Szeretem nézni sötétedés után (beszélgetés)

Á dehogy, lehet finoman is fogalmazni. Például a tantra jógával.: "A tantra jóga egyik célja, hogy a bennünk lévő szexuális energiákat átalakítsa, és egy magasabb rezgésre, szubtilisebb szintre emelje."

Na ugye milyen jól hangzik! Pedig végső soron kufircolásról van itt is szó... :)

Ugyanaz, mint a kamatyolás, vagy prütykölés.

Tájegysége válogatja.

Van, ahol azt jelenti, hogy "letapostad a cipőd sarkát."

Katonaként Pest belterületén a BVSC pálya mellett volt a laktanyánk. Körülöttünk hatalmas panelok sok emelettel, sok ablakkal.

Esténként néztük a világos ablakokat sóvár szemekkel és erős vágyakkal, honvággyal. A családosok a család, a feleség, a gyerek után sóvárogtak, a szerelmesek, pedig a barátnőik után.

Egyszer egyik este az egyik katonatárs egy nagyot sóhajtva nem tudta magában tartani a sóvárgását és ezt mondta: Itt csorog a nyálam a világos ablakokat látva, vajon hány ablak mögött folyik javában a kufircolás? Nos, ezzel a megállapításával nem könnyítette meg az érzéseinket!

Ezt nem is tudtam. Érdekes plusz információ.

Annak ellenére, hogy becsületes és prűd életet élek, nem lenne belém kötni való, ha a hűségről beszélünk, én nem tudnék így élni, hogy az utcáról bárki lát.

Meg egyébként sem biztonságos manapság. Már nappal is beugrálnak, ha ki tudják figyelni, hogy hányan élnek ott, hogyan élnek ott, melyik szoba micsoda, nagy előnyre tesznek szert.

A függöny nélküli élettér gyakorlati okokból alakult ki!

Általában ott, ahol a férj hónapokra elment hajózni és az asszony otthon maradt egyedül.

A belátható otthon volt hivatott garantálni és ellenőrizhetővé tenni a hűségét!

Ilyet én is szoktam. Sőt, nekem rossz szokásom, hogy ha este sétálok, akkor benézek olyan ablakokon, ahol ég a villany. Automatikusan csinálom, tudom, hogy nem szép dolog és én sem örülnék, ha nálam valaki bekukucskálna az utcáról. Bár én nagyon akkurátusan mindig behúzom a sötétítőt, amikor este villanyt kapcsolok, szinte sose lehet belátni hozzám.

Jártam olyan külvárosokban külföldön, ahol az emberek nem használtak függönyöket és simán élték az életüket felkapcsolt lámpánál, egész közel az utcához, járdához. Nekem ez furcsa azért, számomra ennél fontosabb az intimitás és magánélet.

Persze sehol sem állok meg és bámulok, csak menet közben bepillantok. Mielőtt valaki félreértene...