni ellene. Amivel gond lehet és ami rajtunk múlik az a hozzáállás. Illetve nem tudom megérteni ezt a fajta érvelés hogy "mert mindenki azt mondta hogy szuper lesz és mégsem az, senki nem mondta hogy hízni fogok,és fájni fog, és stb..." Szerintem ha valaki egy kicsit BELEGONDOL hogy miről is szól fizikailag ez az időszak (főleg ha tudatosan készül a terhességre) az magától is rájöhetne,hogy amíg 1 mikroszkopikus méretű sejtből egy 3 kilós 50cm-s lélegző, élő kis mini-ember kifejlődik az NEM SEMMI. Mármint természetes,hogy hízunk (amiből 3kg a baba, 1 kb a magzatvíz, fél kg a lepény, rengeteg eltárolt víz, megnövekedett cicik, tehát nem mind "háj"). Természetes,hogy amíg Ő odabent fészkelődik nyomja a belső szerveket, természetes hogy megterheli a szervezetünket, ahogy növekszik, ahol táplálni "kell". Szóval amellett, hogy amíg nem éli át az ember addig PONTOSAN nem tudhatja milyen de azért szerintem nem 100%ig "zsákbamacska"...

Persze. Itt azt kell megérteni, hogy sokan vannak, akik élvezik a terhességet és boldogan élik meg, és vannak, akik nem. Ettől még nem pszichiátriai esetek. Vagy az is lehet, hogy igen. Semmiképp sem lehet azzal elintézni a dolgot, hogy megmondják: légy boldog, hisz terhes vagy. Nem fog menni. Az egyik az alakját félti, a másik a megszokott életét, a harmadik az individualitását.

Szerintem kell róla beszélni, hisz ugyis olyan sok a rózsaszín köd még mindig a terhességgel kapcsolatban, aztán belecsöppen az ember, csodálkozik, hogy semmi rózsaszínt nem lát, a többiek meg ráfogják, hogy azért nem, mert színvak...

Nem ismerlek sem Téged sem az Anyukádat de nem hiszem h ennek a kérdésnek ez lenne a lényege. Szerintem inkább az, hogy egy pociban lévő pár hónapos baba sokkal törékenyebb, és akár nagyon nagy baj is lehet belőle ha egy ilyen esés során megsérül. Amig mi felnőttek megúszhatjuk egy kellemetlen bokaficammal ne adj' Isten töréssel pl. Most nagyon leegyszerűsítettem, de érted...!

Az, hogy "senkinek érzed magad a babád mellett", az valahol máshol gyökeredzik szerintem, de nem akarok okoskodni...

Naja. Ezért van több helyre is kiírva, hogy várandós gondozás, meg áldott állapotban lévők vitaminja...

A várandósság is azt sugallja számomra, hogy a várandós nőnek semmi dolga nincs, mint hogy várja a GYEREKÉT. Mindenhol így is gondolják, hogy a terhes ráér, hadd várjon (pl. az orvosnál, még mindig sok panaszt hallok, hogy órákat várnak egy ultrahangra).

Nem rossz baba, hanem problémás, nagy különbség van a két szó között. Nincs jó, meg rossz baba, ez mekkora hülyeség már! Gondolod direkt fáj a hasa?

Az enyém is hasfájós volt egészen 4 hónapos koráig, és kb 3 hónapig nagyon nem is aludtam, de akkor sem azt mondtam, hogy rossz baba.

Hogy gondolhatsz ilyet hogy egy kismama "csak egy senki" aki hordozza a babát?

Komolyan nem értem... Sajnálom, hogy így gondoltál magadra akkor!

Érdekes, hogy akik felhozzák ezt hogy a magyarban milyen találó a TERHES kifejezés, azok nem teszik utána, hogy "bár igaz ami igaz VÁRANDÓS-ságnak, és ÁLDOTT ÁLLAPOT-nak is hívják!"

Hozzáállás kérdése, szerintem.

Szerinted/szerintetek komolyan létezik olyan, hogy "rossz baba"?

Nem fejtem most ki hogy én mit gondolok erről, de kíváncsi vagyok, hogy Ti mit mondtok...

Sziasztok!

Szerintem semmi elítélendő nincs abban amit ír a cikk szerzője.Minden várandósság más csakúgy mint minden kisbaba.

Elmesélném két közeli ismerősöm történetét.Mindketten imádják első gyermeküket és tűzbe mennének érte, de csecsemő korukban mindkét baba maga volt a rémálom.Tehettek bármit a gyerekük éjjel nappal üvöltött és sose aludta ki az éjszakát.Mindketten a poklok poklát élték át és rettegtek mikor a második gyermeküket várták.Aztán szerencsére a második baba mindkét helyen egy angyal lett.Az egyik anyuka meg is jegyezte ha ő nem születik sose tudja meg mi az öröm a babázásban.És nem arról van szó, hogy nem szerette az első babáját csak az a baba rossz baba volt.

Sajnos az én fiam is ilyen.Eleinte hasfájós volt éjjel másfél óránként kelt..majd lassan két 3 ránként.Aztán fogzás alatt kb 6 hétig szendved egy foggal és 20 percenként.Én alig alszom és esténként hullaként dőlök az ágyba.Ez életem legborzalmasabb és legszebb időszaka, de imádkozom hogy a második babám jó legyen.Azok az anyukák akik azt mondják jaj hogy lehet így megélni a babázást töltsenek el egy napot a fiammal..higgyétek el én se szeretem kevésbé a gyermekem mint ti.De én születése óta nem tudtam elolvasni egy könyvet vagy megnézni egy filmet..takarítok anyóssal harcolok és igyekszem túlélni a napokat...és minden nap úgyfekszem lehogy biztos ez életem legszebb időszaka..és majd jobb lesz

Azért azt sose feledd,mindegyik terhesség más! Édesanyám mind a 3at másképp élte meg! VAn, hogy az elsőt végig hányod, aztán félsz a másodiktől és akkor ér a legnagyobb meglepetés,hogy sokkal jobb és szebb,mint az első! Persze, az is lehet,hogy ugyanolyan lesz,mint az első...ezt nem lehet előre tudni!

Neked akkor kijött a szülés utáni depi,ahogy olvasom. Kívánom,hogy a köv.pocakos időszakod jobb legyen :)

Nekem semmi csodálatos nem volt benne.

A hullafáradtság mellé depressziós lettem, és nem tudtam örülni a babámnak.

És bizony anyává sem kezdetben váltam, hanem egy folyamat indult el hónapokkal később (!), és mára mondhatom el azt, hogy valóban anya vagyok, és nagyon szeretem a kisfiamat.

De bizony 3 hónapos korában még az örökbeadást is fontolgattam, annyira kétségbe voltam esve.

Ezért nem akarok most még egy babát, majd később, ha már letisztultak bennem a dolgok.

Sziasztok. Nem olvastam végig a hozzászólásokat, csak szemezgettem. 3 gyerekem van, tűzbe mennék mindegyikért, de bizony nem szerettem terhesnek lenni! A fizikai kellemetlenségek nem is annyira zavartak, inkább az individualitásom megszűnése. Amint terhes az ember lánya, már nem is ő az, csak egy senki, aki hordozza a BABÁT!

A terhességben egy jó dolog van szerintem, mégpedig az, hogy egyszer vége lesz, és megszabadul az ember. Nagyon találó szavak vannak a magyarban: TERHES bizony ez az egész, na meg másállapot is, az is biztos.

Az orvosi vizsgálatok sora, mint az akadályverseny, orvostól védőnőhöz, ultrahangra, vérvételre, mindenki fenyegetőzik, hogy ez lesz meg az lesz, ha mersz még 10 dekát hízni, vérnyomásod lesz meg cukrod, és akkor mi lesz a BABÁVAL! Ja, és mindenki csak értetlenkedik, mert aki terhes, az KÖTELES boldognak lenni, csak azért, mert terhes.

örülök neki,hogy vannak pozitív élmények is, sőt! irigylem azokat akik igy élik meg, de aki nem az sem elitélendő dolog, és annak is ugyanugy kijár az anyaság öröme. ez a lényeg végülis, és nem az,hogy csak az szülhet aki nem fél,vagy probléma mentes...ebből indult ki az egész vita. én imádom a gyerekeket, ha lenne annyi pénzem (mert az is lényeges,hogy feltudjuk tiszteségesen nevelni őket), akkor még szülnék vagy 5 gyereket, annak ellenére ,hogy nehéz terhességeim voltak és életmentő császárom.

azt a 9 hónapot meg valahogy kibirnám,hiszen a cél szentesíti az eszközt. de attól még nem vagyok rossz anya.

Akkor én nem vagyok normális :D:D:D:D

Mert hogy nem hazudok az tuti, nem is értem hogy jut valakinek ilyen eszébe hogy egy ilyen dologba bárki hazudna.

De mindegy is, nekem egy csodálatos élmény volt én ezt tudom ezen nincs mit vitázni :) És abszolút örülök neki, sőt valahogy a sok véleményt olvasva büszke vagyok magamra, nem fényezem magam, mert eddig eszembe sem jutott hogy ez olyan nagy dolog lenne, de ezek után...... :)

neked is sok sikert a tesóhoz :)

Engem is vágtak,a tolófájásokat teljesen éreztem 2,5órán át jöttek és erősödtek,mire már nagyon fájt nem belenyomni :) és beilleszkedett a feje,20p alatt kinyomtam egyedül,fiam nem segített mert aludt :S hála az ügyeletesnek ..no mindegy,de isteni volt mikor kicsusszant a teste,minden fájdalom megszűnt és vártam a kicsikém..

na,nem folytatom mert bőgök :D

Kedves Kingi!

Nem az a baj,hogy te máshogy látod a dolgokat,hanem azzal van a gond,hogy egyszerűen nem tudod elfogadni,hogy más máshogy éli meg a terhességet és innentől elítéled őt..Kicsit magadba szállhatnál!

Miért félünk attól amit nem is ismerünk? Ez butaság, minél inkább félsz, annál inkább sokkolóan hat majd! Én csupán kiváncsi voltam...

Amúgy sztem az a baj, hogy a mai világban abszolult túl misztfikálják a gyerekszülést.

Egyet értek!

Ezért nem értem miért kell ilyeneket irni!!!!!

"Egyszerűen szörnyülködve olvasom miket irtok! :( amíg valaki így éli meg a terhességet, addig nem kell szülni!" ....na ez is idézet! :DDD