Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Van erre egy jó magyarázata Dokinak, csak mutogatni kell!:)))

Doki biztosan emlékszik rá a szintekkel!Talán le tudom modellezni:

-----itt vagy, a társad meg

--------itt

dolgozol rajta és már

itt vagytok mind a ketten-----------

Előfordul, hogy valamelyiktek tovább lép

Lehet,

hogy Ő van itt-------. és ha nem követed

------

új munka vár a kapcsolatban és újra

itt a szint---------------------------

Valahogy így de Doki majd mondja, ha nem jó!:)))))

"Elég, ha azt tesszük, amit szeretünk és fejlesztjük."

Én szeretek csokit enni, tökélyre is fejlesztettem ezt, de bebizonyítottam magamnak, hogy le tudok mondani róla, mert nem szeretnék kövér lenni. Most ugyan harmónikus állapotban vagyok ezen a téren, de be fogom magamnak BIZONYÍTANI, hogy a csokiról lemondásom hosszú távra szól.:DDDD

"és csak reménykedhetsz, hogy azért valamit jól is csináltál!"

Ez aranyos!:)))

Szerintem akkor megy nehezen,ha még magunk is gyerekek vagyunk bizonyos dolgokban,így gyereknek se tudjuk,hogyan és mit kell adni...egyébként meg adja magát,és nem is olyan ördöngős.

Közvetlen érintkezés a világgal. Elvegyülni azzal. Kihatással lenni más életekre. Reflexiók, melyeket a világnak adunk és kapunk vissza.

A boldogság keresése szerintem nem lehet valóságos értelem. Nem látom logikusnak azt, hogy ezért szülessünk a világra, hogy aztán akár egy életen át a boldogságot hajtsuk.

Nekem pont most volt egy ilyen kiegyensúlyozott időszakom,és reméltem,hogy marad,de visszacsúsztam,és nagyon rossz volt utána...Akkor gondoltam át,hogy eddig ezekkel az kellemetlen érzésekkel éltem a mindennapjaimat, és mekkora súlyt vett le a vállamról a kiegyensúlyozottság érzése.

Szóval kell az összehasonlítási alap,hogy értékelni tudjuk a jót. És ez motiváló erőnek sem rossz,mármint hogy tegyünk magunkért,mert akkor tényleg jobban érezzük magunkat.

Annyira jó lenne egy létrával egyszer ezt szemléltetni :)

Be fogom bizonyítani, hogy a bizonyításnál van jobb :)))))

:)

Nem probléma, csak később rá jön az ember, hogy nem érdemes :) Nincs kinek és minek :)

Elég, ha azt tesszük, amit szeretünk és fejlesztjük.

A bizonyítás nem harmónia. De ezt szerintem már nem fogjuk tudni jobban közelíteni, ahogy elnézem :)

Egy maratonit anélkül nem is fog lefutni az ember hogy ne szeretné csinálni.

Az más kérdés mennyire van hozzá tehetsége.

De ez más dologra is érvényes meglátásom szerint.

A normális segítés,és az elvárások között különbség van.

Ha a szülő úgy áll a gyerekhez,hogy mindegy,hogy mit csinál ő akkor is szereti,és emellett,normális határokat szab neki,amivel megtanítja,hogy mit lehet és mit nem,akkor később nem lesz bizonyítási vágya.

Tehát látod, hogy nem fontos, hogy ez meglegyen. Elég, ha szereted, amit csinálsz és fejleszted magad, mert ezzel többet tudsz adni.

Ebben sehol nincs bizonyítás :)

A teljesítményre lehet mindenki büszke, ebben én sem mondok mást. Ami a különbség, az az indíttatás.

Most te is azt írtad, hogy ha valaki ezt szereti csinálni és ezért egyre többet tesz érte. Na ez nem bizonyítási vágyból táplálkozik.

"Ha bizonyítani kell, akkor előtte valaki nem hitte el :)"

Én ezt nem így látom. Vegyünk egy példát. Párkapcsolat. A kapcsolatban élők szeretik egymást, de pl. nem tudják megbeszélni minden problémájukat, mert az egyik fél teszem azt nem rendelkezik megfelelő problémamegoldó készséggel. A problémákról nem vesz tudomást (nem feltétlen olyan problémákról, ami a kapcsolatukat veszélyezteti). A másik fél igényli, hogy a problémáit megbeszélhesse a párjával és frusztrálja, hogy az, aki legközelebb áll hozzá, erre nem nyitott.

Beszél vele arról, hogy neki ez fontos lenne, de nem változik semmi. Megteszi ezt párszor, de továbbra sem változik semmi.

Majd amikor arra utal, hogy így számára esetleg nem működőképes a kapcsolat, akkor a másik fél is belátja, hogy ez mennyire fontos neki és bebizonyítja, hogy tud a dolgon változtatni. A párja időt ad neki a változásra, mert elhiszi, hogy tesz azért. Ha megoldódik a probléma, akkor ettől mindketten jobban érzik magukat, nem?

Nem igazán jó példa, de most nem jutott más az eszembe.

"Magamnak bizonyítok? Valójában ezek akkor kellenek, ha magammal szemben vagyok kishitű."

Nem hiszem, hogy kishitűségből fakad, hiszen, ha valaki kishitű, könnyen bele ragad az "én ezt úgysem tudom megcsinálni" elképzelésbe.

Nem értem, miért olyan nagy baj, ha az ember bizonyít?

Közben én elcsászmákoltam más felé bocs!

egy normális szülő, hangsúlyozom "normális" a legjobb tudása szerint próbálja a gyerekét megtanítani az életre, megvédeni a buktatóktól.Közben elkövet egy csomó hibát, túlzásba esik, stb., stb! De hidd el, hogy ha nem támaszt elvárásokat a gyerek vértezet nélkül kerül ki a világba, és sokkal rosszabbul jár!

Én most direkt a dopping téma miatt nem hoztam fel az élsporot, hanem egy teljesen hétköznapi emberre gondoltam, a maratoni futás kapcsán.

Aki csak saját örömére kezdett el a futással foglalkozni és végül eljutott odáig, hogy lefutotta a maratoni távot.

Az joggal lehet magára büszke, és ha ez egy ismerősöm arra én is büszke lennék, még , ha számomra ebből semmi nem is származik.

Hogy valamiben a legjobb vagyok-e? Erre nem tudom a választ. Szeretném azt gondolni, és hiszem is, hogy van olyan téma amiben a legjobbak közé tartozom.