Társas magány - egyedüllét érzése a családban (beszélgetés)
Éppen ide írtam, mert itt volt némi utalás az állat és ember közötti asszociációra.
Mivel most vagyok itt, közben fut a szemem a sorok között, plusz közlési vágy, stb... :)
Az 1000% az osztható!
Megosztom a rokontól kezdve a sarki közértessel.
Akivel éppen megtalálom a közös hangot.
De ezt a sorsom is vezérli. Csak oda kell figyelni a jelekre.
Az 1000%-ból ki-kinek a befogadóképessége szerint. :)
Erről beszélek.:)
De másokkal sosem lesz olyan őszinte senki, mint önmagával.
És nem hazugságról beszélek. Nem tudja minden gondolatát, érzését átadni másoknak.
Én is így gondolom.
Mindennek az alapja elsősorban a saját magunkkal való őszinteség.
Ha valaki magának hazudik, ezzel áltatja magát, illúziókban él, és hazudik a környezetének is, családjának is.
Ez elmagyarázod mi köze van a 36-hoz?
Vagy megszaladt a kezed a billentyűzeten és csak írsz, írsz?:)
Erről tudod mi jut eszembe?
Az egyik legszebb idézet ezzel kapcsolatban:
"Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot."
/Gabriel García Márquez/
És ez így is van!
A család nem feltétlenül jelent szeretetközösséget.
Számos példa van, akiknek a család az élet kegyetlen kínzókamrája, ahová sorsuk idézte őket valamilyen oknál fogva. Tehát van ott egy komoly leckéjük, amit vagy teljesítenek, vagy nem.
Szerintem a család valamelyest a lélekrokonságban gyökerezik és a nagybetűs SZERETETBEN.
Szerintem csak ebben a kettőben létezhet, és akkor formaiságra nincs szükség.
Lehet hogy a barátod a családod, vagy a kutyád a családod, vagy a szerelmed a családod, vagy a kollégáid a családod, vagy a családod a családod.
Nincsenek külső formák. Csak a SZERETET és a lélekrokonság számít.
Ez az én véleményem.
Hát azért ez elég sarkos válasz. A mai világ nem éppen ezt várja és meg is tudom érteni.
Azért kell egy társ, akiben tökéletesen megbízom és akinek kitárulkozhatok, akit igazán szeretek és ő is megteheti ezt velem.
Szóval ez nekem túl érzéketlen.
Mindig van egy ember (legalább), akit jobban szeretek másoknál...
Ha nincs igény arra, hogy az ember leleplezze saját magát és az életét, az SÚLYOS PROBLÉMA!
Mindennek az alapja az őszinteség, és még mindig jobban ki lehet jönni belőle, mint hazugságokkal és taktikázással.
Kell a nyüzsis időszak, meg kell a magányos időszak is, mert így van meg az egyensúly.
Aztán az ember később lavírozhat a lehetőségek között, hogy mire van szüksége.
Ha letisztult a személyisége, akkor eldöntheti, hogy melyik hatásban gyökerezik meg és nem engedni magát kibillenteni.
Volt idő, amikor a nyüzsi volt a mindenem.
Most már inkább a csendet választom.
Abban érzem jól magam.
Szerintem akár egyedül vagy, akár családban, csinálhatod jól is meg rosszul is.
Lehet hogy valaki családban magányos, valaki meg az egyedüllétben.
De lehet hogy valaki a családban érzi magát szuperül, valaki meg az egyedüllétben.
Én mindkettőben jól tudom érezni magam, meg rosszul is, attól függ hogy mennyire cserélődnek fel a lehetőségek.
Ha egyedül akarok lenni, de nyüzsögnek mindenhol, az nyilván kellemetlen.
Az a jó, ha a külső és a belső összhangban van, persze ez nem mindig sikerül.
Minél inkább ki van billenve az ember, annál inkább nem jön össze.
Majd utána olvasok kik is azok.:)
Huszonévesen utazva a városban figyeltem az embereket és folyton azt kérdeztem magamban, hogy mit keresek én itt?
A gólya nagyon jó szülőknél, nagyon klassz családba ejtett le és szerintem ez az, ami itt tart.
Mivel nagy család voltunk/vagyunk és összetartóak így magányos akkor sem voltam, mikor még együtt éltünk.
Gyermekkoromban csak olyan pillanatokban éreztem, hogy egyedül vagyok, mikor éjszaka a csillagos égre néztem.
Apámmal sokszor kémleltük az éjszakai eget, megtanította a csillagképeket, hol találom az éppen látható bolygókat. Volt/van egy kis lugasunk, ott pihent naplemente után és nem bánta ha zavarom a kérdéseimmel.:)
Mikor már egyedül is a lugasban aludtam nyári éjszakákon, akkor nagyon nyomasztó volt az az egyedüllét. Szinte fizikai fájdalom volt, hogy nem lehetek ott a csillagok között.
Akkor már kialakult a világnézete.
Ha hisz a reinkarnációban, akkor tudja, hogy miért.