Társas magány - egyedüllét érzése a családban (beszélgetős fórum)
Igen, de nem ezt a kifejezést használnám.
---
Lelki beállítottság szerint velünk született.
(Itt most zárójelben írok, mert lehet, hogy valakit zavar, hogy én a reinkarnáció teljes híve vagyok, és az innen dönthet, hogy olvassa-e tovább.
Ha nem lenne az élet - ami téged itt és most testben megtart - végtelen, akkor az egész kvantum elméletnek nem lenne létjogosultsága, pedig az már teret nyert a fizika tudományában - is.
Miért írtam ezt le?
Mert ez az alapelv (reinkarnáció) magyarázza meg az emberek nagyon különböző lelki beállítottságát.
Ez magyarázza meg az egymástól annyira különböző világnézetet. Stb.
Tehát a lényeg: minden ember különböző előéletekkel rendelkezik mind minőségben, mind mennyiségben.
Az "öreg lélek", "fiatal lélek" kifejezések valós lelki beállítottságbeli különbözőségeket jelentenek.
És hogy még legyen, ami bonyolítja a dolgot, akik "lélek korban" nagyon különböznek egymástól, azok nagyon nehezen jönnek ki egymással úgy kollégaként, mint férfi-nő partnerként.
Most nem ragozom itt a fiatal és az öreg lélek tipikus jellemzőit.
A fórum témánál maradva:
a társas magány abban az esetben alakul ki gyakorlatilag mindig, amikor a lélek-kor különbségek nagyok egy családon belül.
-----
Ha már ennyire kielemeztem ezt, akkor joggal várhattok valami tanácsot is ahhoz, hogy ez minél kevesebb konfliktust okozzon.
Az én saját véleményem ezzel kapcsolatban a következő:
TOLARENCIA
Ha tudatában vagy a fentieknek, akkor úgy tudsz együtt élni a másikkal, hogy tudomásul veszed, hogy ő ilyen.
Ha így is irritál a lélek-kor különbség, akkor nincs más: meg kell szakítani a kapcsolatot.
------
Még egy érdekes idevágó témát említenék.
Az egyre gyakoribb házastársi válások oka.
Bizony, ez is a lélek-kor különbözőség miatt van.
A "természet" nagyon megviccel minket a szerelmet illetően.
Ugyanis a szerelem hormon idegrendszeri hatása felülírja a lélek-kor különbséget, és amikor a szerelem eltűnedezik, akkor egyre jobban kijön a lélek-kor különbség.
Hányan mondtátok már magatokban: hogy szerethettem annyira ezt az embert?
Jó hír: nem benned van a hiba és nem a másikban.
Jellemzően a társas magányt megélők idősebb lelkek - és azt nekik tudniuk kell, hogy nekik a tolarencia az a képességük, amivel kezelni tudják élethelyzetüket.)
Dettó. Úgy szoktam megfogalmazni, hogy mintha velem születetten (mióta az eszemet tudom) van bennem egy alapvető magányosság érzés. Hiába van társam és barátaim akik mellettem állnak, valahogy olyan ez, mint hogy barna a szemem és a hajam. És nem ragaszkodom hozzá, sőt, minden vágyam, hogy eltűnjön örökre, mert sokszor nehéz így élni.
Simán lehet ez csecsemőkori "élmény", mert besikerült gyerek voltam, nagyon rosszkor. Arra még senki nem mondott hatékony módszert, hogyan odjam ezt föl, pedig szíves örömest dolgoznék rajta.
Persze ha így maradok sem nagy baj.
Mi lett belőle?
Kedves Fórumtárs!
Nem értem mi ez a kioktató, fenyegető bejegyzés nekem címezve?
Beléptél ebbe a fórumtérbe, ahol kellemesen folyt egy beszélgetés és kioktatsz embereket?
"Ha nem értjük a mások hasonlatait, asszociációit kérdezzünk rá! El fogja mondani, hogyan jutott egy bizonyos következtetésre, véleményre." Ezt tettem, s lám mi lett belőle.
Légyszi, alkalmazd a fent leírtakat saját magadra és ne játsz moderátort és a tanítónénit is tartogasd másnak.. Itt mindenkinek ugyanúgy joga van kifejteni a véleményét, mint neked. Ha nem tetszik, szomorú, de ez a hoxa. Majd rájössz, ha annyi ideje leszel itt, mint én. ;)
"Ez ellent mond annak, hogy senki nem érzi magányosnak magát a kezdetektől alkatilag." - írod.
Mikortól számítod a kezdetet?
Pl. egy éves koráig senki sem magányos, mert jó társaságban van az angyalokkal.
Utána jönnek az idióta felnőttek, akik igyekeznek a világ minden fájdalmát megértetni velük - innen kezdődik a "kereszt út".
------
Na, OK. Elmúlt már 11 óra.
(Most egy nagyot sóhajtottam....)
....
Figyelemzavaros 5 éves kisfiúval kellett beszélgetnem, hogy véleményt mondjak, hogy van-e született probléma, vagy nincs.
Nem most volt, úgy 30 éve.
Bejöttek a szobába, ahol a beszélgetés folyt, édesanyjával kézen fogva.
Rámutattam a két székre, hogy foglaljanak helyet.
Ekkor odajött hozzám a kisfiú - nem ült le a székre - és a következőket mondta:
- Bácsi! Én nem bántottam senkit. Én jó vagyok. És mégis
mindig azt kell mondanom, hogy "én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem". Itt is azt kell mondanom?
Kezembe vettem a kisfiú kezeit és azt mondtam:
"Te eddig mindent jól csináltál, nem bántottál senkit, nincs vétked. Nyugodj meg! Te egy aranyos, jóravaló kisfiú vagy."
Ekkor fixálódott bennem a katolikus egyház felelőtlensége, bűne.
Hány millió ember lelkét tették tönkre az őrült elméletükkel...?
OK, itt nem ragozom tovább.
----
Csak arra akartam rámutatni, hogy micsoda rejtett forrásai vannak a lelki sérüléseknek.
Alkati adottság? Azt hogy érted?
Ez ellent mond annak, hogy senki nem érzi magányosnak magát a kezdetektől alkatilag. Az mindig csak később alakul úgy, x leült lapos érdektelen év után.
Szerintem meg nincs köze ezeknek egymáshoz.
Tudod miért?
Mert a családi környezetben felbukkanó magányosság érzése az alkati adottság.
Persze.
Erre utaltam a 2.hsz-ben.
Ha már nincs a "gyere, kedves, beszéljük meg", az a KO és a társas magány.
Te mindig olyan "békebíró" felfogást képviselsz itt, ezért jó, hogy itt vagy.
Én is igyekszem simítani, ha úgy alakul.
Nem vagyok "higgatlan". :D
Fidel hsz.-ére reagáltam. Ő nem jelezte a viccet.
Szerintem ez az un. beszélgetős fórum a szabad gondolatváltások, kísérletek fóruma.
Nem kell senkit helyreigazítani ha elkalandozik.
Persze, köszi, hogy kijöhettünk az állatvilágból!:D
Ha nem értjük a mások hasonlatait, asszociációit kérdezzünk rá! El fogja mondani, hogyan jutott egy bizonyos következtetésre, véleményre.
De ne vonjunk kérdőre senkit azért, mert másként gondolja!
"Most ezt lefordítanád? Mert nem értem."
Ebben?
Nem az étrend határozza meg a társas életet. - Hát még olyat nem olvastam, hogy valaki ilyet állított volna.
Guruljka: túszúl ejteni egy fórumot, az azt jelenti, hogy elterelni a témát, de te nyilvánvalóan nem hallottál még róla. Mellesleg, a :DDDD -ből nem vetted észre, hogy humor? Szerintem higgadj egy picit.
Olvastam. Nem jött le. De ne aggódj, ettől még nyugodtan alszom.
Figyelmedbe ajánlanám az általam használt többes számot a második bekezdésben.
Szerintem sem - jé! egyet értünk -, a fórum szabotálását jelentette az elefántos aranyos hasonlat.
Az az volt, ami: egy hasonlat.
Hello Izmoskörte!
Azt írod "látszólag tökéletes családban" élsz.
Mi ez a látszólagosság? Meg tudod osztani?
Hátha tanulunk belőle.
Ha ilyesmit látok leírva, reagálni szoktam. Nem az étrend határozza meg a társas életet.
Ha komolyan gondolod a feltételezést, hogy ármánykodva és priviket váltva "leültetjük" a fórumot, akkor válts pályát.
Értelmetlen lenne szervezkedni, hisz egyetlen idetévedő tag hozzászólása is megfordíthatja a társalgás menetét, akár ármány, akár nem.
"A kérdésre válasz: igen, érezheted magad a saját családodban is magányosan. A kedvesed kivételével a családtagjaidat kapod és nem választod, mint a barátaidat, így semmi sem zárja ki, hogy olyan családban landolsz, amiben nem érzed jól magad. Továbbá még a választott kedvestől is el lehet idegenedni, és a szakítás nem mindig lehetséges."
VP elnézést, hogy ide idéztem a hozzászólásod egy részét, de a legtipikusabb családon belüli elmagányosodási okot írtad le néhány mondatban.
----
Azért jó az ilyenről beszélgetni, mert aki ebben a helyzetben van, az felismerheti, hogy ő nem egy "csodabogár" ezzel a problémájával, hanem nagy arányban vannak ilyen szituban mások is.
:DDDDD
Nem azért mondtam.
Aranyosak vagytok.
De elbillent a mérleg az elefántok oldalára - persze, ők nehezebbek. :)
Az idézett soraimhoz kérlek olvasd el az előzményei, úgy remélem értelmet nyer.
Az állatvilágba nem én vezettem a társalgást.:)
"Ha a "társast" csak erre az együttléti formákra értjük, akkor nem is magányosak azok, akik azt állítják magukról, hiszen erre mindig van valaki akivel gyakorolhatják."
Most ezt lefordítanád? Mert nem értem.
Különben gratula! Nagyon ügyes túszúl ejtettétek a fórumot az állatok társas életével. :DDDD
A kérdésre válasz: igen, érezheted magad a saját családodban is magányosan. A kedvesed kivételével a családtagjaidat kapod és nem választod, mint a barátaidat, így semmi sem zárja ki, hogy olyan családban landolsz, amiben nem érzed jól magad. Továbbá még a választott kedvestől is el lehet idegenedni, és a szakítás nem mindig lehetséges.