Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
Igen, ez a legfontosabb gondolat szerintem.
És tudod semmi ilyen szintű kemény betegség nem jön csak úgy hirtelen egycsapásra. "meg kell érte dolgozni". De ez nagyon hosszú téma.
Hát igen, ezért is írtam, hogy idő kérdése, hogy valakieljusson, vagy el akarjon jutni odáig, amikor már úgy látja a dolgokat, mint pl. Csaba.
Rengeteg "kutakodás" előzi meg ezt a fajta nyugodtságot és biztonságérzetet.
Pontosan ezek miatt, amiket leírtál. Szerintem is.
Be kell érnie, ez is tény.
Én azt tudom mondani, amit én gondolok és mindenki ezt tudja tenni.
És az miért baj?
A változás miért lenne baj?
Van, akinek él mindenkije és nem boldog és van fordítva is.
Valamiért az terjedt el a legtöbb ember tudatában, hogy a halál az szörnyű és a hozzátartozókat sajnálni kell.
Persze jobb, ha alapban félünk a haláltól, mert nem azért jöttünk, hogy minél előbb visszamenjünk.
Azért sajnálja, mert nem léphet kapcsolatba vele. Nem érintheti meg, ha szól hozzá nem válaszol. És bizonytalan abban, hogy valóban jobb neki ott?
A hit is egy folyamat szerintem, be kell érnie, hogy az igazi hit lehessen.
Azt csak saját maga tudná igazán meghosszabítani. Nem véletlen egyik halál sem. Meg van az ideje és az oka.
Nincs mit sajnálni rajta, de persze ezt nehéz egyszer csak így gondolni.
Nekem igen. Az emberi mivoltunk nem feltételezi, hogy ezen ne tudjunk továbblépni egyébként :) Inkább a berögződéseink.
Az is emberi, aki el tudja engedni, csak az már mást is gondol és nem csak azt, hogy elveszít valamit. Meg talán az is benne lehet nálad, hogy nem hiszed el, hogy neki holnaptól már sokkal jobb. Ha elhinnéd, akkor miért is sajnálnád?
A lányom meg 'dialízis'-nál-nél dolgozik; de előtte is, pl. az égéseknél, stb...- s ez már 'hagyomány' nálunk!!- a férjemet meg nemrég, elveszíthettem volna...ha,ha..én nem vagyok a 'TOPPON', ám azóta is a Frászban vagyok!!!
DDDD
Mindannyiunk fejében van hiba és általában sok.
Ha nem lenne, akkor nem lennénk itt :)
Erről szól az élet, hogy ezeket felfedezzük, megértsük és előrébb lépjünk, amikor eljön az ideje.
Tiszteletben kell tartani mások útját. Nem az a fontos, hogy te tudd, hogy hol van, hanem, hogy járhassa az útját. Ezért kell elengedni a halottakat, mert ezzel tiszteletben tartjuk az útjukat.
Nem mindenki jön vissza a darálóba és a két daráló időszak között mennyeien érzi magát. Úgyhogy ha jó akarunk egy betegeskedő embernek, akkor nem sajnáljuk, ha el kell mennie.
A tovább? Más helyek, amik hasonlítanak a földi élethez, de máshol vannak és már könnyebbek is. A földi élet a legkeményebb iskola.
És ez esetben hol van a tovább?
Egyébként rájöttem, hogy miért nem tudok azonosulni a Te "az elhunyt embernek sokkal jobb, boldogabb helyen van" elképzeléseddel teljesen. Mert szerintem nem lép ki a "darálóból" (asszem így fogalmaztál), hanem kezdi előről. Jön vissza tanulni.
És valahogy úgy érzem, szem elől tévesztem...:(
Régebben én is mindig azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetne egy ember életét minél jobban meghosszabítani.
Amikor ismerősünk volt az elfekvőbe, akkor újra gondoltam. Miért is fontos nekünk, hogy ő minél tovább éljen? Miért jó az nekünk, hogy ott fekszik magatehetetlenül és ÉL. Miért fontos ez nekünk?
Ez nekünk fontos és nem neki.
Szerintem teljesen jól írod le, csak én meg tovább gondolom :)
Ne fogd be a szád, mert akkor meg én nem fogok merni írni, ha ez a következménye :)
Szerinted mi a különbség annak az embernek a gondolkodása és a tiéd között? Mert ugye azt szoktad írni, hogy neked ez nem megy. Neki miért megy és neked mi kellene hozzá, hogy te is nyomorúságban tudjál őszintén mosolyogni?
Sokan szeretnék megkerülni a "kötelességüket" és ezért nagyon népszerűek a boldogság könyvek, amik sokszor azt sugallják, hogy az életet csak élvezni kell.
Átverés. Nem fog menni!
Tenned is kell érte. De azt, ami a tiéd. Azt élvezettel fogod tenni.
Kérdés, hogy miért tartjuk fontosnak, hogy a legnagyobb nyomorúság közepette is mosolyogjon valaki?
Ez akkor lenne fontos, ha azt gondolnánk, hogy az élet akkor értékes, ha minél többet tudjuk mutatni, hogy jól vagyunk.
Én nem ebben hiszek. Szerintem nem kell annak mosolyognia, aki szenved és nyomorog.
Ha viszont valaki kiegyensúlyozott, akkor az nem fog nyomorogni.
Szóval érdekes kérdés ez.
Persze értem, amit írtál, de ez inkább csak a pénz oldali megközelítés.
A boldogsághoz kell a pénz is, mert abból eszünk, iszunk, gyógyulunk. A pénzt nem érdemes sem bagatelizálni, sem túl magasra emelni. De szükséges az élethez.
A siker az ember lételeme, abból táplálkozik az energiája. A sikerre való törekvés viszi előre abban, hogy fejlessze magát. A siker nem csak a pénzt jelenti. Elégedettség érzést. Az pedig magunkra erőltetve nem lesz igazi. Csak ha teszünk is érte.
Te vajon eldöntheted -e, hogy kinek s mi is az ideje?
Percek, órák, napok , hónapok, évek....-na, látod- e, hogy mi a különbség köztünk?-, mert én az örökké-valóságra esküdtem fel, amikor megszülettem...
DDDD
Egy megvilágosodott lélek már nem jön le, mert nincs értelme.
Ameddig van benned félelem, addig van miből tanulnod. Ha már nincs, akkor a földi élet már vicessé válik és nem látod értelmét.
Nem is kevés :) Akár jó pár élet :)
Én a mostanit élvezem. Érdekes, de tényleg nem gondoltam volna, hogy fogom magam így érezni. Korábban azon gondolkoztam, hogy mi értelme van ennek az egésznek, ha végig szorongom. Akkoriban ezekről győzködött minden könyv, hogy örüljek annak, ami van, meg találjam meg az élet apró örömeit.
És tudod mit? Egyáltalán nem éreztem ettől jobban magam.
Szerintem azt a feszültséget, ami az emberben van és emészti, bármire gondol, nem lesz könnyebb. Maximum fájdalom csillapítás.
Pici feszkó viszont értelmessé teszi az itt létet :)
Nagy feszkó meg azt, hogy minél jobban ki tudjunk belőle jönni. Ez egy jó kis motiváció.