Szerintetek ciki ha egy 30éves férfinak nincs semmije? (beszélgetős fórum)

Szerintem nincs itt irigység, csak mindenkinek más az értékrendje, a szemlélete, mást látott, tapasztalt az életben.....

És ez így helyes, hogy nem vagyunk egy formák :)

Én is tudnék miről írni, de nem teregetném ki a családi szennyest.

Akik most nagyon megszívták ezt a válságot, azok sajnos a sokak által lenézett kétkezi munkások pl. építőipar)...mint ahogy nálunk is van :( Ha felvettük volna ezt a híres lakáshitelt, már rég a híd alatt lennénk vagy árverezés alatt lenne a ház .... sz csak a saját fejünkkel gondolkozzunk, hanem kicsit nézzünk körbe....sztem se élhetetlen az, akinek nincs biztos egzisztenciája 30 évesen, lehet rosszkor volt rossz helyen, rossz szakmát választott, de próbál kitörni.....szar világot élünk most, és aki nem tapasztalta ezt most kőkeményen (aki a lakossági munkákból él az gyakorlatilag halott, mert az embereknek nincs pénze) az szerencsés ember.

"Hozzánk" pont egy pesti jött le dolgozni, errefele is gyéren van a melóhely, majd hétfőn bemegyek és jól lebacom, hogy hogy merte elvenni egy ...itól a jó kis állást, maradt volna a valagán Pesten :D

de most hogy belegondolok 2 pesti van "nálunk" (meg három pécsi és egy győri), azt a teremburáját, lesz ne mulass holnap :D

De miért beszélnék így? Sosem volt közös tulajdonunk és nem is lesz. Nekem is volt lakásom, neki is volt, amikor összeismerkedtünk, az enyémben lakunk, az övé ki van adva. Ennyi, másunk nincs, nem egy nagy művészet.

Ha holnap úgy tartaná a kedvem, hogy akarok egy kocsit, akkor bemennék egy autókereskedőhöz és elvinnék egyet, de mivel a Belvárosban lakom és igyekszem környezettudatosan élni, ezért elég valószínűtlen, hogy ezt fogom tenni holnap.

Belőled viszont süt a sárga irigység :-DDDD

Pont ez jutott eszembe.

Érthetetlen reakciói vannak....

Amíg éltek a szüleink sosem kellett albérletben élnünk, mert ugyan nem a mi lakásunk volt, de átvitt értelemben igen. Tehát mi kellettünk a szülőknek. Ha valaki albérletben él, akkor én azt gondolom, hogy nem kell a szüleinek.

De, elveszik a Pestiek munkahelyét. Ez van. Lehet ti nem így élitek meg, hiszen nektek lesz így munkátok, de sok pestinek nincs, mert azokat a helyeket már feltöltötték nem pestiekkel.

Nekem vannak barátaim és lakásom is, ahol én a férjem és a fiúnk lakik. Mivel kellene szembesülnöm?

Miről is beszélsz? A szüleink már rég meghaltak, tehát már elég régen kellett a vendégeimnek átlépni rajtuk. De a fiam vendégei viszont átlépnek rajtam, de akkor is felesleges még egy lakást fenntartani.

Ne haragudj, de mi köze az albérletnek ahhoz, hogy valaki kinek kell és kinek nem? Sokan szeretnek önállóan élni, külön a szülőktől, és nem telik neki saját lakásra.

"Miért veszi el a Pestiek elől a munkahelyet? Én sem megyek Szegedre dolgozni..."

Jó vicc :D Mondjuk ha Pesten annyi munkahely lenne, mint mondjuk az ország néhány részén, akkor szerintem te is másképp gondolnád ezt.

Elég béna logika...

Ezért gondolom, hogy egyedülálló vagy.Te egy bukott ember vagy, mert nincs kocsid. Én azt mondanám, hogy nincs kocsink vagy azt, hogy van kocsink.

Te is megszívtad volna, ha nem lépésről lépésre haladsz. Én ezt úgy mondanám, hogy mi is....

Most az a bukta, ha valakinek 3 évesnél idősebb kocsija van? :-D Akkor én egy bukott ember vagyok, mert sosem volt kocsim.

Az a baj inkább, hogy az emberek egyszerre akarnak mindent. Kocsit, túl drága lakást, tévét, stb. Nézd, én is megszívtam volna, az 100%, ha nem lépésről lépésre haladok, albérlet - mini lakás - nagyobbacska lakás. Sokan azzal szívják meg, hogy van mondjuk 2 misi pénzük és erre vesznek egy 30 misis lakást. Ha én is ezt csináltam volna, akkor megszívom bőven.

Én viszont cikinek tartom, ha valaki albérletben lakik. Szerintem az olyan megalázó, mert nem kell senkinek, illetve nem tud venni magának lakást. Miért nem lakik a szüleinél?

Jó, azt megértem, hogy a szülők vidéken élnek a gyerek pedig Pesten albérletben, de mi értelme van ennek? Miért nem otthon boldogul? Miért veszi el a Pestiek elől a munkahelyet? Én sem megyek Szegedre dolgozni...

Ha rólam lenne szó, azt mondanám gáz. Magamnak nem engedném meg, hogy ennyi idősen semmim se legyen.

Mások felett nem ítélkezem. Különösen, hogy nem ismerem a körülményeit.

ahhoz azért túl nagy a világ népessége, hogy mindenki úgy specializálódjon, hogy csak páran értsenek az adott szakterülethez :D Ezért kár magasröptű kijelentéseket elejteni manapság, hogy "igazi sérült". Semmivel sem tartom sérültebbnek azt aki otthon él 30 évesen, mint azt aki rommáhitelezett lakásban, mondjuk egyedül a szüleitől 10km-en belül, dupla rezsit pumpálva ki, feleslegesen.

Oké, könnyen ugatok 18 éves korom óta nem lakom a szüleimmel, mert megtehettem, de nem sérültözök le senkit csak mert valakinek nem volt ilyen mákja/lehetősége.

Másrészt nem épp a munkanélküliségre gondoltam, vannak ismerőseim akik hihetetlen magasról buktak hihetetlen nagyot, nem munkanélküliség vagy hitel okán; vagy itt vagyunk mi is, nem tengődünk, de pl párom 6 éves kocsival jár, korábban nálunk ez nagyon nem volt jellemző a 3 éves "csotrogányt" már "eldobtunk"; de még akkor sem néztünk le senkit, pláne ismeretlenül, kinek így, kinek úgy megy; aztán fordulhat az a bizonyos kocka.

Pl 3 voltunk nagy régi barátnők 14 éves korunk óta, az egyikünk igen mélyről jött, többször volt ciki, hogy elmennénk nyaralni valami faca helyre, de ő nem engedhette meg magának, most úgy fél éve (29 évesen) annyit keres egy hónapban, amennyit én jó ha fél év alatt összeszedek, pedig én sem keresek rosszul; de sose menjen rosszabbul se neki, se nekem. Mikor nem ment neki nem néztem le, szüleivel lakott, ki nem carta le, viszont most nem tartom többre, mert megszaladt neki és szerencsére ő sem változott, vagyis inkább csak előnyére :)

Szerintem ezen is kár vitázni.

Van aki úgy érzi jól magát,ha egyedül él felnőttként, valaki meg otthon él,amíg nem úgy alakul az élete.Nyilván mindkettőnek meg van az előnye és hátránya is.Van aki könnyebben beáldozza a pénzt albérletre, de nem kell senkihez alkalmazkodnia és élvezi ennek minden előnyét.Van aki pedig inkább nem fizet albérletet,spórol,de el kell felnőttként "viselni" az anyai jelenlétet.Persze vannak és nem is kevesen a mai világban,ahol a kényszer dominál.Csak azonál tényleg nem tudom mikor lesz alkalmas idő40-50 évesen fognak "kirepülni".Azt látom az ilyen fiú ismerőseimen hogy boldogtalanok, sikertelenek a nőknél, a legtöbb sajnos iszogat is.Nem tudnak kiteljesíedni a férfi szerepükben egy anya árnyékában és ezt én is problémának érzem.

A mamám,tesom(bár ő nem anyira)

régebben barátok is.

és igen még a szomszéd is(ők elég pletykások:s)