Szeretőn innen és túl... (beszélgetős fórum)

"...ha ott fekszem és másra gondolok, az nem hazugság a másik pofájába?"

ez alapján az érved a következő: azért nem ítélhető el az, ha a tettek mezején megcsalok valakit, mert a másról való fantáziálás (azaz a gondolatok szintjén történő megcsalás) sem ítélhető el.

elemezzük ezt az érvet egy kicsit. az előfeltevések a következők:

1. az elméletben, illetve a gyakorlatban történő megcsalás, ha nem is ugyanolyan súlyú tettek, köztük csak mennyiségi különbség van, és nem minőségi. (a mennyiségi-minőségi megkülönböztetés alatt azt értem, hogy míg a mennyiségi esetében két dolog valamilyen szempontot tekintve lényegileg összemérhető, és e szempont mentén értelmezendő a differencia, a minőségi különbség során nem így van. pl (szerintem) más jogainak megsértését illetően mennyiségi különbség van egy rágógumi ellopása és egy bankrablás között, míg a pusztítást tekintve minőségi különbség van egy porcelánszobor összetörése (elpusztítása) és egy ember megölése (elpusztítása) között.)

2. a gondolatok szintjén történő megcsalás nagyon gyakori, más szóval alig akad kapcsolat, amelyikben ne állna fenn az a helyzet, hogy a felek ne lépnének félre gondolatban.

(2.-ből következően) mivel szinte minden kapcsolatban van elméleti, vagy gyakorlati félrelépés, és hogy melyik, az (1.-ből következően) a konklúzió szempontjából mellékes, ezért kétféle következtetést vonhatunk le:

a) szinte minden kapcsolat rothad, vagy

b) a kapcsolatok nem rothadnak a titkos kis félrelépésektől, hiszen szinte mindegyikben van valamilyen félrelépés, és akkor ezt nem interpretálhatjuk máshogy, mint az emberi kapcsolatok természetes velejárójaként.

összefoglalva: én, a megcsaló, -fogadjuk el akár a)-t, akár b)-t,- nem vagyok g.ci, vagy csak annyira, amennyire egy ember az.

na most, még ha el is fogadjuk, hogy a 2. pont igaz (bár én egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla) az 1. pont szerintem nem az. ha képzeletben legyilkolom a szomszédot, az semmilyen következményekkel nem jár, ellentétben azzal, ha tényleg legyilkolom. sőt, továbbmegyek: ha kéjmámort érzek, miközben legyilkolom, az sem jár semmifajta következménnyel. erre mondhatod te, hogy a jog alapján nem jár következményekkel a gondolatgyilkosság, de a jog tökéletlen, és a létezés egy mélyebb szintjén a kétféle gyilkosság összemérhető egymással, vagy tágabb értelemben, a gondolatban és a ténylegesen elkövetett cselekedek összemérhetőek. ez az összemérhetőség azonban semmiképpen sem értelmezhető az anyagi síkon, lévén a gondolatok mezején nem lehet aktust folytatni az anyaggal, pusztán gondolkodva nem lehet behatolni a fizikai világba, csak a tettek szintjén. tehát az összemérhetőség csak nem anyagi szinten értelmezhető. de az összemérhetőségnek mindenképpen anyagi szinten kell kimutathatónak lennie, mert elképzelhetetlen olyan világkép, amelyben egy adott személy bármilyen szférájában a létezésnek, pusztán a gondolataival képes ártani egy másik embernek, még akkor is, ha létezik bármilyen más szférája a létezésnek, mint az anyagi, és akár saját magának képes is ártani a gondolataival. ehhez ugyanis a következőnek kellene történnie: x gondolatban elkövet valamit y kárára (megöli, megcsalja), y erről élete során mit sem tud (hiszen az anyag szintjén nem manifesztálódott a dolog), majd y ennek kárát látja a földi életében, vagy azon kívül valamikor. ennek a feltevésnek megkockáztatom nincs olyan világnézet, ami szerint realitása lenne. azonban még így sincs igazam, ugyanis mondhatod a következőt: a gondolatban elkövetett tettek azért mérhetőek össze a tényleges tettekkel, mert egy bizonyos hajlamról árulkodnak: bár fizikai szinten nem öltem meg senkit, a tény, hogy kéjmámorban úszom, miközben gondolatban gyilkolok, arra utal, hogy erős hajlamom van arra, hogy embert öljek, bár még nem csaltam meg senkit, a tény, hogy képzeletben más emberrel szexelek, vagy csak rezonálok, arra utal, hogy csalni fogok, de legalábbis nem olyan fontos számomra a monogám kapcsolatom, mint ahogy azt láttatni vélem. nos, erre azt mondanám, hogy éppen attól vagyunk felnőtt emberek, hogy képesek vagyunk felelős döntéseket hozni. talán tényleg bennem van egy gyilkos, de attól még megvan a lehetőségem, hogy ne jöjjön elő, talán tényleg rezonálni fogok más emberekkel, de attól még megvan a lehetőségem, hogy hűséges maradjak, vagy ha nem akarok az maradni, őszinte. ha szerinted nincs meg a lehetőségünk arra, hogy a hajlamainkat oly’ módon tartsuk kordában, amik nem vezetnek etikailag el nem fogadható cselekedetekhez, akkor te egyszersmind az ember, mint morális lény létezését vonod kétségbe. ezt persze minden további nélkül megteheted, csak túl nagy árnak tűnik azért, hogy megvédd azt, aki félrelép.

összefoglalva: van egy kognitív disszonanciád, ami úgy fest, hogy:

a) x megcsalta y-t, és az rossz,

b) x nem rossz ember,

és amit úgy lehet feloldani, hogy

c) x rosszat tett,

d) a megcsalás nem rossz.

az imént az történt, hogy leírtam, hogy amennyiben a fenti érv alapján indokolod meg d)-t, egyúttal azt is el kell fogadnod, hogy az ember nem morális lény.

én amondó vagyok, mivel az 1. pont hamis, ebből fakadóan a konklúzió is hamis, azaz a másikat a háta mögött megcsaló egy g.ci.

Nekem egy igazán jó barátnőm volt, el is rontotta a barátságunkat, mikor csalt.

Megértettem, hogy nem megy neki tovább a férjével. De azt nem, hogy miért nem közli vele egyenesen.

Vigyáztam a gyerekre, mikor pásztorórákra járt, de egyre keserűbbé vált a szám tőle. Sokat beszélgettünk a dologról, de elmaradtunk egymás mellől.

Azt nem gondoltam, hogy a férjet (barát volt ő is) nekem kellene tájékoztatni.

Sokan sokat adnak a látszatra. Nem zavarja őket, csak kifelé tökéletes legyen a kapcsolat, aztán jön a sopánkodás, hogy minden előjel nélkül megcsalt és lelépett.

Azért itt csak egyik fél (általában a női) véleményeit olvashatjuk.

Engem soha senki sem csalt meg ;)

Téged érint érzelmileg mélyen a téma. De miért, ha ennyire normális dolognak tartod a félrelépősdit?

Nem válaszoltatok.

Mi a helyzet a gondolatokkal? Ha fizikailag nem teszem meg, csak gondolok rá, ha ott fekszem és másra gondolok, az nem hazugság a másik pofájába?

Most szemét leszek.

Csak azért mondtam, hogy értem, mert fél órán belül már nem leszek itt - hív a kötelesség.

Értem.

Köszönöm.

Az idézett szöveg egy filmből való.

A világot ma már meghatározó számítógépes nagyhatalmú emberek életéről szól, akiknek köszönhetően mi is itt csevegünk 😊

Életük példázza: egyes embereket csak az tesz nagyobbá a másiktól, ahogy a másikkal bánik.

Mert mondják: a tudás hatalom. Ám a tudással nem csak áldás, de baj is szakadhat az emberre.

Nem kell minden titkok tudójának lenni, nem kell minden ajtó mögé benézni.

Szerény életemben ez annyit jelent: ha minden ajtó egy ember, én nem kívánok mindegyik mögött nézni.

Nem.

És téged?

"A rossz ajtók mögül rossz dolgok kerülnek elő. Nem minden ajtót kell kinyitni."

A bemutatkozó mondatod.

Hozzátennél valamit ehhez?

Ha én nem értem, lehet, hogy más se.

Majd én eldöntöm, jó? 😊

(Néz, lát, észlel)

"Ki merről meddig és hová ..."

Igen,

éa meddig, miért, mekkora, miért nem, hová, stb.

----

Ez már nem volt annyira okos.

Versember!

Ez nézőpont kérdése!

Ki merről meddig és hová ...

🆒

Hű, de okos hozzászólás!!!

Lovelyly!

Gratulálok!

Majdnem annyira fineszes vagy mint én. :)))))

Nem tudsz elszakadni a piactól 😁

Itt a miénken nincs alku.

Szabott árak vannak, kis táblákra kitéve.

Ha nem kell a barack 600-ért, a selejt között is kotorászhatsz.

Igény szerint. 😊

A "szeretőség" annyira mindennapos, mint alkudni a piacon.

Aki másként gondolja, az a Marson és....

A, pont nem ezért, hanem azért, mert titkok, hazugságok, mismásolások vannak, nem egyenes gerincesség.

Ha valakinek belemondod a szemébe, hogy tobbfele szeretnél rezonálni, akkor nem lesz rád féltékeny, de nem is fog semmire se tartani, meg a kettőtök kapcsolatát sem.

A féltékenység az egy bizonytalanságból fakad, amikor sejtesz valamit, hogy az nem oké, de a másik az arcodba hazudik, hogy de.

Végül is mindennek meg van a maga oka. Ok nélkül semmi sincs.

Ide nekem az oroszlánt is? 😂

De y w v z nem úgy szeretné talán. Tiszteletet akar adni neked, meg viszont cserébe is kapni.