Mi is pontosan a "józan ész" és miért hiánycikk? (beszélgetés)

Igazad van.

Ez nem generációs probléma, hanem civilizációs.

(Egy csónakban evez itt öreg, fiatal.)

Tudom, csodálkozni fogsz az észjárásomon, de én ezt inkább úgy mondanám: tisztelni magamat is, másokat is.

A szeretet ebből egyenesen következik!

"de esetleg nem tudja, hogy milyen módon hatnak a transzgenerációs traumák."

Sőt, lehet hogy úgy véli, baromság. Mert őt is verte az anyja/apja, alkesz volt a 'tudomisénkije, az ő élete mégis rendben van. Igaz, hogy képtelen kijönni a kollégáival, a kamasz gyerekei szóba se állnak vele, de hagy már békén őt ezzel a faxsággal. 🫣

Erről az egészről azt gondolom egyébként, hogy amíg az emberek nem tanulnak meg tisztelettel bánni magukkal, addig másokkal sem fognak tudni. És amíg ez így van, nem lesz kevesebb a viszály.

Pontosan. Nem csak képesek gondolkodni, de elvárják, hogy a fiatalok mindent ugyanúgy csináljanak. Nem értik, hogy ma már nem kell egy íróasztalnál ülni 8-17.00-ig, egy kávézó teraszáról is sok mindent el lehet intézni. A mostani fiatalok nem az idejüket akarják eladni, hanem az eredményt és az a munkaadó jár jól aki ezt megérti. Értem én, hogy mások szerint ingyenélők, mindent is akarnak a semmire, meg nagy a pofájuk, de én nem ezt tapasztalom.

Le lehet őket nézni, csak nem érdemes, könnyen lehet, hogy ők lesznek a jövőbeni munkaadójuk. A WBudapest szállodát (volt Balettintézet) pl. egy arab befektető vette a gyerekének, aki kb. 30 éves. Zseniálisan vezeti, feltöltötte fiatalokkal és dübörög. A recepció vezetője egy 24 éves lány.

Szerintem, nem lépten-nyomonon szidják? a fiatalokat. Pont annyira, amennyire minden generáció szidja a nála fiatalabbat. Ez egy belénk kódolt viselkedési forma, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi is voltunk fiatalok.

Én igyekszem, nem elfelejteni, de biztos nem sikerül mindig.

Írtam a szekunder szégyenérzetemről, amelyet a lexikális tudás kapcsán érzek, és természetesen nem csak fiatalok miatt.

Próbálok példát írni: ez egy megtörtént eset volt. ismerős Gellért hegyen járt. Megkérdeztem, hogy a Szabadság szobrot is megnézték e? Azt mondta, hogy nem. Majd mutogatta a fotókat és ott voltak lefotózva a Szabadság szobor előtt.

Ezt nem tartom annyira cikinek, de fura, hogy valaki nem tudja, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy kell egy mackós.

Vagy, fogalma sincs, hogy mit ünneplünk. Nem mondom, hogy tudja pontosan, de azért kb. legyen fogalma.

Vagy aki szerint Bánk Bán és Batu kán szeretők voltak.

És még sorolhatnám.

És igen, az internet egy csoda, mert nem kell több könyvet átlapozni, ahhoz, hogy egy számunkra ismeretlen dologról megtudjunk valamit. Mert természetesen nekem is vannak hiányosságaim, ha érdekel megnézem, ha nem, akkor tudatlanság élek tovább;)

Szinte minden szavaddal egyetértek.

Hogy miért ilyen sok a "józan ész nélküli ember"?

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy több, mint régen. a világunk azonban olyan dinamikusan változik, hogy - egyrészt - az, amit az iskola, ill. a szülők, nagyszülők "józan paraszti esze" tanít, az szinte pillanatok alatt elavulttá válik. A fiatal generáció szemében kétségtelenül. De az ún. "generációs szakadék" már 5-10 év korkülönbség esetében is észrevehető. Másrészt pedig itt vannak az újabbnál újabb, a hagyományoktól, a megtapasztalt tapasztalatoktól különböző ideológiák, tudás"rendszerek" a neten. Mindenki számára elérhetőek, csábítóan közérthetőek: így kell fogyni, így kell hízni, így kell gyereket pelenkázni, így kell gluténmentesen sütni-főzni stb.

Régebben is voltak divatok, hétköznapiak is, tudományosak is (pl. a tojás/tej/margarin/só/kenyér/stb. hasznos-káros), de ami ma történik, az sokunkat vagy elbizonytalanít vagy nevetésre késztet.

Eltűntek a szilárd pontok az életünkben.

És ennek legfőképpen a fiatalok isszák a levét, hisz ők csak a netes "valóságot" ismerik, a "józan paraszti ész" viszont testidegen marad a számukra.

Ne legyen igazam!

Ha valaki tud laptopot használni, akkor annak egy macbook használata sem nehezebb.

Én pl. bárki gépéhez odaülök és tudom használni, legyen bármilyen a gép.

Persze, az operációs rendszert ha még nem használtam, vagy ritkán, akkor keresgetek dolgokat, de egyébként, mind egyformán működik;)

A “józan paraszti ész” kifejezés onnan ered, hogy nem kell semmiféle végzettség vagy tanultság ahhoz, hogy valamire rájöjj. Ami annyit tesz, hogy aki normális értelmi készségekkel bír, annak nem okoz problémát megbirkózni evidens kérdésekkel vagy feladatokkal, nem csinál butaságot.

Amennyiben ez hiányzik az emberekből és az internetet szeretnénk okolni, semmiképp sem azt a szegmensét okolnám a net használatának, amit te említesz. Az, hogy utána tudunk nézni valaminek, jó. Olyan, mint egy kis lexikon a zsebünkben. Semmivel sem másabb, mint elbattyogni a könyvtárba és feltúrni egy kapcsolódó szakkönyvet.

Az mobilok használatának köszönhető tompulást inkább a bődületes mennyiségű ingerektől gazdag média pörgetése okozza. Azok csökkentik a koncentrációt, vagy a dolgok megoldása melletti elköteleződést.

Hol írtam az idősekről? :DD A példámhoz is éreztem, hogy oda kell írnom zárójelbe, mert már láttam ahogy valaki bekommenteli, hogy jesszusom miért telne fél napba kicserélni egy villanykörtét 😂

Nyilván akinek szüksége sincs rá, az ne használja, de amúgy rengeteg idős tudja használni az internetet meg az okoseszközöket, szóval ebben sem lehet már általánosítani. Azt írtam, hogy az ciki, amikor valaki kérkedik vele, hogy digitális analfabéta, haha a telefonom okosabb mint én, asse tudom, xy dolgot hol keressem, vagy amikor fórumot ír ki valamiről, majd amikor írják neki hogy keressen rá a neten, akkor kiderül, hogy képtelen kritikus gondolkodásra, csak azt várja, hogy a szájába rágják, és amikor ezt valaki megemlíti, akkor felháborodik.

Kevesen használják a netet józan ésszel és kritikusan.

Olvastam erről egy cikket a minap, hogy nem olyan régóta tette be a Google első találatnak az AI-át, de már drasztikusan lecsökkent a kattintás szám. Ami nyilván a Google-nek jó. De ebből is látszik hiába van ott az interneten a szinte végtelen tudás, az emberek az első találatig mennek, noha agyon van hangoztatva, hogy az AI még nem megbízható. A többség megáll nála és belehisz, nem gondolkodik, nem kérdőjelezi meg és nem néz utána máshol.

Ami engem illet - mások nevében én nem nyilatkozhatok - azért nem akarok mások tapasztalataiból, hibáiból okulni, mert szerintem nem lehet.

Nem vagyok ő, nem úgy gondolkodom, nem ugyanaz a képzettségem, a képességeim, a környezetem, a lehetőségeim. Attól, hogy neki sikerült vagy nem sikerült, nekem nem lesz ugyanaz a megoldás. Ami másnak működik, az valószínűleg nekem nem.

Attól, hogy neki nem sikerült, mert pl. nem volt bátorsága valamit választani, nekem sikerülhet, ha bátrabb vagyok. Vagy épp fordítva.

Szeretem a gyerekeket figyelni, hogy nekik mennyivel egyértelműbb sok minden, mert még nincsenek "bedobozolva". Nincs két egyforma ember, életút, sors.

Az írásodban van némi ellentmondás, "számon kéred", hogy nem használjuk az agytekervényeinket, ugyanakkor ne érted, miért nem keressük mások tapasztalatait.

Míg dolgoztam olyan telefonom volt, amin dolgozni is tudtam. Picit egyszerűsített funkciókkal, de kvázi kiváltott egy laptopot, fel tudtam vele csatlakozni az ERP-re, CRM rendszerre, doksi tárra, a céges levelezésbe, naptárba. A jogtáras, cégfigyelős, követeléskezelős, elektronikus aláírás appokkal és digitalizált ügyintézéssel gyakorlatilag egy komplett iroda volt a kistáskámban.

És eszetlen drága szerkezet se kellett hozzá. Nagy kijelző, tuti aksi, gyorsaság és könnyű kezelhetőség, én ennyit kértem az IT-tól.

Nem ettől lesz drága egy telefon, igazából fogalmam sincs mitől drága 🤷‍♀️ még csak nem is a logója, mert minden márka árul megfizethetőeket és drága cuccokat is. Passz.

Mióta nem dolgozom tényleg csak pöntyögés az egész.

"nem tudnak gondolkodni egy adott szituációban"

Naponta osztok ki kérdőíveket. Töltse ki, legyen szíves, két oldalas és írja alá. Ebből minimum egy nem teljesül, annyira bonyolult kérés. Átlagemberekről van szó, és többnyire eldöntendő kérdések halmaza, igen-nemmel válaszolható.

Ügyfél aláírása kipontozva, üres.

De készen van.