Szerintetek milyen az a nő, aki nem szereti a csecsemőket, gyerekeket? (beszélgetés)

Alapvetően "a csecsemőket, a gyerekeket" én sem.

Érzelmi kapocs kell hozzá, hogy szeressem. (Pl. tesó gyereke)

A sajátomnak imádtam a babakorát, minden percét (gondolom, valamikor az unokámmal is így leszek.)

Vannak nők, akik pedig minden babától olvadoznak, és tényleg, őszintén teszik.

Ez is elég szomorú számomra!

Mármint az, hogy a mai fiatal generáció zöme egy fikarcnyit sem tud semmiről. Nem tudja, hogy mikor kezdődtek a világháborúk, nem tudnak semmit sem a magyar történelemről, sem a külföldiről, és meg sem említem az irodalmat, matekot, stb., az olvasást meg főleg nem...

Én meg rácsodálkozok, ha valaki nem hallott még a Ratkó korszakról. Hogy lehet az? Gondolom a legtrendibb körömlakkokról többet tudsz.:D

Elnézést!

Én az a típus vagyok, aki nem ájul el egy idegen csecsemőtől,nem érez késztetést, hogy megfogja, nem gügyög neki, és nem hazudja,hogy jaj de gyönyörű, ha nem tartja annak...Némelyik nagyobbacska ,elkényeztetett gyerkőc viselkedése, hisztizése,kimondottan idegesít pl. vonaton, buszon, nyilvános helyen

Ettől függetlenül a sajátjaimat dédelgettem, puszilgattam,míg kicsik voltak, és hagyták.Eü. szakközépben pedig bőlcsödébe is jártunk gyakorlatra, szerettem..

Gondolom te nem szereted a gyerekeket, ezért nem is akarsz és te nem szereted a cicákat sem....

Ha annyira nem akarsz normálisan válaszolni, azaz nem mered/akarod megmondani, hogy te nem szereted a gyerekeket és nem is akarsz, akkor mond azt, hogy nem lehet.

Ennyi.

Nekem van gyerekem, de én sem szeretem a gyerekeket, főleg a mostaniakat. Mert szinte mind hisztis, követelődző, törtető, mindenkin átgázoló. Mostanában nem is láttam aranyos gyereket.

Persze ez nem a gyerekek hibája, hanem a szülőké, akik inkább telóznak vagy néznek valami jó sorozatot a neten, minthogy foglalkozzanak a gyerekükkel.

Na, a téma nem ez:D

Tehát, ha én annak idején csak ilyen kis vérszívókat ismertem volna, akkor tuti én sem akartam volna gyereket.

Nekem talan a nagyszuleim szulettek az 50-es evek elejen.

Nem hallottam meg a Ratko-korosztalyrol, de most elolvastam par cikket, koszi.

Velemenyt nem nyilvanitok, mert kivagnanak az oldalrol.

De en orulok, hogy nem akkor eltem.

Nem volt gondom veluk, mert nem talalnak meg ilyen kerdesekkel. Remelem azert, mert 10 evet letagadhatok :D

De ennek is eljon majd az ideje. En azt mondom, hogy van meg 7 evem szulni, vagy akar ennek a ketszerese is, bar az nem lenne annyira szimpatikus.

Mindenesetre akkor is utalom a "kell" meg az "ugy szokas" dolgokat.

Ez a kérdés ilyen szimplán feltéve nem értelmezhető a számomra.

Szeretni azt tudjuk, akit ismerünk. Más gyereke, más érzéseket hoz elő, hiszen először is idegen. Most nem beszélek a neveletlen, hisztis gyerekekről.

Ha pl.egy padon ülve beszélgetek valakivel, közben odajön egy kisgyerek és megkérdezi, hogy hívnak néni, akkor én kedvesen válaszolok. Ha a beszélgetőpartnerem azt mondja neki, hogy minek jöttél ide, akkor nem lopja be magát a lelkembe, mert ő a deviáns, nem a gyerek.

Van olyan nő, de férfi is, aki tudatosan nem vállal gyereket, de nem is mondja, vagy érezteti, hogy nem szereti a gyerekeket, - amúgy semmi baja a gyerekekkel.

Aki mondja is és tesz ellene is, annál hibádzik valami és neki kell megküzdenie a problémájával.

Témán kívül maradva, nem lényeges, csak a pontosság kedvéért.

A Ratkó-korszak 50-től 56-ig tartott.

Ratkó Annáról nevezték el, aki népjóléti, majd eü-miniszter lett szövőnő létére, bár jó káder volt.

Ratkóhoz az a döntés köthető, hogy a nevelőszülőknél lévő gyermekeket elvette és állami gondozásba tette, ami a gyerekek lelki és testi állapotromlását, esetenként halálát idézte elő.

A művi abortusztilalmat nem ő találta ki, hanem a pártja tette kötelezővé. Nem a fogamzásgátlást tiltották be, egyszerűen nem volt mivel.

A háború után nagy volt az emberveszteség, talán ezzel indokolták. Meg is lett az eredménye. A 6 év alatt 600ezer fővel szaporodtunk.

Az abortusztilalom azoknak ártott a legtöbbet, - sokszor többgyermekes családanyáknak - akik valamilyen oknál fogva nem akarták világra hozni a gyermeket és „feketén” elvetették. Vagy magukban tettek kárt, vagy az angyalcsináló végezte rosszul és belehaltak, vagy maradandó sérüléseket szenvedtek. Az angyalcsináló börtönbüntetést kapott magzatelhajtásért.

Napjainkban, a kelet-európai országokban még mindig nagyon magas a művi abortuszok száma, az elterjedt fogamzásgátló eszközök ellenére is.

Ez sem jó hír.

Nagyanyám és korosztálya még legfeljebb tűzzel-vassal védekezhetett. Ha szelídebb volt a férje, akkor egy határozott nem- mel. (Igaz, akkor meg egy idő után félrejárt a jóember.)

Ha esetleg hallottál már a Ratkó-korosztályról, az pedig 1952-57 között volt, a nő vagy szült, vagy illegális abortuszra ment, mert "asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség" szlogennel nem volt törvényes a fogamzásgátlás. Ezt Ratkó Anna miniszterasszony hozta be. Róla nevezték el a korszakot, amikor rengeteg volt a gyerek, kevés volt az iskola, nehéz volt bejutni. (Jó, nem is volt még kapható semmiféle tabletta.)

Aztán úgy 1970 körül, amikor én fiatal lány voltam, kiskamasz, akkor jöttek be a fogamzásgátlók. (Volt vagy kettőféle, lórúgásnyi hormonnal.)

Óvszert ajánlottak akkoriban is, és a nőknek felhelyezhető gumidolgokat, mint pesszárium, plusz a biztonság kedvéért krémet köréje (a méhszáj körül)... Hadd ne mondjam, kevesen használták.

Kezded már érteni, hogy nem mindig a nő döntötte el, hogy akar-e gyereket? (Inkubátorok sem voltak még a kórházi előcsarnokokban.)

Yep. Normális. Vagy csak itt vannak normális felfogásúak :D

Eddig sokfélével találkoztam. A másként gondolkodók pedig meggyőzhetők vagy leszerelhetők.

Ha eddig nem volt gondod velük, eztán sem lesz. :)

[link]

mindig ez a kép jut eszembe, ha babaillatot emlegetnek :D

Most ítélkezem: ha állat van gyerek helyett, az érzelmi sivárság.

Abban az esetben, ha nem lehet gyereke, nem ez a helyzet.

Jó beszélgetési téma, tőled.

Szerintem ezt a dolgot nehéz röviden megválaszolni, hogy normális e, ha valaki nem szereti a gyerekeket. Főleg, mivel több tényezőt is szemügyre kell venni, mielőtt szögegyenesen állást foglalunk egy nézet mellett.

Véleményem szerint, egyik sem normális, az se, ha valaki kifejezetten utálja a gyerekeket, mivel (hahó, mindenki volt egyszer gyerek...), másrészt, az sem természetes, ha minden jött-ment kisbabától sírhatnékja van.

Én például szeretem a gyerekeket, szerintem jól kijövök velük. DE! Ha egy gyerek neveletlen, kezelhetetlen, azt nagyon nem tűröm jól. Ha csak ezt a tényt nézzük, rám is rám lehetne fogni, hogy ó, én se szeretem őket. Pedig ez nincs így. Csak bosszant, hogyha nem tud viselkedni.

Ha valaki kifejezetten nem szereti őket, semmilyen körülmények között, annak biztos, hogy van valamilyen oka. Például ahogy idősödik egy nő, egyre jobban rögzülnek a szokásai, egyre kevésbé képes tolerálni az általa nem szeretett dolgokat bizonyos helyzetekben.

A mi szomszédunkban lakik egy gyakran rosszalkodó gyerek. Anya már nem bírja tolerálni, és hogy őszinte legyek, szerintem mindenkit idegesít.

Az anyai ösztönnek szerintem ki kell alakulnia, a csírája talán meg van mindenkiben, de hogy ki az, akiben ki is teljesedik, a körülmények és élethelyzet hozza.

Nem a szóhasználatoddal van gond, hanem hogy olyat magyarázol a fórumba, amiről szó sincs.

És ha valakinek egy állata van gyerek helyett? Miért ítélkezel?

Nem kell válaszolnod.