Szeretőn innen és túl... (beszélgetős fórum)

Nem érted ugye? Te a megcsalós fél vagy, úgy látom.

Nem akkor kell szólni amikor már van másik, hanem amikor úgy érzed, hogy akit szerettél, azt már nem szereted, vagy idegesítenek dolgai, vagy vmi bajod van vele.

Nem egy szeretőnek kell nyavalyogni, hogy milyen szörnyű az asszony (aminek általában a fele sem igaz), hanem ha nyűgöd van, meg kell mondani, hátha a másik észre sem vette (meló bevásárlás, csekkek, ügyintézés, háztartás, gyerekek) és nem gondolatolvasó.

Míg ha szólsz változtat.

Ismered a mondást, hogy néma gyereknek... az anyja picsáját... már bocs.

Persze, mikor már van szerető, akkor meg gyáva elmondani, mert haragos leszek. Erre gondolsz?

Hát, igen, akkor már senki sem higgadt és nyugodt.

A legaljasabb dolog a legbensőbb dolgainkat egy idegennel kitárgyalni, neki nyavalyogni, miközben otthon meg játszod a jófiút. Vagy a bunkót ki-ki a vérmérséklete szerint.

Szóvsl gondolkodj el ezen.

Érthető a sértettséged,és a felháborodásod.

De hogyan viselkedtél volna, ha leül veled és elmondja?

Ugye nem minden indulat nélkül fogadtad volna?

Én sem értem, azóta sem pedig eltelt már sok év. És soha nem mondta, hogy gondja van velem, hogy probléma van a kapcsolatunkkal. Még csak arra sem méltatott hogy leüljön velem és elmondja. Látszólag hepi volt minden, míg rá nem jöttem, hogy mi a szitu, ill. nem is annyira rájöttem, hanem szólt valaki.

Ennyire jól tudott alakoskodni.

Attól, hogy valaki elválik v. megszünteti a társával a kapcsolatot, nem kell elhagynia a gyerekeit.

Van mód láthatásra, közös felügyeletre, vagy hogy ő nevelje. Bár ez utóbbit inkább az anyának szokták megítélni, az apa láthatást v. közös felügyelet kap, ill. kér.

Csak általában a szeretőt tartó fickók tojnak a gyerekeikre. Lelépnek és utánuk az özönvíz.

Tisztelet a nagyon-nagyon ritka kivételnek.

Hát akkor az én véleményemnek nagyon nagy súlya van. Én voltam az a fél, akit semmibe vettek, hülyének néztek, szemrebbenés nélkül a képébe hazudtak.

A legjobban ez fájt, nem az, hogy vége a házasságnak.

Az együtt töltött 17 év,annak összes öröme, bánata, küzdelme, a valaha köztünk lévő szeretet ellenére sem méltatott annyira, hogy egyenes legyen velem, ne hazudozzon, ne alázzon meg.

És ebben nagy partner volt a drága kis szeretője is!! Ezt nem lehet soha megbocsátani.

1. Ne ítélj, hogy ne ítéltess

2. Lehet anélkül véleményt alkotni, hogy valamelyik “cipőben” jár volna az ember a szerető-megcsaló-megcsalt szerepek közül-de igazán annak a véleménynek van súlya, aki átélt már ilyet.Anélkül csak okoskodás.

Szerintem is:)

De aki ettől a cikktől megretten és visszalép az kérem jelentkezzen;)

Komolyan gondolod vagy gondolja is valaki, hogy ettől a cikktől bárki is meggondolja magát és nem lesz szerető?!

Nem szoktam ilyet írni, de nem tetszett a cikk.

"Azt írod ,szerinted keressen másik társat a meglévő kapcsolata mellett. Ezt hogyan gondolod, s meglévő társnak való hazudozás nélkül?"

Erre a kérdésre válaszolj, légyszi, mert érdekel, hogyan lehet kivitelezni.

A tanácsodban benne van az elkerülhetetlen hazugság.

Szerintem ne kezdjen, legyen annyi bátorsága, hogy kilép egy nem, vagy rosszul működő kapcsolatból akkor is, ha nincs "utánpótlás" a láthatáron. Az ilyenre mondják: gerinces magatartás.