Szerelmes versek, idézetek (beszélgetés)

SZERETLEK

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,

egész nap kutatlak, kereslek,

egész nap sírok a testedért,

szomorú kedves a kedvesért,

egész nap csókolom testedet,

csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,

nem múlik ízed az ajkamon,

csókolom a földet, ahol jársz,

csókolom a percet, mikor vársz,

messziről kutatlak, kereslek,

szeretlek, szeretlek, szeretlek.

(Szabó Lőrinc)

József Attila: Amit szívedbe rejtesz

Amit szívedbe rejtesz,

szemednek tárd ki azt;

amit szemeddel sejtesz,

szíveddel várd ki azt.

A szerelembe -- mondják --

belehal, aki él.

De úgy kell a boldogság,

mint egy falat kenyér.

Ezer lépés a szívedig, mit még meg kell tennem,

Ezer keserves pillanat, mit még el kell viselnem

Ezer fájdalmas mozzanat, veszekedés és harag,

Ezer hatalmas kérdés válasz nélkül marad

Ezer szépséges tekintet, gyönyörú pillanat,

Ezer szó, mit senki más nem hallhat.

Ezer közül egyet e pár tollvonás akart,

Ezer volt valaha - már csak 999 maradt ...

Igaz szerelem

Hangod tavaszi szellő lágy muzsikája,

szemed ékszínkék hold ragyogása.

Én a tied vagyok,te az enyém,

nincs bánat,nincs szenvedés.

erőt ad a szerelem,erőt ad a két kezed,

csak szorísd erősen s elne engedd.

Mikor átölelsz,és szívünk egy ütemre dobban,

s a szívünk szerelmi lángra lobban.

Tudom már mi az élet rendje,

s tudom már mi a "happy endje".

Mit érek én,ha nem vagy velem?

ez a szívből jövő igaz szerelem.

"Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul,

tested melegét magamba szívni, láthatatlanul

ott lenni minden jóban,

minden kimondott mondatodban,

az ételeidben a mosolyodban,

lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában,

minden gondolatodban."

Nem tudjátok h hogyan lehet otthon voodoo babát készíteni??

Nagyon ötülnék neki ha valaki segítene!!!

köszi

"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok

Néma barátod, rabszolgád vagyok,

alázatos és bizalmas barát,

Aki nem kér semmit, csak néz és imád,

És nem akar lenni, csak általad,

Csak árnyéka annak, ami vagy."

( Szabó Lőrinc )

Emlékeim....

Június volt s meleg már

Ekkor kezdődött a nyár!

Megismertelek és megszerettelek

miután megláttalak és megkedveltelek!

Teltek s múltak a hónapok

Egyre inkább éreztem érted meghalok!

A nyár már közben messze jár

de eddig egy találka mindig járt!

Tudom hogy én rontottam el

de én ezt nem fogadom el!

Hiszen vétkem egy irántad érzett szerelem

amely teljesen megőrjített engem!

"Szerettelek.

Úgy szerettelek, ahogy nem akarok, és nem is tudok szeretni többé, kritikátlanul.

Mindig én voltam a Tiéd, és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomba voltál.

Éjjel néha szerettelek volna felrázni álmodból, rád kiáltani, mond meg a szót, amelybol megkapod önmagad, amely megvált, és mond meg az irányt is, amerre el kell indulnom, hogy megtalálhassalak."

/Szabó Magda/

Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell, hívj engem,nem igérem, hogy meg foglak nevettetni, de sírhatok Veled.

Ha egy nap el akarsz futni, ne félj engem hívni, nem igérem, hogy megkérlek, állj meg, de futhatok Veled.

Ha egy nap senkit sem akarsz hallani, hívj engem, Igérem Veled leszek és igérem nagyon csendben, de ha egy nap hívsz és nincs válasz, gyere gyorsan látogass meg, lehet nekem van RÁd szükségem!

"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk."

(Francoise Sagan)

"A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján."

(Erskine)

„Ha egy szép élet vágyát őrzöd,

a múlttal nem szabad törődnöd,

s mindig úgy tégy ha veszteség ér,

minthogyha újjászülten élnél;

Mit akar?- kérdd meg minden naptól

és minden nap felel majd akkor;

Tetteidnek tudjál örülni,

más tetteit tudd megbecsülni;

főként ne gyűlölj egy embert se,

s a többit hagyd az Úristenre.”

"Egész szerelmem annyi volt csak:

Hogy láttalak, szemedbe néztem,

Egy mosolygásod volt csak minden,

De nekem elég volt egészen.

És én úgy őrzöm e mosolygást,

Miként a napsugárt a tenger,

Elrejtve mélyen, szomorúan

És - végtelen nagy szerelemmel."

(Juhász Gyula)

Ó szerelem csak is teveled.

Ó szerelem csak is te veled.

Mert te vagy az én szívem.

Kinek szerelmes lelke én utánam ered,

és őriz tégedet.

Egyetlen kicsi szerelmemet.

Ó szerelem csak is te veled.

Ki óv a bajtól és véd engemet és

szereti ha mellettem, lehet.

A szerelmem ki tiszta szívéből szeret.

Ó szerelem csak is te veled.

Most miért vagy ily messze tőlem.

Kicsi szerelememnek lelke.

Ó légy velem, hogy szeresselek tégedet

és mindig csak te legyél én nekem.

A szerelmemnek erősödő sugara ó

légy én velem.

Hogy szeressem és szeressem ezt a

elhagyott kicsi csillagot.

A Szerelem tragédiája

E tragikus eset mit mondok nektek,

Egy őrült szerelem végére tesz pontot.

Talán a féltékenység volt a nagy hiba, Melyből lett a tragédia.

Szép tavaszi estén ahol csendes a táj,

Szerelem tüzében égett egy ifjú pár.

Hallkan súgdoloztak némán csókoloztak,

S a boldogság hevében vígan lubickoltak.

Ám az idő elmúlt a tavaszt nyár követte,

Nyarat pedig az ősz hűvös szele.

Szerelmük mámora tetőpontra hágott,

Őrjöngtek egymásért,és szöttek szép álmot.

Egy nap azután mégis vitatkoztak,

Sa vita hevében sértő szót kerestek.

Végül a fiu megütötte a lányt,

Majd elébe borult s kérte bocsánatát.

Könnyes szemmel mondta:

Kicsi kis szerelmem most az egyszer bocsásd ezt meg nekem.

Imádlak,szeretlek ne haragudj énrám,

Szörnyű vétkem szívemből bánom drágám!

Gúnyos sértő kacaj volt rá a felelet:

-tünj a szemem elöl,nem kellesz már nekem,

tudd meg nem szeretlek buta kisfiú,

gyüllöllek megvetlek átkozott fiú!

Mint a villám,mely lesúlyt a földre,

Oly erővel hatott a válasz a szívére.

Felállt,szólni akart,elcsuklott a hangja

Döbbenetes arccal nézett a lányra.

Lehajtotta fejét,s elindult az úton

Szívébe nyilalt a sajgó fájdalom.

Egy,csak egy gondolat járt emlékezetében:

Elküldött nem szeret, mit ér így az élet?

Otthonába érve leroskadt az ágyra,

Merengve gondolt az elmúlt boldogságra.

Tudta hogy vége van nem jön többé vissza,

Utolsó levelét eképpen fogalmazta:

Unom az életem ,így tovább nem bírom,

Inkább a csúf halál, mint a zord magány!

Tudom vétkeztem de nagyon megbántam,

Mindent gondoltam,de sajnos ezt nem vártam.

Utolsó percemben azért azt kívánom,

Te se legyél boldog-e világon.

Jussak majd eszedbe ha már nem leszek,

Emlékezz vissza mennyire szerettelek.

Ravatalomhoz ne merj közel jönni,

Utolsó utamat nélküled akarom megtenni.

Megszólal a harang a szomorú napon,

Gondolj akkor rám,könnyed ne hulljon.

Temessenek engem,temető sarkába,

Temető sarkának legméllyebb zugába

Ne találjon rám senki ezen a világon,

Talán majd megnyugszom a másvilágon.

Ha majd késöbb mégis megbánnád e dolgot,

Úgy érzed hogy többé nem lehetsz már boldog,

Gyere ki majd akkor a temetőbe,

Zug temetőnek legzugabb részébe.

Ott leszekén majd egy sírhalom alatt,

Alszom én már akkor, gyönyörű álmomat.

Borulj a sirhalomra s rám emlékezzél,

Emlékezzél arra,akit te nem szerettél.

Eképp fejezte be a fiú a levelet,

Melyre szeretet helyett egy könnycseppet ejtett.

KÖNNYEBB MEGHALNI MINT ÖRÖKKÉ SZENVEDNI.

Ezután csendesen elhagyta otthonát,

Magába zárkozva ment mindig tovább.

Nem szólt Ö senkihez kikkel találkozott,

Közelgő halálról méllyen gondolkozott.

Lassan felkúszott egy szikla tetejére,

Utolsó pillantást vetett a vidékre.

Levetette magát,a mélybe zuhant

Földre csapodva a lelke elsuhant.

Hiába várták,nem ment haza többé,

Barátai mentek,hogy megkeressék.

Hűvös őszi reggel rátaláltak végre,

Meredve feküdt egy szikla tövében.

Az egyik zsebében levelet találtak,

Mely meg volt címezve egy barna hajú lánynak.

Olvashatattlan volt,hisz a vértől elázott,

Csak a címzettértette meg e pár sort.

Nagy fájdalom közt,búsan eltemették

Siratták hisz nagyon szerették.

Volt ott még valaki,kit nem vettek észre,

Temető kapuban talpig feketében.

Ó hogyŐ mit érezhetett-e rövid idő alatt,

Gyötrödött a lelke,szíve majd meghasadt.

Csak állt némán s a múltra emlékezett,

Talán várná valaki kit egykor szeretett.

Eképp ábrándozott búsan egymagában,

Majd lassú léptekkel eltűnt a homályban.

Sötét este lett mire hazaért,

Szülei kérdezték de Ő nem felelt,

Vacsorázni hívták,de Ő nem evett velük

Halálsápadt arcán jéghideg bánat ült.

Édesanyja kérlelte:kicsi kislányom szólalj meg-

De Ő ellökte magától,s a szobába ment.

Csendes falak közt ha nem látta senki,

Bánatos szeméből könny csordult ki.

Késöbb mikor elcsendesült minden,

Lassan zajtalanul ment el.

Temetőbe érve lassultak léptei,

Hívta őt valaki igy rémlett neki.

Bent a sorok közt hevesen vert szíve,

Borús tekintete zugsorokat kereste.

Körülötte a fák csengtek és bongtak,

Megállás nélkül csak suttogtak:

S ekkor a méllyből megszólalt valaki,

Halk suttogásból szavak szűrödtek ki.

Meghalt a szeretőd miattad tette,

Becsapták a szívét ső belehalt ebbe.

Szeretett Ő téged, de te elkülted a halálba,

Nyugszik már a földbe örök némaságba.

Az éj leple alatt valaki halkan zokog,

Siratja a fiút ki már régen halott.

Késő bánat ezt maga is tudja,

De a szerelem áttöri s kínozza.

Megzörrennek a fák megint a temetőben,

Ismét szól a hang remegve:

Sirjál kislány,sirjál,zokogjon a lelked,

Neki is fájt de te elkülted.

A szellő elsuhant,csend borult a tájra,

Hangos zokogással borult a fejfára.

Végső bánatában egy tőrt rántott elő,

Teljes markolatig szívébe mártotta Ő.

Felszökkent a vére,sírhalomra zuhant,

Megremegett a teste,a lelke elsuhant.

Elcsendesült minden,a temető néma,

Csak egy hulla van a sírra borulva.

Másnap édesanyja bement a szobába,

Bevetett ágyát,üresen találta.

Amint a nyitott ablakra tévedt a szeme,

Mindent megértve zokogva borult le.

Ekkor kopogtatott a temető őre,

Benyitott hozzájuk,s szomorúan ült le.

Halk szavakkal mondta,

Kislányuk nem él már,friss halmon feküdt szívében egy tőrrel!

Pillanatnyi csendez zokogás követte,

Sírt az öreg pár egymást átölelve.

Ekkor a halottat behozták a házba,

EZ VOLT HÁT A SZERELEM TRAGÉDIÁJA!!!!!

A sors ajándékul adott nekem Téged,

Hogy újra elhihessem a szép meséket.

Hogy végre igazán megszülessek,

Tiszta szívből szeresselek!

Te vagy a kezdet,Te vagy a vég,

Nélküled felhős az ég.

Csak Veled látom szépnek a napot,

Csak Téged szeretlek,remélem tudod!

Abban a hétfői mosolyban benne volt

egy keddi levél

egy szerdai csók

egy csütörtöki "rólad álmodom"

egy pénteki vágyakozás

egy sohanapi beteljesülés.

Abban a hétfői mosolyban benne volt a vágyakozás, és a be nem teljesülés paradicsoma.

Boldog az a nő, akinek nem adatik meg a férfival a mindennapi együttlét, és boldog az a férfi, akinek a nőből csak a friss, illatos, vágyakozó test jut.

Boldog az a nő, aki nem vasalni való ingeken, elkészítendő reggelin, megkötendő nyakkendőkön át látja a világot, és boldog az a férfi, akinek mindig örülnek, ha érkezik.

Megszerezni mindig jobb, örömtelibb, titkosabb, szívet és szemet gyönyörködtetőbb, mint megkapni.

Megkapva lenni - már magában hordozza a búcsút, és a búcsú utáni ürességet, a mélységbe való zuhanást.

Megszrezve lenni - pillanatnyi állapot, utána már nincs vadászat és varázslat, eltűnik a reménykedve-remegés szenvedélye, a boldogság utáni eszeveszett vágyakozás, a titkos érintések és összemosolygások eufóriája.

Most még lennék boldogtalan nő, aki vasalásra váró ingeken, asztalra rakott vacsorán át látja a boldogságot, most még lennék boldogtalan nő, aki nyakkendőt köt, utána puszit ad, és becsukja az ajtót. Most még lennék boldogtalan nő, aki már az elválás után várja a soha-el-nem-jövőnek tűnő estét.

Vagyok, aki és amilyen vagyok. Egy simogatásodtól megremegő, a hangodtól elérzékenyülő, csókodtól még vágyakozóbb, ölelésedtől boldog.

Vagyok, aki vagyok: a várról álmodozó királylány, aki nem léphet, nem szólhat hozzád, csak álmodhat arról, hogy nem múlt még el, hogy érezni fogja még csókodat, érintésedet, hogy jut még neki egy-egy boldog éjszaka.

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy soha sem lehet a tiéd.

HA EGY PIROS RUHÁS EMBER A ZSÁKJÁBA AKAR BEGYÖMÖSZÖLNI NE IJEDJ MEG, CSAK A TÉLAPÓ, MERT TÉGED KÉRTELEK KARÁCSONYRA!

Reggel mikor felébredtem, a nap fénye érintette arcomat. Olyan érzés volt mintha simogató kezed éreztem volna arcomon.

Ahogy akkor ott álltál a gyengék álarcában, tudtam, Te kellesz nekem, senki más!

Leszáll az alkony, pihen a táj. Nem tudok aludni, mert valami fáj. Gyötörnek a vágyak, ilyenkor szeretnék ott lenni Nálad!

Miért múlik el minden, ami szép? Miért fáj a szívünk az elmúlt tegnapért? Miért nem lehet örökös a ma? Akkor nem kellene elválni soha.

Nem vagyok veled, de megkérem a napot, arcom melegével simogassa arcod, a szelet, lágyan simogasson ujjaim helyett...

Nem tudom, hogy szeretlek-e, csak valamit érzek, valamit a szívem körül, ha szemedbe nézek!

Még érzem, ahogyan fölém hajolsz. Még hallom, ahogy hozzámszólsz. Még várom, hogy a dagállyal visszajössz hozzám.

"Ha van kihez és hová visszatérned, attól még lehetsz vándor. A csavargónak is lehet társa, a szabadságot ketten együtt is lehet élvezni."

A SÖR EGÉSZSÉGES, A BOR ROMANTIKUS, A PÁLINKA FEJBEVÁGÓ, DE CSAK EGY DOLOG VAN, AMI IGAZÁN RÉSZEGÍT: TE!

Szeretnék valakit, aki olyan, mint én, aki nem nevet egy "kislány" szerelmén, aki nem csupán két hétre akar engem, s nem csak kétségeket hagy bennem!

Szemedbe nézek, mintha kútba néznék: húz a mélység és vonz a fénye. Sötét tükrében csillagok tanyáznak, s fel-felvillan arcom képe.

Ha szeretsz hívsz, ha hívsz megyek, ha megyek boldoggá teszlek, s ha boldog leszel, boldoggá teszel!

Ülök a télben, ajkad ízét érzem az éjben, hangod dallamát hallgatom a szélben.

Ha könnycsepp lennél a szememben, soha nem sírnék, nehogy elveszítselek.

Ha szeretsz valakit,engedd szabadon. Ha visszajön hozzád, biztosan a tiéd. Ha nem jön vissza, akkor sosem volt a tiéd.

Szólj szaporán, szabad e szeretni, szerető szívemet szívedhez szegezni... SZERETLEK

Van egy titkom, mely fáj és éget, pedig csak két szó: SZERETLEK TÉGED!

Biztos fájhat már a lábad, mert egész nap a fejembe jártál!:)

Akkor is közel vagyunk egymáshoz, ha nem lehetünk együtt. Nézz csak fel: ugyanaz a csillagos ég van fölöttünk...

Messze távol tőled szomorú az élet. Hiányzol, s látni szeretnélek!

Ha a szerelemtõl forró szívembõl küldhetnék most egy darabot, olyan melegség öntené el a szobád, hogy takaró sem kellene.

Szavak nélkül is elmondanám,

mennyire szeretlek.

Tudom messze vagy,

de vágyom rád.

Sokáig tartott,

míg rájöttem,

egyedül senki vagyok.

Szükségem van rád,

te vagy az életem.

Százszor is elmondom,

SZERETLEK TÉGED,

nem hagylak el ne félj,

nem megyek tovább az úton,

mert nélküled semmi vagyok.