Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Amúgy régen én sem hittem volna el, hogy lehet bizonyítás nélkül boldogan élni.

Magamért tettem mindent, és most már másoknak is erőt tudok azzal adni, hogy nekem is sikerült.

Úgyhogy van, amikor még azt hisszük, hogy csak így lehet eljutni a boldogsághoz :) Aztán rájövünk, hogy ez sokkal kevésbé fontos, mint az egyensúly.

Egyébként aki ilyen hatalmas célokat tűz ki,és erőfeszítések árán eléri valszeg azért küzd,mert a szülei gyerekként nem figyeltek rá,vagy semmibe vették.

Minél inkább semmibe vették,annál inkább küzd,hogy észre vegyék.Csakhogy ez a szülői szeretetet nem fogja pótolni.

Ezért mondtam, hogy összemosódik a célkitűzés és a bizonyítás.

Aki fejlődni szeret az nem kell, hogy bizonyítson. A kettő nem szükségképpen jár együtt.

Azért mert van hozzá affinitásom,és érdekelnek a hozzászólások:)

Se kompenzálás,se cél nincs benne.

És ilyenkor gondolj bele, hogy mi lehet belül. Miért fontos, hogy ő legyen a legjobb?

Te valamiben a legjobb vagy? Ha nem, akkor nem tudsz büszke lenni magadra?

Emberek nem csak azért lesznek világlesők, mert olyan fantasztikus emberek, hanem, mert ahhoz van tehetségük. Én nem választanám külön, hogy kinek miért fontos a világelsőség.

Csak azért nem fogok felnézni rá, mert esetleg kisebbségi komplexusból telenyomta magát doppinggal és ezért első lett.

De persze a világ legnagyobb része még a versenyben hisz és ez alapján osztályoz.

Én nem. Nekem ettől senki sem lesz több.

Csak egy kérdés.

Te miért foglalkozol ezzel a dologgal, amiről a fórum szól?

Gondolom azért, hogy minél jobb legyél ebben a témában.

Ez neked kompenzálás, vagy csak egy cél?

Nem is másért kell tenni, hanem magáért.

Az már más kérdés, hogy valaki a teljesítményét látva csettint rá, hogy ez igen.

Anélkül úgy gondolom ilyen eredményeket nem lehet elérni, hogy valaki ne szeretné amit csinál.

Félre értettél...ha nekem fontos, és kell,hogy valaki megtegyen valamit,pl. a gyerekem...akkor az azért van mert rajta keresztül érzem azt,hogy nem lehetetlen, és hajtom,hogy csinálja, mert nekem az ad jó érzést,hogy legalább ő megcsinálta.

Alapból az a jó,ha nincsenek elvárásaim mások felé.

Szerintem itt az a különbség, hogy kit mi hajt? Kinek akar bizonyítani.

Miért akar bizonyítani? Valamit nem hisz el?

Akkor kell is :)

A harmónia nem a bizonyításról szól. De nem kell mindenkinek a harmóniára törekednie, csak előbb utóbb úgyis ott köt ki :)

Mesterszakácsként is ugyanúgy fog felkelni reggel,és nem lesz elégedett.

Mégis miért jó neki,ha ő a világ legjobb szakácsa?Ebbe kompenzáció van.

Ha nem ő lenne,elveszne az önbizalma.

Annak az embernek van önbizalma,akinek nincsen szüksége dolgokra csak azért ,hogy jobban érezze magát.

Csak éppen nem érted tette, hanem magáért.

Elismerheted, de nem csak ezek számítanak, amivel valaki lehet az első a világon. Miért fontos ez? Miért kell másoknál jobbnak lenni?

Szeresse, amit csinál és kész.

Ott nem kell bizonyítás.

"nekem miért lenne, fontos, hogy más valamit elérjen. . . hm. . . . megfeleljen nekem, vagy én nem tudok megcsinálni valamit, ezért tök jó, hogy ő megcsinálja?"

Edi ezt most én nem értem! Én iszonyúan tudok örülni, ha valaki megcsinál olyan pozitív dolgot amit én ebben a kutya életben, álmomban sem! Legyen az akár sportteljesítmény, akár egy szorult helyzetből való kilábalás. Tisztelem benne az erőt, a kitartást, néha az emberi nagyságot. Igaz az is, hogy ilyenkor nem nézek a dolgok mögé, csak az előteret látom.

Nem gondolkodhat mindenki egyformán. Valaki arra teszi fel az életét, hogy bebizonyítsa a világ legjobb szakácsa legyen, valaki arra, hogy lefussa a maratoni távot. Ez számára egy cél amit el szeretne érni.

Én mind a két teljesítményt elismerem. Mert bizony kellett neki nem is keveset azzal a dologgal foglalkoznia még azt elérte.

Mondok még egy érdekes gondolatot: Én nem akarok bizonyítani senkinek semmit. Vajon miért?

Mert nincs rá szükségem. Már magamnak sem akarok bizonyítani semmit. Miért? Mert nem ez mozgat, hogy valamire büszke lehessek.

Szeretem az életet, szeretem magamat is és örülök, hogy azt tehetem, amit szeretek.

Minek kellene bizonyítanom? És kinek???

:)))

Azért baj mert meg akar felelni.

Tehát nincsen önbizalma.

Megmondom neked őszintén, hogy nekem ettől senki nem lesz több, hogy lefutotta a maratoni távot. Viszont ha megnéznéd az illető életét, akinek ez kellett a büszkeségéhez, annak valami nem volt teljesen rendben az önértékelésével.

Én sosem fogom lefutni és semmivel nem érzem magam kevesebbnek ettől :)

Mindenki egyenlő. A teljesítményeink magunkról szólnak, magunknak fontosak. Miért lenne ettől valaki több, mint más?

Szeretetéhség...szerintem is.

És az is benne van,hogy az egyén nem érzi magát elég jónak,bár ez is a szeretet hiányából fakad.

Egyéni szóhasználatnak tűnik nekem, hogy ennyire kettéválasztod a harmóniát és az egyensúlyt.

Valójában ugyanarról szól.

Ha harmóniában vagy a világgal, akkor egyensúlyban vagy és kiegyensúlyozott vagy.

Ha meg egészen máshonnan közelítünk, akkor az egyensúly mindig is fennáll, hiszen minden ami kimozdul az egyensúlyból, az elindít egy ellenirányú lépést, ami az egyensúly beállítására törekszik, így minden pillanatban valójában minden egyensúlyban van összességében.

Szerintem ez nem a kishitűségről szól. A maratoni táv az már igencsak szép teljesítmény, még azoknak is akik aktívan sportolnak. Ez egy olyan cél amit, ha elér valaki joggal lehet büszke magára minden negatívum nélkül.

Kishitűnek én azt gondolom aki magának és másnak is azt beszéli be, hogy ő semmire sem képes.

várjál átgondolom... nekem miért lenne,fontos,hogy más valamit elérjen...hm....megfeleljen nekem,vagy én nem tudok megcsinálni valamit,ezért tök jó,hogy ő megcsinálja?

Hát nekem egyik sem pozitív.

Mindegy, értem,hogy te miért érzel benne erőt,de szerintem nem jó ha ez az alap.

Nem baj,hogy kötekszel,jó ezeken elgondolkodni:)

Szerintem is bezony a bizonyítás szeretethiányból ered. Kivéve, ha bűnügyi eljárásról beszélünk :)

Illetve lehet még egy pozitív bizonyítás, ha valakik nem hisznek benne, hogy tehetnének az életükért és megmutatjuk nekik, példával bizonyítjuk, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen :)

"A bizonyításban vannak lépések, tettek, de ha bizonyításból erednek úgy érezzük magunkat, hogy lenyúzzák a bőrünket ha végre meg lesz. . . És akkor büszke lesz ránk, akinek bizonyítottunk?

Nem. . . mert kiderül, hogy neki ez nem volt fontos.

Ugyanígy van magunkkal is."

Ezzel egyetértek,bár inkább nekem már a megfelelési kényszer kategóriájába tartozik! Általában a szeretetéhség hozza elő. Azért én bevallom hősiesen, hogy beleestem ebbe a hibába párszor az életem során!:))))Meg is magyaráztam önmagamnak! Lehet hogy ezek az esetek számomra hatalmas erőfeszítésbe kerültek, és akkor koppantam, amikor kiderült, hogy árnyékra vetődtem. Tanulásnak mindenesetre megfelelő volt, ezt ma már így látom!

Ahogy visszaolvastam, amiket írtatok, szerintem sok helyen összemosódott a bizonyítás és a célkitűzés.

Teljesen más a kettő. A célkitűzés a haladást szolgálja, a bizonyítás pedig valami ellen megy? :) Ha bizonyítani kell, akkor előtte valaki nem hitte el :)

Erőt ad persze, de ami az érdekes, hogy az ember egy nagy bizonyítás után nem igazán kapja meg a várt elismerést, hiszen kinek is bizonyítunk? Ha valaki nem hitte el rólunk és emiatt el fogja, akkor mit nyertünk? Azt, hogy valaki, aki kishítű volt, már nem lesz az velünk kapcsolatban? Hát ez annyira nem egy fontos cél szerintem.

Magamnak bizonyítok? Valójában ezek akkor kellenek, ha magammal szemben vagyok kishitű. Hiszen be kellett magamnak bizonyítani, hogy le tudok futni 50 km-ert. Önbizalom hiány kompenzálás lenne? Hiszen tennem kell valamit, hogy büszke lehessek rá, tehát előtte nem voltam magamra büszke.

Azt gondolom, hogy van az a szint, ahol valóban fontos, hogy az ember bizonyítson, akár magának, akár másnak, mert ezzel lép át egy komplexust magában, de egy idő múlva már nem hajtja az embert bizonyítási vágy, hiszen az önigazolásról szól.

Később az ember már azért halad, mert szeretne adni a világnak abból, amit tud és ez harmónia. Hozzáteszem azt, amit tudok, hogy másoknak is jobb legyen.

Azt hiszem ez már kellemesebb, mint a bizonyítás.

De kell az a lépcső, amikor az ember azt gondolja, hogy a bizonyítás fontos.

Én így gondolom. :)

Szerintem akkor is érezheti jól magát az ember, ha bizonyos célok elérésében a bizonyítási vágy is hajtja. És abban nem vagyok biztos, hogy nem teszi boldoggá az egyént, ha a kitűzött célt eléri. És abban sem, hogy ha másnak akar bizonyítani, az a másiknak nem fontos.

Na, nem kötekedni akarok, csak gondolkodok...:)

Így van pont azért. Hogy azt a célt amit kitűzött magának elérte.

És miért baj, ha mindig újabb célokat keres valaki?

Legalább van ami motiválja.