Szerintetek ciki ha egy 30éves férfinak nincs semmije? (beszélgetős fórum)

Hitelből vagy jó háttérrel, örökléssel igen.

Egyébként elég valószínűtlen...

Én halmozott vagyok.

A szüleim albérletben élnek.

Szőke vagyok:))

Van gyerekem.

Öreg (33)vagyok

Viszont ott dolgozom ahol születtem és lakom...na egy jó pont?Akkor?

:D

Most írjak vagyon nyilatkozatot? Egyébként pont 30 éves vagyok és a semminél azért lényegesen többet.

A vagyonosság nyilván pozitív dolog, de azért a semmi és a vagyonosság között még van kategoria. AZért 30 évesen legalább valami legyen a birtokában. Ha mást nem legalább egy kis lakást össze kéne tudni szedni ennyi idő alatt.

Neeem :) Bezony odáig csúsztam le, hogy kvázi beosztott lettem.

Ja és férjem sincs, áááá tényleg nincs semmim

Sok esetben a hitellel terhelt lakás, ház egyfajta röghözkötöttség. Pl. korlátoz a munkavállalásban.

Oda kell/ene menni lakni, ahol munka van...

Nem kellene félni az újtól, hanem a lehetôséget látni benne.

Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem. Haza kellett volna zavarnod őket. Ne vegyék el a helyet a pestiektől. Áh, semmit sem értesz :/

;P

khmmmmmmmmmm, általánosságban I.3-ban írunk magyarul, neeeeeeeeem? ;P Hozzátéve, hogy az ember....

Mindegy, megzavartál, de akkor általánosságban gondolom, amit írtam.

És egyébként is sokan anyagi megfontolásból élnek bérelt lakásban, nem hever a pénzük egy "döglött" vagyonelemben. Úgyhogy csak óvatosan nézze le bárki azokat, akik nem a banktól bérelnek lakást, vagy nem áll minden fityingjük egy talán eladhatatlan ingatlanban. Lehet, hogy több pénzük van, mint az őket lenézőknek ;)

He?

Akkor ki a góré?A gazdag férjed?:D:D

Ez a fegyvere,feltételezett magánéleti helyzetekkel áll elő.

Bár én is eláshatom magam a gyerekemmel:D

Rúgd ki őket a francba, hogy merészelnek nem a "rendeltetési helyükön" melózni?

:DDDDDDDD

Akiket én látok a környezetembe,ott inkább az igény hiánya mintsem az anyagi rész.Kényelem,spórolás, éretlenség...

Az biztos nagyon nehéz lehet,ha valaki akar,de anyagi helyzet nem teszi lehetővé,illetve ketten mindig többre lehet jutni mint egyedül.

Már úgy értem, hogy az egészséges szeretet, szerintem úgy működik, hogy egyrészt nem korlátozzuk a gyerekeinket a felnőtté válás útján, másrészt nem telepszünk a szüleinkre, mert úgy kényelmes.

Persze vannak olyan helyzetek, mikor ez mindkét fél számára megfelelő, mint pl. a te eseted, de általánosan én nem tartom jónak, sem fenntarthatónak ezeket a helyzeteket.

Na!

Látod,milyen finoman fogalmaztál.

Ezzel nem értek egyet, számomra az a természetes, ha valaki egy bizonyos kor után önállósodni akar, a szülő részéről pedig az, hogy elengedi a felnőtt gyerekét.

Nem azokról helyzetekről beszélek, ahol anyagi kényszer miatt él együtt valaki a szüleivel akárhányévesen, vagy éppen azért, mert ápolnia kell őket, hanem arról, mikor nincs igény ilyesmire.

Megszületünk, felnövünk, elmegyünk, ez az élet rendje, és ehhez semmi köze nincs a szeretethez.