Távol van a párom... Hogy éljük túl? (beszélgetés)

Kedves topicnyitó! Ha majd kb.5 év múlva, na, jó, legyen 10 év, visszaolvasod a soraidat, könnyen lehet, hogy azért rimánkodsz majd, bárcsak elutazna egy hétre valahova!

Alárírás: egy 19 éves házas.

Mindenkinek a maga dolga a legnehezebb de én nyavajgásnak tekintem az ilyen egy két nap,mitcsináljaknélküle dolgot,elnézést.....Elég sokan vagyunk itt a hoxán is akik sokkal több időt élünk túl a párunk nélkül mikor jobban mikor kevésbé....

Nem bántani akarok senkit,de ne sirj itt a monitor előtt hanem sétálj egyet akár most is,vagy olvass egy jót akár pihenj egyet a nappalokat pedig töltsd hasznosan és szórakozással feltöltődéssel mint eltervezted.az a pár nap nagyon hamar elrepül!

Na látod!Mosolyogva várd, akkor nem aggodik érted annyira,és a baba is jól érzi magát.

Fel a fejjel,észre sem fogod venni ezt az egy hetet!!!!!!!!És már el is reppent.

És ne feledd,csak mosolyogni!!!!!!!!!

Hellóka :-)

Ne hari a kérdésemért, de te miért nem mentél látogatóba a párod szüleihez?

Az én párom 5 hónapig volt távol, mikor terhes voltam,mert tőlünk 300 km-re építette a házunkat.

Nagyon rossz volt, azt sem tudtam a szülésre haza tud-e jönni (hála istennek sikerült), de mindig elfoglaltam magam valamivel, csak az éjszakák voltak szörnyűk! De rengeteget olvastam, meg zenét hallgattam.

Tényleg az a megoldás, ha elfoglalod magad, ne legyen üresjárat.

A barátnőkkel is most találkozzál, mert később nem lesz rá időd!

Kitartás!!

Mi most másfél hónapot leszünk külön-hétvégente persze találkozunk.

Én pozitív dologként élem meg.

Nekem a tavalyi év volt a legrosszabb... minden este sírva aludtam el, de most valahogy könnyebb, bár mikor az üres ágyra nézek... :-/// Ha a kisírós módszer nem jó, akkor próbáld a fordítottját, tegyél be pörgős zenéket és állj neki takarítani... menni fog! :-)))

Hidd el én megértelek, de ki kell tartanod!! Visszanézve nem lesz olyan hosszú a hét mint amikor benne vagy!! Kitartás! :-))))

Látod mennyi terved van, gyorsan szedd össze magad, és tessék ezekre a dolgokra koncentrálni, amiket leírtál:-)))

Minden rendben lesz:-))

Láttam nagyon édes kutyuskád van, jaaa, és helyes leányzó vagy:-))))

Én is hasonló cipőben járok! Na mondjuk én nem vagyok terhes, de a sírhatnékom így is megvan! :-//

Minden évben van egy hét amikor nincs velem... Megmondom őszintén ilyenkor mindenbe belekezdek, könyvet olvasok, rendet rakok, dvd-zek, de az este így is katasztrófa... aztán amikor már nem bírom tovább berakok pár sírós számot, jól kisírom magam... utána sokkal jobb! Próbáld ki, hátha neked is jót tesz!

Köszike, most már bőgök is :D :(

Hajaj, nem tudom, mi van velem...

Nem vagyok sorstársad, de kérlek szépen nyugodj meg, hamar el fog telni ez az 1 hét.

Gondolj a pici babádra, Ő is érzi, hogy szomorú vagy!