Társas magány - egyedüllét érzése a családban (beszélgetés)
Ha földi szemszögből nézzük, mindegyik feltételekhez kötött.
Ebből egyetlen kimagasló a BOLDOGSÁG, amit nyugodtan leredukálhatunk örömmé, feltéve ha ezt is meg tudjuk valósítani, pillanatról-pillanatra.
Hátha a többi is ennek a vonzata lesz.
Mindegyikben van munka. Nem kevés.
Elcsúszol a mértékekkel.
Nem kell gyár.
De ha nincs egy kis kifőzdéd, akkor nincs miből megvenned a kávét, amit oly jóízűen elfogyasztanál.
Egészség
Boldogság
Pénz
EGY valamelyik hibádzani fog, bármennyi a munka.
De ilyet az Élet:)
Csak eszembe jutott ez a fajta nézőpont, ha valaki leragadt volna a világi pozícióknál, pénznél, egyebeknél.
Szóval van munka bőven!!!
Nem kell ehhez buddhistának lenni.
Mindenkinek meg kell tapasztalni, mert lesz a végén egy tábla, nagy betűkkel:
KIJÁRAT
Zen buddhista szemszögből élni egy kolostoron kívül elég munkás dolog lehet 😁
Kolostoron belül meg legnehezebb dolog a kezeit a paplan fölött tartani 😁
Kétféle élet, kétféle kihívások. És még család sincs, amiben elmagányosodhat.
A másik 4 nagy szenvedés, amivel szembe kell nézni, megint csak buddhista szemszögből:
- születés
- öregség
- betegség
- halál
Na akkor elmondom az 5 emberi vágyat (tisztátalanságot), zen buddhista szemszögből:
- Az anyagi javak iránti vágy
- A szexualitás iránti vágy
- A hírnév iránti vágy
- Az ételek iránti vágy
- Az alvás iránti vágy
Kicsit durva ugye?? :)
Pedig mindenkinek ezzel van dolga.
Egyrészt rendbe tenni, másrészt meghaladni.
Rendbetétel az, amikor használom, de nem uralkodik felettem. (Hanem ÉN uralom!)
Meghaladni az, amikor nem függök tőle. Rendszerint már nem vonz.
Lehet félreértettél.
Én arra az esetre értettem, ha valakit elnyomnak, nincs lehetősége megmutatni a több tudását, rátermettségét, mert nem könyöklős/nyalós, és megalkuszik magát becsapva a helyzettel, hogy végülis jó neki így is, pedig hát nem.
De a pozíció sem.
Sőt! Annál nagyobb felelősség.
És a súly is nagyobb, ha valamit hibázik, már ha ez érdekli!
Ez is vezetőtől függ.
Valaki lazán veszi és csak akkor kap észbe amikor "koppan", valaki meg mindent jól csinál, mégis lerágja a körmöt az ujjáról.
Sose gondoltam, hogy a pénz önmagában boldogít.
Amúgy egyszer azt hallottam: nincs olyan ember a világon, akinek a hármas egységből (egészség, boldogság, pénz) egyik valamelyik ne hibádzna.
Hát ez attól függ. Nézőpont kérdése.
Itt már a személyes meggyőződés dönt.
A feljebb lépés nem egyenlő a minőségibb élettel.
Én ott akasztom meg a sort, amikor azt írod hogy a munkahelyi hierarchiában magasabbra vágyna.
Sok ember már azzal is elégedett, ha nem csesztetik a munkahelyén, azzal még meg tud békélni, ha egy elégséges pozíciót betölt.
Szóval nem feltétlenül mennyiségében kell nézni a dolgokat. Valakinek a minőség számít.
Például jó fej a főnök, jól kijövök a kollégákkal, jó a hangulat, stb...
Azaz én döntöm el, hogy a könyvem meddig van nyitva mások előtt és hány oldalt olvasok fel nekik.
Nem is ez a lényeg!
Hanem hogy bizalmasa vagyok -e saját magamnak és tartom -e magamat annyira, hogy nem köpöm magam szemen a tükör előtt a hazugságaim miatt...
Ez független attól, hogy mennyire tárulkozom ki másoknak.
Én azt gondolom, hogy nem is kell senkinek minden gondolatát, érzését megosztani. És a másiknak sem kell, hogy érdekelje. Az a kisajátítás kategória, az nem egészséges.
Az őszinteség az, ha nem hazudik az ember.
Magának pl. azt, hogy teljes kapcsolatban él, pedig nem, de kényelmetlen lenne azt felborítani. Vagy hogy elégedett a munkahelyi hierarchiával, pedig mélyen belül magasabbra vágyna ... Ám ha magának hazudik, azzal becsap mást is, így a másik nem reális képet alkot és egy idő után kész a társas magány, mert a vágyak (illúziók) és a valóság elcsúszik egymás mellett.
Én soha nem mertem volna ezt a mondatot leírni. Az állatokat en bloc minden besorolás nélkül öntudatlan ösztönlénnyé degradálni, ezt csak az követi el, aki már arra is büszke tud lenni, hogy a sok ezredik felmenője lejött a fáról.
Én egyrészt gondosan figyelek az ösztöneimre, és hallgatok rájuk.
Valamint szeretem az állataimat, akikkel együtt vagyok a természettől és a civilizációtól is részben eltávolodott falusi környezetbe ágyazódva. Hiszem, hogy egyik feladatom a bennük szunnyadó képességeknek a szeretet révén való kibontása, és hálás vagyok a Teremtőnek, ha a "csoport"-lelküknek köszönhetően engem akár a fajtársaiktól is megvédenek... (és az én fajtársaim egy részétől is.)
Te vagy a saját forrásod.
Innen indul a bölcsesség hogy:
"MINDENKI MAGÁBÓL INDUL KI!"
Te is csak annyit és úgy tudsz közölni másokkal, mint amennyit magadból feltártál.
A legdurvább az, amikor nem látod hogy hogyan működsz és egy nálad tudatosabb lélek kiolvas téged.
Elvileg így működnek a jó terapeuták.
De nem kell ehhez terapeutának lenni, csak jól kell ismerni saját magad.