Szeretőn innen és túl... (beszélgetős fórum)

direkt nem akarod "meghallani" a lényeget? nem az az aspektusa van terítéken a dolognak, hogy valaki több emberrel is rezonál. a kritika tárgya az, hogy ez a valaki belehazudik egy ember pofájába, ami már önmagában is csúnya dolog (álszent vagyok vagy sem, tökmindegy, mert ez csúnya dolog), és a tény, hogy elviekben az átvert személy fontos része az életének, ezt csak súlyosbítja.

vagy azt állítod, semmi gond nincs azzal, hogy x y kapcsolatában x félre-félre rezonál másokkal y tudta nélkül?

Hát a fene tudja... Azért adjuk meg, van, aki szeret veszélyesen élni. Hajszolja a következőt, mert megunja a mostanit.

Persze sokszor a megcsalt fél is hibás, de nem mindig.

Nekem tetszik a cikk.

Életszerű.

44 évem alatt elmondhatom, minden voltam már.

Éltem gyerekként olyan családban, amibe belerondított és amit szétrombolt egy szerető.

Aztán fiatal nőként megismerkedtem egy nagyon magabiztos, nagyon sármos, intelligens, jó humorú idősebb férfival, és bár megfogadtam, sose leszek az a bizonyos harmadik, észre sem vettem, már a szerető voltam. Szerencsére pár hét után kiléptem a kapcsolatból.

Aztán a következő kapcsolatomban mellettem újítottak be egy harmadikat. A végén már sajnáltam a csajt.

Aztán férjhez mentem, de a férjem csak tárgyként szeretett, az emberi érzéseimet és az önbecsülésemet módszeresen leépítette, manipulált, keserű volt és a saját keserűségét próbálta átplántálni belém is.

Mikor már nem csak boldogtalan, de súlyos beteg is voltam, akkor találkoztam egy férfival. Alacsony volt, görbe orrú, dohányzott, amit gyűlölök, szóval egyáltalán nem volt az esetem. Csak üzleti kapcsolat volt közöttünk.

Egyszer meghallotta, milyen lekezelőn beszél velem a férjem a telefonon. (Olyan s...ggfej módon üvöltve és kioktatóan beszélt, hogy kihallatszott a mobilból.)

Ezt meghallotta az ügyfelem és rám nézett: Júlia, maga egy ékkő, egy csodálatos kincs, miért hagyja, hogy ez a senkiházi p@cs így beszéljen önnel? Ha nekem ilyen csodálatos, intelligens nő lenne a feleségem, királynőként bánnék vele és soha nem aláznám meg.

Nos...

Nem volt egyszerű kilépni egy 15 éves házasságból, és volt egy rövid átmeneti időszak, amíg jogilag a szeretőm volt, de már 7 éve élek királynőként, a kis görbe orrú pasi mellett, aki tényleg lesi minden kívánságomat és mindent megtesz, hogy a legtitkosabb álmaimat is valóra váltsa (a cigiről is le szokott).

Imádom!

Csak úgy hívom VLP. Világ legjobb pasija.

Nem veszek fel magassarkút, na bumm...

... és ma már tudom, akik szeretőt tartanak vagy belemennek a szeretői státuszba, azok mind egy hiányt pótolnak, szeretet hiányt.

Akkor én vagyok túl sarkos.

Fejtsd ki légyszives.

Nem is értem a kérdést.

Félig elköteleződni? Azt hogyan?

Ó, jaj. Most már legalább tudom, mit érzek! Ezt a két mondatot meg fogom tanulni, annyira egyszerű.

Tényleg azt hiszed, hogy ez ennyire egyszerű?

köszönöm. :)

igen, véletlen volt. y semmiképp ne basz.djon meg. ő egy remek ember, imádom.

Ez tökéletes szemléltetése a rezonálások mikéntjeinek.

Like! :)

(gondolom véletlenül írtad el, és x basz.djon meg, mert átverősen rezonál :))

Egy monogám kapcsolat még véletlenül sem birtoklás.

Mindkét fél szabad akaratú döntése.

de te nem érted. nem a vágyak megzabolázásról van itt szó, hanem egy hallgatólagos szerződés felrúgásáról.

egy párkapcsolat szentesítése az esetek többségében implicite egy monogám kapcsolat szentesítését jelenti, hiszen ez olyan erősségű norma, hogy az emberek többnyire bele sem gondolnak abba, hogy létezik kapcsolat, ami nem a monogámia jegyében fogan. azonban nem kötelező a saját testi és/vagy szellemi és/vagy lelki szféráink feletti "rendelkezési jogokat" a megszokott mértékben (azaz a kulturálisan bevett mértéken) egyetlen másik ember privilégiumává tenni, ellenben ha ennek irányelvei nincsenek lefektetve, az egyszeri ember hajlamos a megszokottból kiindulni. és ha x y kapcsolatában x éppen rezonál z-vel, akkor y teljes joggal mondhatja, hogy "basz.djál meg y, te átvertél, én monogám kapcsolatra szerződtem". ellenben, ha x az elején, vagy menet közben elmondaná y-nak, hogy ő ilyen rezonálós fajta, akkor a későbbiekben "legálisan" rezonálhatna z-vel, v-vel és w-vel is. csak hát ugye nem biztos, hogy az eredeti párjának ilyen feltételek mellett szüksége lesz az ominózus kapcsolatra. és azt meg nem igazán van bátorsága kockára tennie az embernek.

A megcsalók vajon miért alapból álszentnek és ítélkezőnek állítják be azokat, akik máshogy látják az ilyen szituációkat? Értő figyelemmel olvasunk. Ha úgy érzed, mégsem azt olvassuk ki az írásodból, amit közöli szeretnél, talán megpróbálhatnál körültekintőbben, részletesebben fogalmazni. Vagy az is csak a másik hibája lehet, ha félreérthetőek a te szavaid? "De ezt igazából nem szeretném bővebben kifejteni". Ha nem fejted ki, hogyan várod el, hogy megértsük? Nem vagyunk gondolatolvasók.

Azt végképp nem értem, hogy ha valakinek más a véleménye, az miért számít egyből bíráskodónak? Csak a szegény, megcsalásra kényszerült embereknek lehet véleménye? Akkor bíráskodnék, vagy ítélkeznék, ha azt mondanám rád, hogy te egy erkölcstelen rüfke vagy. De hasonlót sem mondtam.

Az ítélkezők vajon miért mindig csak a saját gondolataikat látják bele mások véleményébe?

Mármint: miért nem olvastok értő figyelemmel mielőtt bíráskodnátok?

Nade nem ragozom tovább hosszadalmas válaszokkal. Nem akarok én meggyőzni senkit, mindössze csak megosztottam egy gondolatsort "a másik oldalról".

Mindenkinek minden jót kívánok!

Ugyan, ezeknek a dolgoknak mind megvan a civilizált formája. Nem bunkóval megyünk egymásnak, hanem háborúzunk. Ráadásul nem is azokat csapjuk fejbe, akik unszimpatikusak, hanem akiket a vezetők kijelölnek. Napi uszítás van teljesen legálisan. Aki pedig háborúban embert öl, az hős, feltéve, ha a győztes oldalon áll.

Az emberek lopnak, csalnak, hazudnak, ahol csak tudnak, és csak a kisember üti meg a bokáját. El kellene fojtanunk az elemi ösztöneinket, mert a birkák jobban irányíthatóak.