Szoptatás kontra tápszer (beszélgetés)

Sziasztok!

Én ugyan már irtam véleményt,de még mindig tartom magam ahhoz,hogy tápszeres babáknak nincs könyv,mit mikor hogyan ellenben a szoptatott babákkal.Főként róluk szól minden,mintha csak ők léteznének,Unom én is,hogy rossz anyának tartanak azért,mert nem tudtam szoptatni,hiába tettem meg meg bármit sőt mindent!Tojok a fejére mindenkinek aki lenéz e miatt,mert nem az anyatejtől lesz okos szép egy gyerek,és nem attól lesz jó anya valaki mert szoptat.Véleményem ennyi!

Dehogy is vagyunk ettől rossz anyák! Épp az ellenkezője! Mindent megteszünk/tettünk,hogy a picinknek jó legyen! Az jó,szépen hízik.

Dancikám 3 hósan teljesen eldobta a cicit. (nekem a fogamzásgátló miatt ment el a tejcsim) Nem volt egyszer sem beteg (pici nátha),és lázas sem volt sohamég a védő oltásoktól sem.

Igen, észrevettem, hogy aki nem tud szoptatni, és tápszert ad gyermekének, abban erős indulatokat kelt a téma. Persze ennek van alapja.

Abban igazad van, hogy nem érdemes erről vitatkozni, teljesen értelmetlen egymás sértegetése.

Épp ezért írtam a cikket.

Nekem már a hajam is égnek áll az egész témától. Két gyerekem van 12,5 éves és 16 hónaposak. Mindkettőt nagyon szerettem volna szoptatni, és mindent meg is tettem a cél érdekében, de hiába. Az elejétől pótlást kaptak és kb. 2 hétig volt kevéske tejem (Ami fokozatosan csak kevesebb lett). Ez a két hét arra ment el, hogy először szoptattam, utána pótoltam. Az etetése között még 1 óra sem telt, kezdtük előlről. A gyerek is teljesen ki volt merülve, mert hiába dolgozott(pedig becsülettel megdolgoztak érte), én is, mert az etetések között el kellett végzenem a dolgokat. Se nem pihentem, se semmi. Még enni is csak rohanva. Soha nem aludtunk normálisan, még éjszaka sem. Akkor azt mondtam, hogy elég! Áttértünk a tápszerre, és láss csodát! Nem sírt állandóan a gyerek, mert jóllakott!

Nagyon sokat sírtam már a kórházban is, mert akkor sem volt tejem és akárki felhívott, hogy gratuláljon, az volt a második kérdése, hogy "van tejed?". Egyébként is, kinek mi köze hozzá!

És minél jobban stresszeled magad, hogy legyen, annál jobban nem lesz. Belédbeszélik, hogy nem lehetsz jó anya, ha nem szoptatsz, mert hogy a kötődés a szoptatáskor, meg stb. Nem szerethetném jobban a gyerekeimet és ők sem engem akkor sem, ha 3 évig szoptatnék! Nem vagyok attól rossz anya!

Másrészről: az egész téma azért is hülyeség, mert akinek van teje, az hülye, ha nem szoptat, akinek meg nincs, az nem tud. Ennyi!

Szia!

Próbáltad már a homeos teát,kapszulát?

Nekem mind a kettő bevállt,ezekkel legalább 3 hónapos koráig tudtam szoptatni a fiamat, utána magától utasította el a cicit.

Sziasztok!A kisfiam még csak hétfön lesz 3hetes de az első hétvégétől kap pótlást!:)

Segítségem sajnos nincs 2lányt nevelek rajta kivül akik-és 8évesek!Tehát a házi munka és minden vele járója a nyakamba!Pihenni?ÁÁÁÁÁ!!

De még mindig nem adom fel folyamatosan mellre teszem holott tudom hogy csak 10-20gr.ot szopizik de nem adom fel!

Egy kérdés aki ilyen helyzetben van mihez kezdene ha nem lenne táőszer?Ezen kellene el gondolkodni annak akinek hál Istennek sok teje van és elítéli a tápszereseket!

Sziasztok...

nekem pl rengeteg tejem van, ami felesleg azt leadom az anyatej gyüjtőbe, féltem hogy majd nem tudom szoptatni a Kislányomat mert anyukám engem nem tudott, azt mondta azt mondták neki nem jó a teje, nem nöttem tölle.

Igy napi 1l adok le és tudom hasznát veszik akiknek szükségük van rá...

Nekem pl semmi bajom nincs a tápszeres babákkal, de azokat az anyukákat nem tudom megérteni akik direkt nem akarnak szoptatni féltve mellük formáját a szoptatástól...mert találkoztam már ilyennel is de inkább nem mondtam erre emmit a veszekedéssel ugyse megy az ember semmire

ÉN A FIAMAT,CSAK 3 HÉTIG TUDTAM CSAK SZOPTATNI.MINDENT BEVETETTEM A CÉL ÉRDEKÉBEN,LAKTOHERB TEÁT ITTAM(KIÜTÉSES LETTEM TŐLE ÍGY ABBA KELLETT HAGYNOM,PEDIG HASZNÁLT),EZUTÁN HOMEOPÁTIÁS BOGYÓT SZEDTEM,MAJD MÉG 3 FÉLE TEÁT PROBÁLTAM KI A SOK FOLYADÉK MELLET DE MINDHIÁBA.EGYSZERÜEN ELFOGYOTT A TEJEM. :-(

IGY TÁPSZERREL ETETTEM MÉG A BABÁMAT.EZ SE NAGYON JÓ DE HA NINCS TEJ AKKOR NINCS,SAJNOS,DE A BABA NEM ÉHEZHET!!!!!!!!!!

A sok "tápszerellenzőnek" ajánlanám figyelmébe, hogy ki is volt az a Henri Nestlé. Nem csak a csokoládéra kell gondolni, hanem bizony ő volt az első a világon, aki kikísérletezte a csecsemőtápszert és ezzel sok baba életét mentette meg!! Régen is sokszor volt olyan, hogy a nők valami miatt nem tudtak szoptatni és bizony ebből lett haláleset is, mert nem mindig jutottak hozzá kellő mennyiségű anyatejhez.

Tényleg nem értem, mit kell ezen vitázni, inkább mindenki örülne a szép, egészséges csecsemőjének és annak, hogy ebben az évszázadban szültek.

Örülök, hogy ez a cikk próbálja helyretenni a félreértéseket, nagyon jól írsz Töprengő:-)

Megértelek.

Emlékszem, nagyon-nagyon pici babával én se igen tudtam kimozdulni, mert folyton a mellemen lógtak. Egy, másfél órás szopi, aztán jóformán ment is át a másik cicire... Tényleg nem könnyű. Későbbiekben azért már sokkal egyszerűbb, mert kb. 5 perc alatt jól megszívják magukat, a maradék fél óra már inkább játék, megnyugvás. Amikor eljött ez a korszak, én bátran elindultam bárhova. Éhes sose maradt egyik se, de igaz, nem is cuppoghattak órákon át. Mikor feltűnt, hogy valójában már jóllakott, szépen visszacsomagoltam magam. :) Nem volt belőle gond. Meg valahogy ők is érzékelték, nem a szokásos helyzetben vagyunk, mert otthon továbbra is folytatódtak a hosszú szoptatások, de "külhonban" sitty-sutty végeztek vele. Összehangolódtunk...

:)))

Három januári gyerekem van. :)

Igaz, télen nehezebb megoldani, de semmi se lehetetlen, csak akarni kell!

Persze az is más, ha valakit nagyon zavar, hogy emberek között szoptasson, akkor neki eszerint kell megoldania az életét. Lényegtelen... Az a lényeg, hogy az anya is, baba is jól érezze magát, s ne legyen teher a szoptatás.

Nekem is teher, nem azt mondom. Csak ha valami kényelmetlen, ki kell találni valamit. A problámák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Apróságokra gondolok ezalatt. Pl. párnázd ki magad körbe, ahova csak kell. Nem szabad, hogy feszüljenek az izmaid.

Nekem kb. másfél óra egy szoptatás, muszáj kigondolni, hogy hogyan kényelmesebb. Idegen helyen én sem szoptatnék, de családi körbe igen.

Pl.: Karácsonykor nagyobb családi összeröffenés volt, és elvonultam egy másik szobába egy-egy órára.

Ja és én is másfél hónapos koráig tápszert adtam pótlásként kétnaponta, és csak egyszer kellett megállnom hogy ne adjak neki. Kimerültség?

Én kb. 4 hónapja nem aludtam egy jót, mindig van program éjjel. Ilyenkor meg is éhezem, és ennem is kell, meg minden...

Teljesen egyetértek veled. Én, mint varrónő igyekszem a ruhatáramat SK megoldani, és szerintem is lehet bárhol szoptatni, csak akarni kell, és "józan-paraszti" ésszel ki lehet találni sok kényelmi eszközt.

Nekem is volt olyan mélypontom, hogy azt hittem elapadok, de azt mondták, hogy szoptassak gyakrabban, ahogy a baba igényli, és ez bevált.

Én még csak 3 hónapja szoptatok, de már tapasztaltam annyit, hogy a legközelebbi "válságot" ne kezeljem jól. Többször kell mellre helyezni. Ennyi.

Nem is értem, miért kell emiatt bántani egymást. Majdnem olyan, mintha pl azzal dobálóznának, hogy miért vagy hízásra hajlamos vagy kékszemű. Persze, biztosan vannak extrém esetek, ahogy alább is olvastam, de úgysincs mit tenni velük...

Nyilván minden (normális) anya mindent megtesz a szoptatásért, de ha nincs mit tenni...

Én azért nagyon szeretnék majd szoptatni :):)

Nagyon jó a cikk! Én is olvastam olyan fórumokat, ahol "egymásnak estek" anyukák "anyatej-tápszer", "természetes szülés-császár" témákban. Mintha ezeken múlna a gyerek boldogsága. De a legszebb, hogy mindig a tápszerezős és a császáros anyukákat bántják, pedig a legtöbb esetben ők maguktól is elég rosszul érzik magukat és még bántják is őket. Aki így viselkedik, azok a saját szegénységi bizonyítványukat állítják ki és sokkal inkább sajnálatra méltóak, még akkor is ha természetes úton szültek és szoptatnak!!

Egyszer s mindenkorra el kellene fogadni, hogy mások vagyunk, más gondokkal! De egy valamiben egyezünk: anyák vagyunk, és a gyerekeink a legfontosabbak! Inkább segítsük egymást, mint bántsuk!