Szülés utáni depresszió (beszélgetős fórum)

Én is éreztem, érzek magamban enyhébb hangulatingadozásokat. Sőt az első hetekben kifejezetten pánikot, leizzadást, szorongást. A gyereksírás szinte kibirított.

Most már kiegyensúlyozottabbnak érzem magamat, és a következő fonto dologokra jutottam:

- tudatosan időt kell szánnom magamra, hogy továbbra is szép, kívánatos maradjak

- a férjemmel való szerelmes együttlét első sorban az ÉN érdekem még akkor is, ha különösebb vágyat esetleg nem érzek magamban. Ennek oka, hogy itt más szerepben vagyok. Hagyom, hogy szeressenek és ellazuljak, elgyengüljek. az ember akkor nem kövül bele az anyaszerepbe, tud gyenge és odaadó is lenni.

- tudatosan leljem örömömet a babámban, aki egy csoda, szépséges és egészséges. belegondolok abba, hány meddő nő van, aki az életét adná egy ilyen kis lényért.

- foglalkozzak a lelkivilágommal, semmiképpen ne játszam meg magamat önmagam előtt, hanem legyek tisztába a bennem zajló folyamatokkal.

Én ugyan szerencsére nem süllyedtem depresszióba, e nem sok választott el tőle. A baj nálam ott volt hogy túl sok mindent akartam csinálni, a lehető legtökéletesebben, hogy aztán valahogy semmi sem sikerült úgy ahogy terveztem. Gondolok itt leginkább a szoptatásra. Aztán rájön az ember, hogy minden részletkérdés, és csak az a fontos amit a sok bosszankodás, sírás közt hajlamosak vagyunk elfelejteni, az hogy van egy irtó aranyos egészséges kisbabánk.De nekem is kellett 3 hét, mire értékelni tudtam a helyzetet, addig állandóan sírtam, hogy nincs elég tejem, és hogy az én gyerekem egy alacsonyIQ-val rendelkező kövér, cukorbeteg pszichopata lesz, mindez az én hibámból.

Olyan selejtesnek éreztem magam mint még soha, hogy a rokolyás-naprás-bagózó cigányasszony is képes arra, amire én nem.

Na, igen. Én is tudom, megtapasztaltam, mi is az a baby blues.

Mindenhol azt olvastam erről, hogy kérjünk segítséget, és ne akarjunk minta anyák lenni.

A segélykiáltással nem volt gond; szinte ordítottam. A párom reggeltől estig dolgozott, anyukám közölte, hogy ő is egyedül csinálta végig... A védőnő? Akit nekem kellett felvilágosítani az epidurálról!? Hagyjuk.

Szóval vannak esetek, amikor az ember hiába kér, kérlel.

Ráadásul a kórházban sem voltak jó élményeim. Megtudtam mi is a "darab hús" fogalma.

Amiről soha nem beszélnek, a baba viszonya az anyával. Nem az örömre gondolok. Az mindenkiben lejátszódik. Hanem A szeretetre. Talán az érzést is kell hordani és meg kell szülni? Csakhogy ez nem fizikai fájdalommal jár.

Sokan azt képzelik, hogy amikor ott a csöppség a kezükben, onnantól kezdve már az anyai szeretet is azon nyomban ott terem. Sok mindent tisztázni kell egy anyának magával és magában, hogy az anyai szeretet is megszülethessen. Van akinek (gyakorlottabbaknak) nagyon rövid idő alatt (akár rögtön), de bizony találkoztam olyan esettel, ahol az anyuka 2 hónap után észlelt fel, egy csodát tart a karjában. Addig is mindent úgy tett, ahogy az meg van írva, meg van mondva, meg van ajánlva. Úgy, mint egy robot.

A kiüresedés=depresszió? Vagy átmeneti állapot a "nincs gyerekem" és az "anya vagyok" között? Nem tudom.