Te szeretnéd ha a párod bent lenne a szülőszobán? (beszélgetés)
Én '80-ban szültem a fiamat,akkor ez a lehetőségünk még nem volt,de ezt nagyon jónak tartom.Megnyutató lenne.
Szerettem volna, de nem állt kötélnek, így utólag nem is bánom- a vajúdás alatt magamba voltam fordulva, csak lelkiismeret furdalásom lett volna, hogy nem méltányolom, hogy ott van- anyukám is csak zavart amég nem mordultam rá, hogy hagyjon - így leírva csúnyán hangzik, de akkor az ember más állapotban van
Most még igen, de majd a körülményektől függ.
nekem mind a kétszer bent volt:-.))
Nekem bent lesz. Ő szeretne ott lenni és segíteni nekem, valamint látni a kicsit.
Igen. Bent is volt, és ez az ő döntése volt, nem kellett egy percig sem rábeszélni. Nagyon örülök neki, sok erőt adott a jelenléte, és emellett segített is(fogta a kezemet, masszírozta a derekamat, törölgette a homlokomat...). Mellesleg egy-két dologra én nem is emlékszem, csak az ő elmesélése alapján tudok róla. És a következőnél is bent lesz majd ha aktuális lesz.
Mi úgy tervezzük, hogy a vajúdásnál ott lesz, de konkrétan a szülőszobára nem kísér át. Ez lényegében az ő döntése és tiszteletben tartom, nem hiszem, hogy sok jó származhatna abból, ha mégis erősködnék, hogy legyen ott velem.
benn volt,és a következőnél is benn lesz.
En is sokat gondolkoztam ezen szules elott ,de ugy dontottem ne legyen bent,es nem bantam meg igy dontottem...Vhogy jobb igy ,legalabbis nekunk...
Bent volt,jovolt csak sajna császár lett,kiküldték:(
Sziasztok! Én sokáig úgy gondoltam hogy nem szeretném ha bent lenne..ne lásson olyan állapotban..de végül is meggondoltam magam és nem bántam meg. A vajúdás alatt bármiben tud segíteni, és ez nagyon jó ám. Nekem borzasztóan melegem volt,és megőrültem volna, ha nem legyez végig órákon át az apuci. Ezt pedig egy nővértől nem várhattam volna el :) szóval bármiben segíthet,ráadásul jó érzés hogy nem vagy egyedül.
És a kisbaba születése akkora élmény az apának is, hogy csak a szép részre fog emlékezni. Szóval szerintem nincs mit "szégyellni" az apa előtt, nagyon ajánlom az apás szülést.
Én rábíztam a döntést Apára. De mivel császár lett, a fejemnél ült és mikor kiemelték a kislányom, végig filmezte az eseményeket. Nagyon hálás vagyok érte!!!! Hetente megnézem a videót:-))))
Nálam bent volt a férjem és nagyon megnyugtató érzés volt, hogy velem van.
Én voltam szülésfelkészítő tanfolyamon és ott az orvos és a szülésznő is tanácsolta hogy legyen bent valaki. Azt mondták vagy a férj, vagy a barátnő a jó kísérő. Aki nem jó, az a szülő nő anyukája, mert anyaként túlaggódja a helyzetet és 2 fájás után már kiabál a szülésznőért hogy segítsenek már valahogy a kicsi lányán. :D Elhiszem hogy így van, anyukám a komplikációmentes szülésem után is azon idegeskedett, hogy miért nem adtak nekem fájdalomcsillapítót. (Én nem kértem.)
lehet hogy már irtam,én isw bent voltam az asszonyommal...a világ legszebb érzése volt felejthetetlen.
Nálam bent volt a férjem a szülésnél,és utólag nem bánnom!Féltem attól,hogy majd zavar,hogy csak nézni tud,hogy szenvedek.De ez nem így történt ugyanis ha ő nem lett volna bent,nagyon szenvedtem volna,mert "kéjgázt" kaptam fájdalom csillapítónak,és ő volt aki rám fogta!Az nap nagyon sokan szültünk és nem volt a szülésznőnek ideje csak velem foglalkozni,és amikor én elkábultam ugye elengedtem automatikusan a gázt az arcomról és ezáltal kiment a hatás és újra jöttek a fájások,ezért a férjemet megkértem fogja rám folyamatosan,mert nagyon szenvedtem a fájdalomtól!Tehát minden összevetve nagyon jó volt,hogy ott volt velem!Látta mennyit szenvedtem a drága pici lányunkért!Persze ez a páron is múlik,hogy akar-e bent lenni,szerintem erőltetni nem szabad!Valahol meg az anya nem akarja,ezt is meg lehet érteni!Én ezek után szeretném,hogy bent legyen!:-)
Nálam még nem aktuális a szülés, de úgy érzem, nem szeretném, ha bent lenne a párom.
Inkább egy nő legyen velem szülés alatt, pl a barátnőm vagy a húgom.
Én is túl vagyok már a szülésen és szerettem volna ha a férjem bent lett volna de ő nem akart.De most már így utólag nem is bánom hogy nem volt bent.Mert segíteni úgysem tudott volna.Velem tesóm volt bent.De mint írtam segíteni ő sem tudott.
Én már túl vagyok a szülésen ,és mondhatom nagyon klassz volt,hogy benn volt velem a férjem./Pedig a terhesség elején idegenkedtem a gondolattól./Mivel a vajúdás időszaka alatt nem mindig van ott a doki/szülésznő,és fájdalom sincs állandó jelleggel,uncsi lett volna egyedül.Így pedig a fájások között beszélgettünk nevetgéltünk.Amikor pedig már jött a rázósabb rész,végig biztatott.Ő fogta ölébe először a picit,megmutatta nekem,és elkísérte az első fürdésére.:)))Azóta is imádják egymást.A második babánál is biztos így döntök.
"Nem akarom, hogy lássa, hogy szenvedek"
Én akartam hogy lássa! Nehogy már azt higgye hogy a szülés olyan mint a filmekben, hogy jön egy fájás, kettőt nyomunk és kint van a baba.:D
Egyébként ha beteg vagyok akkor is jól esik ha segít és ápol. Miért lenne ez másként a szülésnél?
hát, egy ideig akartam, de már nem akarom. Nem akarom, hogy lássa, hogy szenvedek. Meg lehet, hogy el is ájulna.
Bár kitudja mit hoz a sors, anyukám sem akarta, hogy apu ott legyen a szülésnél, és mégis bent volt vele. Majd a helyzet hozza úgyis.
Én nagyon szeretném, mert jó lenne ha támogatna lelkileg a párom.
Szerencsére ő is így gondolja :-))
"Te szeretnéd ha a párod bent lenne a szülőszobán?"-->el is ájultam volna...azzal meg mit segítek,pláne kinek...
:-))) Mi is így terveztük: a vajúdás alatt ott lesz, aztán ha jön a baba, akkor kimegy. Szegényem csak a küszöbig jutott, és jöhetett vissza...:-)))
Első gyermekemnél bent volt az akkori párom,tök jó volt.Második gyermekemnél sajnos nem tudott bent lenni a mostani párom,de így is jó volt,de jobb lett volna ha ott van.
Az én férjem a fiunk születésénél bent volt, de a lányomnál már 2 évvel késöbb nem. Én örültem volna neki, de nem akartam eröltetni.AZt mondta,hogy nehéz volt látni, hogy az orvos fájdalmat csinált, és nem tudott segiteni.
További ajánlott fórumok: