Szülés utáni depresszió 2014 (beszélgetős fórum)

Csak azért kérdeztem nem e a sok vérveszteség miatt.Nekem egyszer volt ilyen ,bár nem ennyire durva az első gyerek után,híznom kellett,na a második gyerek után híztam is ,nem is bírom leadniXD

Reméljük semmi komoly,de tényleg inkább szervi gyengeségnek tűnik,mint lelkinek.Igyál több folyadékot is,és ha nem szoptatsz kis vörösbort nyugodtan,esti 1 dl nem ártana.Jó vérképző és nem okoz szorulást,meg sok sok cékla.Kerüld a csirkehúst a melegben,inkább vöröset .Mikor mész ,hétfőn ?

Nem, természetes úton szültem.

Toprengo: köszi a nyugtatást :) mivel itt még nincs háziorvosom, most endokrinológiára megyek,jövő héten pedig vérvételre.... Remélem van valami megoldás,mert nem bírom ezt az erőtlenséget...

Szia!

Ne hibáztasd magad. Szerintem sürgősen menj el a haziorvosodhoz, és kérj egy kivizsgálást!

A tüneteid alapján nem hiszem, hogy depressziós vagy, viszont súlyos hiánynak látszik, valami vitaminból vagy nyomelemből. Lehet vérszegénység is, írtad is a vashiányt.

Szoptatsz egyébként?

Szia!

"Diagnózist" felállítani nem tudok. De ha van kedved, gyere a klubba, zárt, ott vesézzük ki mi depisek a dolgokat. Hátha valakinek ismerősek a tüneteid, vagy van rá ötlete.

Szülés után 2014

Várunk!

Sziasztok!

Látom nem igazán aktív a fórum, de azért gondoltam írok, hátha tud valaki segíteni... Van egy 5 hónapos kislányunk, a párom rengeteget segít, általában este 10től reggel 9-10-ig alszom,mert ő van a babával, tökéletes minden,és mégis folyamatosan fáradt vagyok,gyengének érzem magam, alacsony a vérnyomásom, a hajam csomókban hullik, a menstruációs ciklusaim általában 2 hetesek, iszonyatosan fáj a hasam, a fejem, a nyakam, fogyok, akármennyit eszek, ráz a hideg folyamatosan, és akármennyit pihenek, nem tudom kipihenni magam! Ha a párom mondja, hogy menjünk moziba, addig hívunk babysittert,ahhoz sincs erőm, inkább aludnék, de ha nem is aludnék, csak feküdnék!! :( Teljesen erőtlen vagyok, és olyan,mint ha csak túlélni próbálnék minden napot! Imádom a pici lányom,és elterveztem hogy majd mindenhova megyek vele, úszunk, sétálunk egész nap, stb... És arra alig van erőm,hogy naponta egyszer lemenjek vele sétálni :( Nem érzem tehernek, mert régen 10x ennyi jövés-menés,munka,stb mellett 10x ennyi energiám is volt. És iszonyatosan bánt, hogy nincs erőm hogy menjünk,és minden jó legyen! Ez lehet szülés utáni depresszió,vagy valamilyen "szervi" betegség?? :(

Igen, ez abszolút igaz. Különösen jellemző ez a hozzáállás a negyven fölötti korosztályra, mert "az ő idejükben" nem volt depresszió, ez a mostani fiatalok úri hóbortja. Ja, nem volt a fenét, csak épp nem tudták,hogy az, vagy nem beszéltek róla.

És igen, a depresszió betegség, nem kedv.

Másrészt viszont tény,hogy sokan használják ezt a szót úgy,hogy valójában nem tudják,mit jelent, vagy tévesen ön-diagnosztizálják magukat, holott csak egy konkrét ok miatt huzamosabb ideig lehangoltak, rosszkedvűek, frusztráltak. Komolyan kell venni, az az egy biztos.

Jó. :-)

Általában oda nem jutnak el még értelmesebb emberek se, hogy a depresszió, mint "szervi" betegség az nem egyenlő a rosszkedvvel. (Jó tudjátok hogy értem a szervit.)

Az egy dolog, hogy valóban van kedélyi alapja, meg pszichés alapja, de onnantól kezdve, hogy felborul a nemtommilyen hormon, meg nemtommilyen akármi egyensúly az agyban, az egy konkrét betegség, kezelhető, és nem a "szeddösszemagad" kategória.

Már nagyon sok felvilágosító kampány volt erről, mégis nagyon sokaknak ez nem tiszta. Ez azért lenne fontos, mert sokan nem is jutnának el igazán súlyos szintre, ha a környezet nem így állna hozzá a kérdéshez. És ez igaz mindenféle depresszióra.

Ugye ismeritek a legújabb olcsó megoldást mindenre? A kapálás elhozza a világbékét ... mindenre megoldás:

Depresszió, egyéb pszichés problémák – Jódógába’ nem tudja már, hogy micsináljon! Ül a szép házába’, szt sopánkodik, hogy milyen kövér, meg hogy nem foglalkozott az érzéseivel a zura, nemhogy örülne, hogy van mit enni, jólétbe van, és nem kell kapálnia.

Kapáljanak be öt hektár kukoricát, és akkor biztosan nem lesz idejük a narancsbőrükkel foglalkozni...

Most találtam meg ezt a fórumot, a cikk kapcsán, és épp csak elkezdtem olvasni, először gondoltam hagyom, de inkább nem megyek el szó nélkül mellette.

Persze, mindennél van rosszabb..az ember ne síránkozzon, mert kimerült, legyen nagyon boldog, mert ez a kutyakötelessége, hiszen szült egy egészséges gyereket...jah, ha ilyen egyszerű lenne..senki nem akar depis lenni, szerintem. Gondoljon azokra, akiknek nem lehet, vagy beteg a gyerekük? Akkor most ennyi erővel, akinek nem lehet, vagy nem sikerül, az se keseredjen el, de kicsit se, mert még mindig jobb, mint ha betegen születne...ha meg beteg, akkor se keseredjen el, örüljön, hogy azért még él..ha meg (ne adja Isten) esetleg belehal a betegségbe, anyuka akkor se keseredjen el, mert még mindig jobb, mintha betegen éli le az életét?

Gondolom érted...minden csak nézőpont kérdése. De amikor az embernek fáj, és úgy érzi nincs kiút, hiába gondol ő arra, hogy legalább egészséges a gyereke..persze megnyugtatja, örül neki és hálát is ad ezért, de attól nem lesz jobban az elméje. Sőt, még ez is jobban frusztrálja, és egyre mélyebbre löki, hogy boldognak kellene lennie, de nem megy.

A privije mindenkinek ott van , lent jobbra.

Jól döntöttél.

Sziasztok!

Nos, úgy érzem nem itt fogok "kitárulkozni" és leírni a tüneteimet. Nem kérek több vagdalkozást. Akit nem érint, szerintem még hálát adni sem tud szívből, mert fogalma sincs mit sikerül elkerülnie!

Megpróbálok zárt klubot, ahogy javasoltátok, írok priviben, ha megvan.

Azért köszönöm a véleményeket! Szűrésnek tényleg nagyon jó volt!

Én meg migrént. De aztán meggyőztek, hogy nem úgy fáj a fejem. :-)

Nézd, tisztelem az önálló véleményed, és nem akarlak meggyőzni. Ma már tudom, mit éltem át, és örülök, hogy a kislányommal másként tudom csinálni.

Nem szeretnék veled veszekedni ezen. :-)

Eleinte nem tudtam, mi bajom van, hosszú hetek teltek el, mire rájöttem, hogy nagyon gáz, amit érzek, de még hosszú hónapokig nem tudtam kijönni a depiből.

Én úgy gondolom, szülés utáni depressziót éltem át. Azért gondolom így, mert olyan tüneteim voltak.

Ma már bánom, hogy nem mentem el pszichológushoz, de most már mindegy.