Tanács örökbeadóknak és örökbefogadóknak. (beszélgetés)

Természetesen meg lehet érteni azokat a nőket párokat akiknek nem lehet babájuk, hogy vágynak rá, és örülnek ha örökbe fogadhatnak, de mégsem lehet ebből kiindulni, hogy egy gyerekkel örömet lehet más embereknek szerezni.

Idéztelek:(

Miért szerintem egy gyermektelen pár ne fogadjon ökbe hidd el lehet ügy szeretni azt a gyermeket mintha a sajátja lenne.

Szóval fogalmad sincs mit jelent gyermektelennek lenni és csak ábrándozni egy kisbabáról.

Tudod mit tedd össze a kezedet hogy neked megadatott és inkább este mondj el egy imát.

DE lehet örömöt okozni egy párnak hisz ő nekik nem lehet sajátjuk és ez a lány pedig megadta nekik azt amire vágytak.

na persze,az élet nem habostorta!

de ha leszármazottad van akkor kötelezettséged is.ez ezzel jár.

irtad milyen sok a hir a tvben..arról is sok a hir,mikor az édesszülő mosakodik hogy milyen szorult helyzetben volt és nem tudta vállalni a gyerekét.merthogy meg szokta keresni az igazit legyen bármilyen ideális a nevelőszülő.a gyerek márcsak ilyen.és akkor mi következik?

Aki a nyílt örökbeadás mellett dönt, az 9 hónapig készül az életen át tartó lemondásra...

Persze jó lenne ha minden gyerek az anyja mellett lenne, jó lenne ha nem lépne félre senki, jó lenne ha mindenki megkapna mindent amit akar...csak ez sajnos nem így van. Ha választhatnál hogy anyád mellett cseperedj fel, aki lehet pelenkát nem tud alád adni, nem lenne apád és anyu mindig ideges és munkát keres, mert nem tud tovább tanulni már és te bölcsiben élnél-tanulnál meg mászni, járni-, és utána oviban és alig látnád anyut és minden vágyad az lenne, hogy veled legyen végre, csak veled és ne legyen ideges, hogy a nagyi haragszik rá miattad esetleg, vagy hogy megismer egy férfit akibe beleszeret és nem biztos hoyg boldogok lesznek, vagy nem biztos hogy az a férfi szeretettel tekint rád...vagy pedig úgy nevelnek, hogy tudod nem az igazi szüleid, de van apukád, anyukád, így hívod őket, szeretnek-imádnak, van szobád, kisautód-babád, kapsz enni és van párna a fejed alatt...esetleg egyszer kíváncsi leszel és felkeresed a biológiai anyukád, esetleg nem.

Őszintén remélem, hoyg az ad örökbe így babát, aki tisztában van vele, hogy nem tudja felnevelni, akár családi, akár anyagi, akár saját lelki okoknál fogva! Aki nem érzi magában az erőt, lelkileg, anyagilag, aki nem érez támogatást és nem tud mást tenni, de abortálni sem akar, vagy mer.

Hát ha így lehet nevezni valakit már azért is mert nem gyilkos....

Azért ahhoz nagyon elvetemültnek kell lenni,vagy nagyon elmeháborodottnak,hogy megölje valaki a gyerekét.

Szerintem azt nem írta senki, hogy örömet okozott neki az hogy le kellett mondania agyerekéről!

El sem tudom képzelni, milyen nehéz döntés lehetett, én magam nem is lennék rá képes.

Igaz,természetesen a gyerekgyilkosságnál ez sokkal jobb megoldás ha örökbe adja.A módjaihoz nem tudok hozzászólni,hogy hogyan jobb intézni,szerencsére nem kellett ezzel soha foglalkoznom.

Természetesen meg lehet érteni azokat a nőket párokat akiknek nem lehet babájuk,hogy vágynak rá,és örülnek ha örökbe fogadhatnak,de mégsem lehet ebből kiindulni,hogy egy gyerekkel örömet lehet más embereknek szerezni.A gyerek nem árucikk.Mert írnak itt olyat is,hogy milyen szép és nemes cselekedet...Hát szerintem meg nem az lemondani a gyerekünkről,sőt...Ez mindenképpen kényszer,ilyen vagy olyan okok miatt,de semmi képen nem jó.Ezzel nem azt mondom,hogy elítélném aki erre kényszerül,oka biztosan van rá ha nem tudja vállalni,csak az érzelmi oldalát megérteni nem tudom,és nem tudnám magasztalni aki megválik a gyerekétől.Így,hogy magam is anya vagyok tudom,hogy soha le nem mondanék a gyerekeimről.

az az én vélemény ,egy vélemény a sok közül.

gica köszi

és ha már lehetett választani inkább igy mint alapitványon keresztül.

mert megismerte az örökbefogadó szülöket,tudja jó helyre kerül.

az élet sosem arról szólt hogy milyen marha nagyon igazságosos!

Valaki gazdag-valaki szegény

valaki árva-vki nem

valakinek van párja -valakinek nincs

valakinek megadatik hogy ha már csak ránéznek teherbe esik-valaki évekig küzd érte

de nem foghatom fel neki miért sikerül és miért nem sikerült nekem.

Egy felelöségteljes hisz biztos fájdalommal éli meg,de tudja megtett mindent azért hogy jó szülőhöz kerüljön.

szerintem igen is 23 évesen le a kalappal a tette előtt hogy ő és nem más,megtette azokat a lépéseket hogy boldog lehessen az a kisbaba.

Szerintem az érzelmi oldalát majd csak akkor fogja igazán megtapasztalni,amikor oda adja a megszületett gyerekét a "szüleinek",és bele gondol,hogy tőle távol fog élni,mások fogják felnevelni.Számomra ez felérne egy halálos ítélettel ha ezt kellene tennem.Soha nem tudnék belenyugodni,hogy a gyerekeim ne velem éljenek!!!

Ezt csak az látja nagyszerűnek,aki nem szülhet,vagy aki nem szereti a gyerekét.De aki igen,az nem mondja erre,hogy nagyszerű amikor el kell szakadnia egy újszülöttnek az édesanyjától.Az örökbe fogadás remek dolog a gyereknek akiről lemondtak a szülei,aki nem élhet a saját családjában,öröm annak akinek nem lehet babája,de mindenképpen kényszermegoldás,és nem egy ideális szép dolog!Egy ember egy gyerek nem tárgy,akivel örömöt szerzünk egy másik embernek.Legalábbis nem így kellene lennie.Joga lenne minden gyereknek az anyja mellett felnőni szeretetben biztonságban békességben.És eléggé sajnálatos,hogy ez nem adatik meg mindenkinek.Azt a bizonyos köteléket ami anya-gyermek között van semmi nem vághatja át!És minden embernek szüksége van a szülőanyjára bármilyen körülmények között is nő fel,joga van ismerni ha jó ember ha nem,mert olyan nincs,hogy valaki semmit ne érezzen az anyja iránt,még akkor is ha más rendes emberek nevelik fel,akik valóban szeretik Őt.

Nem véletlenül van a mondás,"Anya csak egy van",ez így igaz.

szerintem ha lett volna más választása és lehetösége megtartaná,de gondoskodik igy is róla mert keresett nekik egy rendes szülőpárt.

ő választotta ki,nem intézmény,nem alapítvány.

Szerintem a lehető legjobban döntött.

Nem is állította senki,hogy a véletlen műve bármi is.De bárki kerülhet olyan helyzetbe,amikor a két "rossz" lehetőség közül a "jobbikat" kell választania,és lehet hogy egy olyan döntést kell meghoznia ami nem mindenkinek lesz szimpatikus,de olyankor nem azt nézi hogy ki mit gondol és mond,hanem azt teszi,amit a szíve és/vagy az esze diktál.A cikk írója sem véletlenül esett teherbe,nyilván,és itt lehet a felelősségről beszélni,és jogos is,de ettől függetlenül a szituáció,és az okok pontos ismerete nélkül ítélkezni egyáltalán nem bölcs dolog...

Én megértem a topic íróját,amit tett,az egy nagyon kemény,és igenis felelősségteljes döntés volt,amihez nagyon sok erő,és szeretet kellett.

Én vitatkozni erről nem kívánok senkivel,tehát itt a témát részemről le is zárom,Vidorinkának kitartást és minden jót kívánok.