Szülés utáni depresszió (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Sziasztok!
Jön az ősz! Vagy már itt van... Ki hogy bírja? Hogy vagytok?
Lizoka! Én is írtam, bocs hogy csak ilyen sokára, de rengeteg a munkánk a házon.
Sziasztok, most találtam rá erre a fórumra, az én babóm, 11 hós lesz pár nap múlva. Már a születése alatt bőghetnékem volt, mivel a szülésig semmi jel nem volt arra hogy császározni kell, mikor folyni kezdett a magzatvíz akkor mentünk be a kórházba, ott megállapították hogy faros és császározni kell, minden olyan gyorsan történt, csak sodortak magukkal az események, mikor a spinálist kaptam már folytak a könnyeim, de nem azért mert fájt hanem lelkileg nem bírtam tovább, ha a doki nem szól pár kedves szót nem tudom mi lett volna. A csecsemősnővérek eléggé bunkók voltak, a babóm lusta volt nem igazán akart szopizni, ők meg nem igazán akartak segíteni, így mire hazamentünk az egyik mellem amelyikre nem bírtam sehogysem rátenni a babót begyulladt, otthon három hétig minden bőgtem, ha a gyerek sírt én is, ha vigasztaltak azért, ha nem azért. Én is átéltem azt, hogy nem tudok mit kezdeni a picivel, meg nem értettem miért nem érzek iránta szeretetet. Ha kettesben maradtam a picivel már előre féltem csak ne sírjon mert mit teszek, aztán eltelt a három hét a párom visszament dolgozni, mindig alig vártam már hogy hazaérjen hogy elmehessünk sétálni, mivel egyedül nem tudtam lecipelni a lépcsőn a babakocsit még akkor. Aztán eltelt kb. másfél hónap és megbeszéltünk egy ismerősömmel, aki azóta a barátnőm lett, (amúgy szülésfelkészítő tanfolyamon ismerkedtünk meg) hogy együtt megyünk sétálni, ő is császárral szült, az első séta alkalmával elmondtuk egymásnak a tapasztalatainkat és kölcsönösen megkönnyebbültünk amikor kiderült egy cipőben járunk, a séták egyre sűrűbbé váltak ahogy az idő is jobb lett, és így szinte észrevétlenül kilábaltunk ebből az állapotból, lehet ha nem találunk így egymásra, én is mélyebbre süllyedek a debipe(anyós így is dokihoz akart küldeni), de ennyi hónap után visszatekintve és titeket olvasva, nagyon szerencsésnek érzem magam hogy így sikerült átvészelni.Szerintem az is a probléma, hogy sokan főleg akik az első babát várják nem tudnak erről a betegségről, állapotról(legalább is én nem sokat hallottam előtte erről, emiatt pl. a kórházban nem is mertem sírni, mert szégyelltem, a barátnőm mondta hogy ők síródélutánt tartottak a szobatársaival)állítólag direkt nem is világosítják fel erről részletesen a kismamákat, a kórházi dolgozók hozzáállása sem megfelelő, szerintem a csecsemősnővéreknek kutya kötelességük lenne normálisan segítőkészen viselkedni, bátorítani a kismamákat, valamint a védőnőknek úgyszintén, a családnak a régi szokásokat kéne újra alkalmazni(a nőrokonok a gyermekágyi időszak alatt teljesen kiszolgálták a kismamát, DE a gyerekkel az ujdonsül anyuka foglalkozott és belátása szerint kért segítséget,nem ugattak bele semmibe fölöslegesen, babalátogatóba csak szigorúan a hat hét letelte után mentek ). Az a baj ezzel a beleugatással, hogy az első időszakban, főleg első babával az anyuka magától is eléggé bizonytalan, hogy jól csinálja-e amit éppen csinál, hát ha még különböző tanácsokat is kap hozzá kéretlenül. Én egy idő után megtanultam elengedni a fülem mellett, ill. megmondtam anyukámnak és az anyósomnak is hogy én azt teszek amit jónak látok, ha kell tanács úgyis megkérdezem őket, ha nem hiába is mondanak bármit nem úgy lesz.
Bocs hogy ennyit írtam, de jó volt kiírni a gondolataimat. Mindenkinek kitartást, kitartást, és kitartást és BOLDOG babázást!
Sziasztok! én épp elvagyok. Méry! mi is nemsokára költözünk! akkor aztán lesz miről írni. Egy kicsit félek is az egyedülléttől, de nagyon várom! Anyagiak????????? Majd még írok róluk, de most ébred a kicsikém!
Riadám miért szorongsz? Leírod?
Lizoka!
Írtam privit!
Sziasztok
Depi nincs, rettenetes fáradság, szorongás van.
Betegek lettünk a kicsivel, Ő már alakul, de én még mindig nagyon sz.rul vagyok. Fáj mindenem, az éjszaka pedig nem telik nyugodtan. De annyira kattog az agyam, hogy abban a kis időben sem tudok pihenni, amikor a gyerek alszik. A suli az utolsó pillanatban nem jött össze, sírtam is eleget, mert ez már a második alkalom, hogy így járok. Egy jó ideig nemis fogok ezzel próbálkozni. A lakás zötyögősen, de halad, még egy hónap! Kár, hogy 1 hónappal ezelőtt is már csak 1 hónap volt. A gyerkőc rém hisztis, feszíti magát, és bömből, csapkod, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, pedig csak 8 hónapos. Alig birok vele, csajok EL VAGYOK FÁRADVA....és még hány év.
A munkahelyem valószínűleg decemberrel megszünteti a szerződésemet, és megteheti.........mi lesz velünk??????????? Most vettünk lakást, ha nem lesz hova mennem dolgozni, hogyan fizetjük a hitelt? Meg itt a kicsi, fel kell nevelni. Gyomorgörcsöm van. Mi jöhet még?
Ti hogy vagytok?
Lizoka én is írtam privit!
Többiek! Méry, Riadám , Eracica! Mi a helyzet hogy vagytok??????????????
Szia!
Kérlek ne haragudj, nem tudtam előbb írni, nagyon összejöttek a dolgok.
Köszönöm , azóta sokkal jobban vagyok, iszonyú hullámvölgy volt ez eltelt hét. valószínűleg tényleg a gyógyszer okozhatta amit a derekamra kaptam, mert mióta elfogyott, azóta ok vagyok. :-)
Nehéz így írni , nem tudom vajon érted-e milyen lehet ez a depi. Neked egy kicsi sem volt szülés után?
A babócákról... Hát a mi kislányunk már fél nyolckor nincs magánál a fáradtságtól, úgyhogy fürcsi és fekvés. Nyolc, max. kilenc amikor elalszik. Aztán éjfél v. egy órakor kel, cicizik. Azután három v. négykor és végül háromnegyed hét, max. fél nyolc amikor felkel, akkor megint cici. Napközben a délelőtti tíz órai alvás előtt és a délutáni két órai alvás előtt cicizik, aztán megint este fél-háromnegyed nyolc körül. Sajnos nekünk régóta cumizik, kb. négy hónapos lehetett amikor adtunk neki, mert folyton szopizott volna és elrontottuk a gyomrát :-( aztán a cumival jól elvolt. Viszont nem elég neki éjjel, ha nincs cici nincs alvás. Ja! És még mindig sehol egy fogacska sem!
Hát így állunk.
Apa tekintetében tényleg nagyon szerencsés vagyok! :-) És Te? Ti hogy ismerkedtetek meg, Mióta vagytok együtt?
Írj, várom, csak válaszolni nem tudok mindjárt.
Szia!
Hát akkor már jó régen együtt vagytok...:) Szerencsés vagy.
Mi este 9-10 körül szopizunk, utána meg hajnal 5-6 körül. 8 hónaposan szokott rá a cumira, amikor jött a foga és azóta nem eszik éjszaka, elég a cumi, ha felébred. Napközben viszont még cicizik többször. Én nem bánom. Szerintem, de hangsúlyozom ez csak az én véleményem, az esti szopizást akkor hagyjátok el, ha mindketten készen álltok rá. Hányszor is esztek egy éjszaka? bocs, de nem emlékszem. És nappal?
Hogy vagy?
Sziasztok!
Köszönöm a kérdéseket, jobban vagyok. A férjem azt mondja biztos hogy az erős fájdalomcsillapító meg az injekciók borítottak így fel ( amit a derekam miatt kaptam) - lehet h. igaza van.
Felvenni még mindig nehéz és folyamatosan fáj. A férjem kel éjjel és adja ide őt szopizni.
Ti hogy vagytok?
Lizoka én is írtam privit!
Sziasztok! kaptunk gyógyszereket, remélem minden rendben lesz, 10 nap múlva kiderül, hogy kell-e reflux elleni gyógyszer, ha ezekől helyrejön, akkor csak a haSPUFFADÁS MIATT volt a bukás, és nincs gond.
Amúgy most békében vagyok magammal. Sőt! nagyon jól megvagyunk itthon a drága babácskámmal, nagyon bízom benne, hogy nem fog már visszajönni a depi. és akkor ez tényleg csak olyan szülés utáni volt....
Ti hogy vagytok????
sziasztok!
Bati! Remélem semmi komoly baj nincs. mennyi idős is a babád? szerintem fél éves kora után már ha reggel és este szopizik, az nagyon jó.
Szia!
Most már kicsit jobb, úgyhogy gyorsan válaszolok.
Két szuri és egy rakás gyógyszer... néhány szopizást ki kellett hagyni. Nehéz volt. Te hogyan szoktattad le az éjjeli szopizásról? Mikor szopiztok még reggel-este? Én is olvastam h. így kell szoktatni, csak hát még nem vettem rá magam.
Kérdezted: Igen, a gyerekkori legjobb barátom a férjem. Igazi, mesébe illő sztori. Két év van köztünk, a tesóink együtt tologattak minket a babakocsiban. :-) Már 10 éve vagyunk házasok, előtte 8 évet jártunk... Egy történelem!!!
Sziasztok!
Segítség!!!!!!!!!!!!!!!! Ide tudtam vonszolni magam, már fel is tudom valahogy venni, de most meg olyan brutálisan megrohant a depi. Gyerkek!!!! Csak bőgök. Miért kell nekem ezt így megélni? Annyira szeretnék kiegyensúlyozott lenni. Ő meg olyan szép, annyira sajnálom h. ilyen nyomoronc anyukája van!!!!!!!!! Mi lesz még velem??????????
Sziasztok
Megvagyok, 2 nap masszív fugakapargálás és sikálás után bevallhatom nincs időm depire, annyira boldog voltam, amikor a ledolgozott, hosszú nap után kezembe vehettem a kicsit, hogy azt elmondani sem lehet. Gyerekek megvan a megoldás, munkaterápia :-)
A balhék megmaradtak itthon, sírtam is egy kicsit, de inkább elmegyek anyósomékhoz ott legalább nyugi van.
Ti hogy vagytok?
Szia!
Tényleg sajnállak, hidd el hamarosan jobb lesz...
Komoly? A gyerekkori legjobb barátod a párod? Mióta tart a szerelem?
További ajánlott fórumok:
- Szülés utáni depresszió 2014
- Nincs időm szülés utáni depresszióra
- Lehet tenni valamit a szülés utáni depresszió elkerülésének érdekében?
- Szülés utáni depressziót gyógyszerek nélkül hogyan győzzem le?
- Tudnátok nekem szülés utáni depresszióval foglalkozó könyvet ajánlani?
- Szerintetek ez belefér a szülés utáni depresszió fogalmába?