Szerintetek ciki ha egy 30éves férfinak nincs semmije? (beszélgetés)

Hát ja, az a gond, mikor elit egyetemet végzetteknek már egyszerűbb lélek egy gázszerelő. Na a kibebaszott magas dipivel álljon neki konvektort szerelni :)

Ez a versenyistálló szellemiség, hogy már 14 évesen céliroentáltan mozog az ember...Hja kérem, így kell ezt csinálni, oszt nem óbégatni itten, hogy minimálbér.

De nagyot lehet zuhanni ilyen magasról is néha.

Tegnap láttam a tévékettőn naplójában egy riportot, kilakoltatás volt a téma. Elgondolkodtató, hogy szinte mártírnak állítják be azt a párt, és szemét senkiházinak, akik kilakotatták. Nemtom látta-e valaki, én csak háttértévézek.

Ugye másik oldal, hogy van a hangya, meg a tücsök. Bizony könnyű a tücsöknek óbégatni ( képzavar) hogy jaj istenem. Míg másnak első dolga a számlákat kifizetni.

Visszatérve a fórumindító kérdésre. Szerintem ha az égadta világon semmit de semmit nem tud felmutatni az illető 30 évesen, akkor ott azért érdemes elgondolkodni. hogy mi ennek az oka...

"Egyszerűen csak a kicsi facom ki van attól, hogy akinek sikertelen az élete, házassága, karrierje, bánom is én, az mindig azzal jön, hogy bezzeg másoknak könnyű, mert a szülei ezt meg azt adtak neki meg ide meg oda protezsálták be őket meg a kapcsolatok. "

A ku---oás kimaradt,hisz biztos az is az oka!Hogy egyesek milyen erős fantáziával vannak megáldva itt:))

Hát nekem meg baromi sok ismerősöm van, akit nyomnak a szülei, itt egy kis pénz, ott egy kis pénz, kapsz egy házat, vágunk neked disznót, kifizetjük a számláidat, bedugunk egy jó munkahelyre.

Általában azok, akik benne vannak, nem is fogják fel, mekkora segítséget kapnak. Azt hiszik, ezek apróságok, ez kijár nekik. Más fél életén át gürizik azért, mert nem tud házat venni, hitelre elmegy egy rakat pénze, amiből csomó mást vehetne, ha valaki megajándékozná egy házzal, kocsival. Így már csak előrébb lehet jutni. És igen, akinek van, nagyon ritkán érzi át, milyen az, akinek nincs.

És most nem kell félreéteni, van hol laknom, van kocsink, normálisan élünk, jártam egyetemre-csak a miheztartás végett mondom. Én reálisan látom a dolgokat, nem a keserűség beszél belőlem.

Tévedsz, ha azt hiszed, az élet ennyire fekete vagy fehér.

Egyáltalán nem igaz, hogy kurvára lenézek bárkit is.

Egyszerűen csak a kicsi facom ki van attól, hogy akinek sikertelen az élete, házassága, karrierje, bánom is én, az mindig azzal jön, hogy bezzeg másoknak könnyű, mert a szülei ezt meg azt adtak neki meg ide meg oda protezsálták be őket meg a kapcsolatok.

Bocs, nekem egyik sem volt meg és a legtöbb barátomnak sem és bocs, de tizenévesen már észhez tértünk és normálisan orientálódtunk, felelősségteljes döntéseket hoztunk, stb.

Te meg úgy állítod be az egészet, mintha ciki lenne, ha az ember tanult és elért valamit az életben. Ha megnyugtat, a szomszéd nénimnek én szoktam besegíteni a hó végén + van egy alapítvány, amit közösen támogatunk a barátainkkal és szegény, de tehetséges gyerekek továbbtanulását finanszírozza.

Tudom, hogy örülnél, ha 10 év múlva "itt nyafognék", hogy koldusbotra jutottam, de sajnos nem hiszem, hogy ez elő fog fordulni, mert én egy hangya vagyok és nem egy tücsök.

:)

A lényeg nem ezen van.

Azt hiszem az megfelelne az elképzelésemnek, ha valakinek a felmenői is itt születtek:)

Biztosan. Bár én nem mondtam, hogy valamelyik jobb lenne, mint a másik.

Lényeg, hogy én legalább tudok normálisan kommunikálni. :)

Szerintem félreértettél.

Pont az akartam érzékeltetni, hogy lehet, hogy kint is előbb felveszik az ismerőst egy munkahelyre, de mivel ott jóval több munkahely van, ezért nem szív az sem, akinek nincs hátszele (legalábbis olyan arányban nem szív, mint itthon).

Pl. pitiáner osztályvezetői állásból tették most ki egyik harmincas informatikus mérnök ismerősömet, csak mert kellett a hely az új tulaj unokaöccsének.

Ehhez képest három rokonom ment ki Angliába, informatikusként 4000 font alatt egyiknek sincs a nettója, és az utcáról lettek felvéve.

És lehet, hogy ott is, ezek mellett felveszik a sógor-koma-havert IS, de mivel arányaiban több a munkahely egy működő gazdaságban, ezért nem tűnik fel úgy, mint Magyarországon.

De mindegy, nem vitának szánam:)

Nyilván itt is van ilyen. De mivel én próbáltam otthon is pár évig, és most már elég régóta külföldön próbálom, veled ellentétben nekem van összehasonlítási alapom, így az én szavam a döntő :)

Az én véleményem pedig az, hogy külföldön jelenleg nagyságrendekkel jobb és nem látszik, hogy otthon a helyzet javulna a jövőben.

Nem,az élet,egyáltalán nem igazságos.

Én kaptam lakást a szüleimtől,és nem azért mert jómódúak hanem mert ezért dolgoztak 20 évet,becsülöm is őket,szerencsésnek is érzem magam emiatt,és nem szégyellem,nem is értem,talán kellene?Szégyellje magát a sok irigy,rosszindulatú ember!

A harminc év szerintem egyáltalán nem gáz, az ember többnyire bőven harminc felett jut el odáig, hogy a szakmájában annyi tapasztalatot szerez, hogy rendesen megfizetik/saját vállalkozásba tud kezdeni.

Tetszőleges nagyon gazdag ember önéletrajzát megnézed, harminc előtt valahol éhbérért csicskáznak, tojáshéj van a fenekükön és gyűjtik a tapasztalatot. Nagyon ritka az olyan, aki húszévesen trilliárdos lesz és ők sokszor nagyon-nagyon szegényen végzik.

Valamilyen szempontból még jó is, hogy nem hajlandó beállni a sorba és összekuporgatni a hitel kezdőrészletét, amit aztán majd élete végéig fizetni fog, mert így nem vágja el magát a jobb lehetőségektől, pölö külföldre menés, vállalkozás stb..., aminek általában mind igen nagy gátja a végletekig kicentizett lakáshitel.

Ha annyira kell az a "vagyon", akkor válassz egy olyan kirakatembert, aki 25 évesen okosba' leakaszt egy szakadt béemvét, okosba' behitelez egy pecót, meg okosba' leakaszt egy ötkilós aranyláncot is, aztán meg harminc évesen majd okosba' a kommandósok kopogtatnak majd az ablakán, a bank meg majd elvisz mindent, mert nem tudja fizetni a hiteleit.

És hányad íziglen visszamenőleg kell helyinek lenni, hogy elfogadható legyen a munkavállalás?

Csak hogy tisztában legyünk vele.

Mert máshol nem működik a kapcsolati tőke? :) Gondolom, ti is vadidegent vennétek fel egy munkahelyre, nem azt, akit ismertek, akinél tudjátok, hogy mire számíthattok.

Persze, van, amikor ez túlmegy egy bizonyos határon, én is látom, de az teljesen természetes, hogy akarva-akaratlanul előnybe kerül az, akit ismer az ember. Ha jó véleménye van róla, persze.

Kedvenc politikusaink már mondtak egy életképes alternatívát: "EU van, akinek nem tetszik, el lehet

menni". Oszt' ki gondolta volna, hogy most az egyszer igazuk van és télleg ez a legjobb megoldás...