Szerelmes versek, idézetek (beszélgetés)

Élvezem én az életem veled,

hívogat a szavad simogat a kezed.

Ajkaink összesimulva,

csókod édesen olvad ma.

Szívem epedve reád vár,

mi az mi téged rabként zár.

Nem enged hozzám szabadon,s

én kívül maradok a falakon.

Nem bírom soká nélküled,

hívó szóm miért nem leled?

Míg kétségek között remélek,

szerelmes vágyban elégek.

Nincs nagyobb gyötrelem csak a titkos szerelem

Mert aki azt kipróbálja nincs nyugodt órája

Amíg fiatal van minden szépnek látszik

hulló könnyeid szivárvánnyá válik

de ahogy az évek lassan tova szállnak

úgy gyűlnek szívedben a gondok az árnyak

mert ahogy te szeretesz úgy szeretnek majd mások

úgy lesz ellenséged úgy lesz jó barátod.

Ne feledd el soha:

Légy hűséges mindhalálig!!!

A férfi

Egy csók volt csupán, s nem más.

Egy csók, melyre oly rég vártam már.

Finom volt, gyengéd és érzéki

Oly mesés, hogy el sem merem hinni.

Tudtam jól, hogy ez meg fog történni,

Türelmesen hagytam hát a dogokat alakulni.

Tudtam, s tudom, mit akarok, ez tény

Azt kívánom, ő legyen számomra a fény.

A fény, amely átvilágítja az életemet,

A szerelem, amely élni ad értelmet.

Igen, a szerelem. Ezt látom benne,

S azt kívánom, ő legyen életem értelme.

Ő legyen számomra a férfi. A férfi,

Aki óráimat, perceimet édesíti.

A férfi, aki fogja két kezem, aki vezet,

Akivel bármely út élvezetes lehet.

Bármilyen útra sodorjon is az élet,

Boldoggá tegyen a tudat, hogy ő ott van velem.

Érezzem, hogy egy életen át vezet engem,

S a végső percig ott van mellettem.

Nyugtalan szerelem

A ködnek,a szélnek

száz szörnyű veszélynek,

sziklás meredeknek,

hónak,vad ereknek,

hajrá!Nekimenni!

És sose pihenni!

Jobb volna körömmel

tépetni,veretni,

mint ennyi örömmel

tetézve szeretni,

ha égve a vágyban

szívhez közelítünk,

jaj,mily csodalágyan

sajdul meg a szívünk.

De hát hova essek?

Erdőkbe siessek?

Nincs béke velem.

Minden hiába!

Élet koronája

te vagy,Szerelem!

Kosztolányi Dezső

Jégházak ajtaján,

Jégkezek kopognak,

Jéghídeg arcomon,

Jégkönnyek csorognak,

Jéghídeg szívemben,

Jéghídeg szerelmed,

Jéghídeg a tűz is,

Mert nem hiszed SZERETLEK!

Zümmm, zümmm, zümmm...

Zümi, zümi, zümmm...

Zümi, zümi, zümi, zümi

zümi, zümi zümmmm!

Álmomban csak veled létezek

ölelj át, fogom a két kezed........

Bármerre jársz nem vagy egyedül,

mert egy szív követ végtelenül.......

Hidd el mit teirántad érzek,

nem szerelem hanem a végzetem.......

Csak ha engedem akkor érhetsz hozzám....

Remegő kézzel ölelnél át...

Minden kivánságod teljesüljön egyszer..

A szerelemhez két ember kell.

Sóhajok szállnak,már gyűlnek a vágyak:

Ha sötét éjszaka nézed a csillagot,

ha látod a holdat mi fényesen úgy ragyog,

az égbolt olyan,.mint az én szívem,

sóhajokat hallok,hisz szerettek engem.

Látom a csillagot énfelém rohan,

előttem egy árnyék hallkan elsuhan.

Megíjedt szívem gyorsan kalapál,

eltűnik előttem egy halvány félhomály.

A messzi távolból üzenetem kűldöm,

s várom,hogy mihamarabb visszafelé jöjjön.

Ha megkapod levelem.-szorítsd a kebledre,

ha meglátod ki kűldte:könny fusson szemedbe!

Ő

Az ég küldte Őt,

A hős megmentőt,

Kín rabságából hogy kihozza

Lelkem, s szerelmét velem megossza.

Én csak néztem Őt,

A szívderítőt,

Megmártóztam szeme tükrében,

Édes hangként csengtem fülében.

Mily rég vártam Őt,

A szép nyár-időt,

Hogy beragyogja sötét testem,

S megtaláljam, mit rég elfeledtem:

Valaki vagyok,

Valaki vagyok!

Eltiportak engem a vakok,

De íme, mostmár újra ragyogok!

Hogy csodálom ezt a széles,

hüvös nyári éjszakát!

Mind az amit élni édes,

szívünk mélyét járja át.

Birhatatlan gyönyör árad;

mégis égi boltozat,

tartsd meg száz ily éjszakádat

egyért,mit a kedves ad.

Az Úr Illésként elviszi mind,

Kiket nagyon sujt és szeret:

Tüzes, gyors szíveket ad nekik,

Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés-nép Ég felé rohan

S megáll ott, hol a tél örök,

A Himaláják jégcsúcsain

Porzik szekerük és zörög.

Ég s Föld között, bús-hazátlanul

Hajtja őket a Sors szele.

Gonosz, hűvös szépségek felé

Száguld az Illés szekere.

Szívük izzik, agyuk jégcsapos,

A Föld reájuk fölkacag

S jég-útjukat szánva szórja be

Hideg gyémántporral a Nap.

Lehettél látnok is, világba tévedt,

vagy vágyak csapszéke, vértől üldözött.

Életed kötőjel márványba vésve

síró és sirató évszámok között.

Itt mintha a víg halál lengene

színház, kávéház, cigány, bor, zene.

Csók, ájulás, láz és mai siker,

mit bánjuk ma, a holnap mit mivel.

Itt mintha a víg halál lengene.

ez is Ady :-)

Szeretlek, mint virslit a kutya,

ha meglátlak mással megüt a guta.

Szeretem a fejed, azt a kerek holdat,

amelyen nem segít a hajnövesztő oldat.

Szeretem az orrod két nagy lyukát,

melyen a gersei busz röhögve jut át.

Szeretem a lábad, azt az ixet,

amely sírba vitte szegény Félixet.

Beléd vagyok esve, mint ló a gödörbe,

érted hull a könnyem egy felmosó vödörbe.

Kar:

Két nagy család élt a szép Veronába

Ez lesz a szín, utunk ide vezet

Rómeó nem nyúlhatott Júliához,

Mert nem kapott szabad kezet

De Ő megtette ezt, s ahogy írva volt,

Megrázta Őt a 380 Volt.

Csak amikor már sarjuk föld alatt van,

Ezt mondja el e 10 perces darab.

Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,

És mi eddig csonka volt, itten az egész lesz.

Rómeó:

(bejön létrával a kezében, hasra esik)

De kuss, Júlia vetkezik

(sztriptíz következik)

Látom amint ruhája, omlik a válláról

S tar fejét megfosztja parókájától

Kinyitja az ablakot, s dús hajába tép a szél

Itt látom én, hogy Bánfiból egy liter is elkél)

Te vagy számomra az élet,

Nélküled én nem is élek.

Mosolyod számomra meghozza a tavaszt

Hát nem érted, szeress Te paraszt.

(suttogva halkan hogy amaz meg ne hallja)

Lám meglát engemet, amint a földön heverek

(s fölkiált)

Júlia:

Ó, Rómeó, de nem az,

Csak Romja ó, Romja ó

Óh, Rómeó, miért vagy Te Rómeó?

Dobd el neved,

S vidd innen a mocskos kezed

Tagadd meg atyád,

S told le a gatyád.

Rómeó:

Ó, Júlia, szeretem szemed

Mely kancsal, s üveg

Szeretem füled,

Mely a válladon lebeg

Szeretem orrodnak két hatalmas likát,

Melyen a pesti gyors röhögve fut át.

Júlia:

Ó, Rómeó, szeretem fejedet

Azt a kerek holdat,

Melyen már nem segít

A hajnövesztő oldat.

Rómeó:

Ó, Júlia, beléd estem mint vak ló a gödörbe,

Érted könnyezem a felmosó vödörbe.

Ha méhecske volnék, mézet hoznék eleségül,

Ha marha volnék, elvennélek feleségül.

Kar:

Így fejezte ki Rómeó fröcsögve szerelmének hevét,

S ennek is Júlia itta meg a levét.

Hogyha birka lennák...

Hogyha birka lennák,

ennák birkatápot,

birkaólnak néznám

a büdös világot.

Csatakos hátsómet

nem takarné gatya,

fejembe kuksolne

egy hülye birka agya

mulya-nagy pofámmel

egyrecsak bégetnák,

csipás kis szememmal

ide-oda néznák.

Azt bégetnám egyre:

"bee-bee-bee-bee-bee-bee"

Értelme nem vóna,

de legalébb rímelne.

"Ha anyósod csókol,

Hunyd be a szemedet,

S gondolj arra:

Jézus is szenvedett!"

"Jó volna most is kívül állni

de ezt is meg kellett próbálni

Ha sohase szerettél volna

az ajkam egy panaszt se szólna

Ha sose csókoltalak volna

a szívem most is nyugodt volna

Jó volna tőled elmaradni

jó volna innen elutazni

Jó volna rádnevetve nézni

a legjobb volna rád se nézni

Jó volna lenni illedelmes

Jó volna nem lenni szerelmes

Jó volna erről nem beszélni

a legjobb volna nem is élni"

(Babits Mihály)

Fut velem egy rossz szekér...

Jaj, posh, a kedvenc Ady-versem!!!:))

"Milyen csonka ma a Hold,

Az éj milyen sivatag néma,

Milyen szomorú vagyok én ma,

Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,

Minden láng csak részben lobog,

Minden szerelem darabokban,

Minden Egész eltörött"

(Ady Endre)

Terike édes egyetlenem,most mit szeretnél?

Ó kedves ngm,ha kaphatnék egy sportszeletkét.

Terike, ó, Terike, te!

Hová tetted a sportszeletet?

Megetted vagy nem etted

valahová eltetted

eltetted vagy elvitted

munkád jól elvégezted!

Talált kincs

Jártam az erdőt,

csak úgy magam,

könnyű bolyongás

vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt

az útfélen,

mint csillag,égett

mint drága szem.

Már nyúltam érte,

de suttogott,

ha leszakítasz

elhervadok!

Erre tövestül

kivettem Őt,

virulj a kertben,

házam előtt!

Ott jól beástam

gyökereit?

egész bokor már

és úgy virít.

Szabó Lőrinc

Rád gondolok,ha nap fényét füröszti

a tengerár;

rád gondolok,forrás vizét ha festi

a holdsugár.

Téged látlak,ha szél porozza távol

az utakat;

s éjjel,ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

Téged hallak,ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

a ligetben ha néma csönd borul rám,

téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva

összetalál;

a nap lemegy,csillag gyúl nemsokára.

Ó,jössz-e már!

Mikor elnémul megkínzott szíved,

eléd teszik a nagy kérdő ívet.

Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,

a láthatatlan jegyző jegyzi majd.

Mit fogsz felelni-mert felelni kell!

Az életedet hol hibáztad el?

Hol kanyarodtál balra jobb helyett?

Felelj! Tudod az átkozott helyet?

Ha menned adná isteni csoda,

mondd:visszamennél még egyszer oda?

Veszett fejszének hajszolva nyelét,

az út robotját újra kezdenéd?

Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond,

megfutni mernél még egy maratont?

Mind az mi hitvány hazug és hamis,

végig csinálnád mondd másodszor is?

Miért? Miért? Új célokért? Avagy

azért,hogy eljuss oda,hol ma vagy?

Hogy elfelejtve minden régi kint,

rimántkodhass és harcolhass megint?

Ezért a díjul zsugorin kimért

keserves,édes pici életért?