Szülés utáni depresszió mindenkinél kialakul? Lehet, hogy nekem ez van? Sokat sírok csak úgy. (tudásbázis kérdés)

érdekes, engem egy lépcsőfok választott el a depressziótól az, hogy szerettem a babámat és érdekelt mi van vele. Ez volt az egyetlen kapaszkodóm. Amúgy minden tünet jeletkezett: fárad voltam, de aludni nem tudtam, étvágytalan voltam, fogytam, állandóan aggódtam, sírtam. Sikerült segítség nélkül túljutnom elég hamar, de én is csak a határán voltam. Igyekeztem a kisbabás élet jó oldalát nézni, sokat olvastam, hogy az aggodalmaimra választ találjak, ami nyomasztott (esetemben a nehéz szülés) azt meg sok beszélgetéssel próbáltam megoldani. Aztán rendeződött minden, aránylag hamar (szeintem kb 6 hetes korára) De ismerek olyat aki nagyon súlyos formájában szenvedett, na oda tényleg segítség kellett. Ő elzárkózott a kisbabájától.

Szóval szerintem itt csak a megváltozott élethelyzet és a hormonom felelősek sokaknál (szerintem nálam is) a közérzetért.

Én a következőket csináltam:

- először is próbálj megnyugodni

- nézd más szemmel a világot, vedd észre az apró dolgokat, pillanatokat (baba rád mosolyog, süt a nap, felfigyelt a hangodra stb) és ha rossz kedved van nézz a manóra még álmában is tud mosolyogni

- mióta megvan a picurom, nem kapom fel a cukrot, és próbálok nem kapkodni

- mosolyogj a világ felé - visszamosolyog rád

- manóm 18 hónapos - hulla vagyok még nem aludtam 3-4 óránál többet egyszerre, de mosolygok és élvezem minden pillanatát amit a manóval töltök

Sok BOLDOGSÁGOT mindenkinek aki babázik!

Akkor remélem, hogy ez nem depresszió

nálad, "csak" szülés utáni rosszkedv, levertség, szomorúság, ami egyébként a kismamák kb. 50-80 százalékát érinti és jó esetben magától megszűnik.Amikor a babád alszik, Te is próbáljál pihenni. (a háztartás megvár)

De jövő héten mindenképpen beszéljél a védőnővel.

A kisbabához pedig gratulálok!:)

Én sose voltam egy sírós fajta, de a terhesség óta (3éve) minden meghatóbb kis hülyeségen el tudom magam sírni. Szerintem ez hormonális változás.

banyaanya szerintem most még csak fáradt és kimerült vagy. Emlékszem hogy én is az voltam, bár sose hittem hogy depim lenne. Pedig nekem még segítség is volt. Kell egy kis idő míg összeszoktok babócával és akkor te is pihentebb és nyugodtabb leszel.

Bloody Mary és ez később se lesz jobb. Na ne ess kétségbe neked se depid van szerintem csak fáradt vagy és kimerült. Nem egyszerű egy állandó figyelmet igénylő gyerek, háztartás és tanulás. Nekem csak kettő van ezekből ráadásul anyám és anyós is itt vannak 10 percnyire, mégis néha semmire sincs idő és kedvem.

A legrosszabb, amit szülés utáni depressziótól szenvedőnek mondani lehet, hogy ne sírjon, inkább örüljön a babájának. Pont annak nem tud örülni szegény, és ezt tudatosan nem lehet irányítani.

Indító: bármi is, kérj segítséget! Ha nem depresszió, hamar túl leszel rajta, ha pedig az, akkor mielőbb kezelni kell. Jobbulást!

akkor a súlyosabb esetre ki sem tértek

ezekből a tünetekből mindenki majdnem depressziós. Hisz mindenki fogy, fáradt, ettől kevésbé jól koncentrál, lehet bűntudata ha mondjuk nem sikerült úgy szülnie ahogy tervezte és sokan ekkor jönnek rá, hogy ez az egész nem habostorta és nem örülnek annyira mint várták.

A Kismamában volt erről jó cikk kb 1 éve

Emberfüggő. Nekem volt elég durva szülés utáni depim, mostmár csak lightos van, és nem "csak úgy" sírtam, hanem elég csúnya gondolataim, kényszerképzeteim voltak.

A "csak úgy" sírás tényleg a hormonok és a fáradtság miatt lehet.