Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szex & Psziché fórumok » Szomorú szerelmes - szakítós - csalódással kapcsolatos idézetek, versek, sms-ek fórum

Szomorú szerelmes - szakítós - csalódással kapcsolatos idézetek, versek, sms-ek (beszélgetős fórum)


1 2
2013. szept. 22. 09:09

Heltai Jenő: A másik


És szólt a nő:

A hajam ében,

És lágyabb, mint a lágy selyem,

És itt a szívem közepében

Ujjong a boldog szerelem.

Tied a testem, tied a lelkem,

Te vagy az első, akit öleltem,

Boldog vagyok, mert a tied vagyok. . .

S a férfi szólt:

- A másik elhagyott.


És szólt a nő:

- Piros az ajkam

És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,

És végigfut az üdvök üdve rajtam,

Mikor így tartasz forrón átölelve.

Szemem sötétebb, mint az égbolt,

Mikor a fergeteg zavarja. . .

Oh, mondd, a másik szintén szép volt?

Fehér a válla? Gömbölyű a karja?

Tudott-e súgni-búgni szintén,

Tudott-e édes csókot adni,

Meghalni karjaidba, mint én

És új gyönyörre föltámadni?

És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?

S a férfi szólt:

- A másik csúnya volt.


És szólt a nő:

- És mégis nappal, éjjel

Sóhajtva gondolsz vissza rája,

Amellyel az enyém nem ér fel,

Mi volt a titka, a varázsa, bája?

Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?"

S a férfi szólt:

- A másikat szerettem!

31. rr00 (válaszként erre: 20. - mackó1990)
2012. ápr. 8. 23:57
én már csak tudom mien fájdalmas lehet bár gondolom ezzel nem vok egyedül
30. 7e1b6984ac (válaszként erre: 29. - rosszcsillag)
2011. márc. 7. 14:16
Gyönyörű az a vers,én is nagyon szeretem.
2010. dec. 18. 17:15

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

emlékeimből lassan, elfakult

arcképed a szívemben, elmosódott

a vállaidnak íve, elsuhant

a hangod és én nem mentem utánad

az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

ma már nem reszketek tekintetedre,

ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

ne hidd szivem, hogy ez hiába volt

és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

nyakkendőmben és elvétett szavamban

és minden eltévesztett köszönésben

és minden összetépett levelemben

és egész elhibázott életemben

élsz és uralkodol örökkön. Amen.


Juhász Gyula


a legszebb szerintem... <3

2010. dec. 18. 16:03

Ady Endre:

Amikor én rajongó vággyal követlek, várlak Tégedet,

A múltnak álma száll meg, a múlt és az emlékezet.

Tied az a vágy, tied az a rajongás,

Pillanatnyi édes álom, az elveszett ifjúság.

Szerelmi álom emléke, fénye űz feléd,

Keresem az elveszett Édent, remények, álmok édenét.

Követlek, várlak, szomjúhozlak,

Te vagy a sorsom, végzetem, pedig tudom, hogy a múltat nem adod vissza nekem.

2010. dec. 18. 15:36

Semmit sem tehetünk,

egy napon majd elmúlik a szerelem.

Hívás nélkül jön, kérés nélkül megy.

Nem tehetünk semmit sem.

Mégis egész életünkben várjuk a csodát,

pedig tudjuk: a szerelem minden pillanatában benne van az elmúlás.


Jim Morrison


(most ezt fejből írtam, de uténanézek később, hogy helyesen emlékszem- e. Remélem!!!)

2010. aug. 3. 11:45

Hiányzik



Hiányzik az illatod, az ízed, minden egyes rezdülésed.

Hiányzik a hangod, karod, amint szorosan körém fonod.

Hiányzik megnyugtató szuszogásod, tested melege.

Hiányzik a tudat, hogy itt vagy velem.


Hiányzik szemed meleg barna fénye.

Hiányzik, hogy lássam, tekinteted engem keres.

Hiányzik a csillogás, mely elmondja, mennyire szeretsz.

Hiányzik, hogy viszonozhassam mit szemed üzen.

Hiányzik az érzés, hogy tudom: szeretsz.


Hiányzik minden egyes mondatod, mozdulatod.

Hiányzik a csókod, ölelésed, szerető kézfogásod.

Hiányzik a jelenléted, a társaságod, mosolyod.

Hiányzik kezed minden érintése, mivel testem bebarangolod.

Hiányzik reakciód, mit csókjaimmal belőled kiváltok.


Hiányzik minden nap, óra, perc, mit Veled tölthetek.Hiányzik a gondolat, mely zakatoltja, mennyire jó Veled.Hiányzik a tudat, hogy velem vagy, és nem hagysz el sosem.Hiányzik az érzés, melyből tudom: kimondhatatlanul szeretlek.

Hiányzik a pillanat, mely csak a miénk, és tudom: az örökknél nem rövidebb. :'(

2010. júl. 8. 21:31
citatum.hu
24. Mariann7533 (válaszként erre: 23. - Husi20)
2010. márc. 20. 14:47
Szia.Én most olvasgattam itt,és ez az idézet nagyon tetszik.Tök jó és találó.
23. Husi20
2010. márc. 20. 12:42
"Ezt nehéz elmagyarázni, nem szerelem első látásra, inkább valamilyen vonzás, ahogy meglátod Őt. Nem a világ tart hatalmában, hanem Ő vonz magához."
2010. márc. 5. 17:07
bnjkhnjklnlkjápkmáélk,lékéokélk
21. csicc
2009. nov. 29. 09:57

Szabó Győző Gyula:

Búcsú


Megtehetnéd - a kedvemért -

Hogy lábujjhegyen távozol.

Halkan csukod az ajtót életemre.

Elmész szépen, és nem kukucskálsz,

Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.


(... valakit végleg elveszítettem, és csak most jövök rá, hogy mennyit jelentett nekem. Nagyon hiányzik.)

2009. nov. 11. 22:20
Mindeggyik vers szép bár a szerelem az nagyon gonosz és borzasztóan fájdalmas!!!
2009. szept. 17. 10:37

sziasztok.

egyik kedvenc idézetem:

"nem az fáj, hogy hazudtál, hanem , hogy többé nem hihetek neked!"

18. szivilivi (válaszként erre: 1. - e679c277c9)
2009. júl. 27. 23:05
szia! én ez úgy ismerem, hogy: A legdrágább kő mindent karcol, de magán nem tűr karcolást, a legdrágább szív inkább vérzik, de nem sebez meg mást!!!
2009. júl. 27. 22:44

Gyűlöllek


Gyűlölet feszíti szívemet,

Mely a szerelmet váltotta oly hirtelen.

Taszítjuk egymást, mint tűz a vizet,

Mégsem bírlak oly távol tudni téged.

Meglátlak egyből, elönt a harag, a düh,

S mégis fáj, hogy itt hagytál ily egyedül.

A szívem még hevesen ver néha,

De ennek oka nem biztos, hogy csak a harag.



Gyűlölet feszíti szívemet,

Melyet a sok hazugságod váltott ki bennem.

Hazudtál éjjel, hazudtál nappal,

S minden egyes kedves szavadban.

Már nem tudom, mit higgyek el neked,

S már abban is kételkedem, amit kérdezel.

Hazudtál, mikor azt mondtad: "Szeretlek!",

S ezt soha nem fogom megbocsátani neked.


Gyűlölet feszíti szívemet,

Mert te nem hittél, s nem is hiszel nekem.

Mondhatok, vagy tehetek bármit, úgysem hiszel nekem,

Hisz számodra mások szava a mérvadó "kedvesem".

Pedig ha tudnád azt mi mindent, adtam fel érted,

Rájönnél arra, hogy én tényleg s valóban szerettelek téged.

Feladtam érted a legnagyobb álmomat,

Csak, hogy veled tölthessek szebbnél szebb napokat.


Gyűlölet feszíti szívemet,

Hisz már oly rég nem vagy velem,

S mégis szinte minden héten látlak,

S olyankor szívemet elönti a bánat.

De ezt te rajtam soha nem fogod látni,

Mert jobb, ha úgy tudod jobban, gyűlöllek, mint bárkit.

Fáj nekem, de ez már nem számít,

Hisz szerelmem egyszer majd végleg gyűlöletté válik.


Ezt a vesret én írtam, és kivi vagyok a véleményetekre.

2009. jún. 2. 12:51

Miért kellett, miért nem mondtad,

Egyszer lesz csak, nincs több holnap.

Soha nem kértem, mondd, miért adtál!

Ami nem volt, az nem fáj.


Krisz Rudolf

2009. jún. 2. 12:38

Válás után..Székely János


Letisztítom és helyére teszem

A vázát, amely asztalunkon állott.

Szereztem belé újra pár virágot:

Fogadd el őket szívesen, szívem.


Hálám ragyog a szirmukon, hiszen

Azt a levegő-tiszta, észrevétlen

Nagy boldogságot adtad egykor nékem,

Amit nem adhat többé senki sem.


S ha más virágát jobban kedveled,

S ha küldenek valóban szebbeket,

Vagy hogyha vázád végleg összetörne,


Én hordom őket akkor is, ne félj,

Oly neszetlen, ahogy leszáll az éj,

S oly hasztalan, akár a temetőbe.

2009. máj. 30. 22:13
Álmatlan éjjelek, kimondatlan kérdések. Elhaló sóhajok, érzem belül haldoklok. Bánom a szavakat, s hogy, megbántottalak. De ha tudnád belül mit érzek, többé nem lennél ilyen, nem hagynád, hogy így fájjon a szívem.
13. csutkababa (válaszként erre: 12. - e679c277c9)
2009. ápr. 3. 11:11

sajnalom,hogy igy alakult, de ha ugy van, ahogy irtad, jobb lesz hidd el.

nagyon fiatal vagy meg, hogy igy eld az eleted, es szenvedj foloslegesen.

kitartast,es sok szerencset, megfogod talalni te is azt, aki majd megbecsul.

szerintem jol dontottel.

12. e679c277c9 (válaszként erre: 4. - csutkababa)
2009. ápr. 3. 08:30

Igazából nem is vagyok szomorú, bár nem jó érzés az biztos, de nem is fogok nagyon elkeseredni. Holnap költözök és azzal együtt úgy néz ki, ennyi volt a barátommal.

Szerintem így lesz a legjobb.

11. Marjann (válaszként erre: 6. - Marleine)
2009. ápr. 2. 15:42
csakhogy ezek nem szerelmes, hanem Istenes versek...
2009. ápr. 2. 15:41

Mindkettő Juhász Gyula


Szerelem volt


Oly messze, messze, messze már,

Hol az öröm s madár se jár,

Hová a vágy is elhervadva ér el,

Oly messze, messze, messze vár.


Szerelem volt a neve régen,

Tavaszban, éjben vagy mesében,

Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,

Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.



Emlék


A szálló évekkel

Sok minden megy el,

De a szív, a koldus,

Tovább énekel.


Mi remény volt régen,

Emlék ma csupán,

De legalább sírhatsz

Tűnt szépek után!


Ami emlék, szebb is,

Mint az, ami él,

Romok is ragyognak

Hűs hold fényinél!

9. Sirga (válaszként erre: 1. - e679c277c9)
2009. ápr. 2. 14:04

Az utolsót máshogy ismerem: A gyémánt karcol, de nem tűr kapcolást - a nemes szív inkább vérzik, minthogy sebezzen mást.

Sokáig gyűjtögettem a szerelmes idézeteket, verseket, úgyhogy rengeteget ismerek - érdekes, hogy egy se jut eszembe! :)

8. csutkababa (válaszként erre: 7. - Myrthil)
2009. ápr. 2. 13:48

gondoltam, erzodik belole, hogy nagyon szemelyes, es nem olyan "mu" amit a koltok irnak.

azok is szepek, es talan igazi erzelmekkel vannak fuszerezve, de nekem a tied jobban tetszik..

7. Myrthil (válaszként erre: 5. - csutkababa)
2009. ápr. 2. 13:46

Köszönöm :D

Saját költemény :)

2009. ápr. 2. 13:45

Pilinszky János:



Örökkön-örökké

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,

maradék szemérmem némasága ez,

úgyse hallanád meg, hangot ha adok,

sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.


Tűrök és törődöm engedékenyen:

mint Izsák az atyját, én se kérdezem,

mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,

szófogadó szolga, ami hátra van.


Keserüségemre úgy sincs felelet:

minek adtál ennem, ha nem eleget?

miért vakitottál annyi nappalon,

ha már ragyogásod nem lehet napom?


Halálom után majd örök öleden,

fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,

karjaid közt végre kisírom magam,

csillapíthatatlan sírok hangosan!


Sohase szerettél, nem volt pillanat,

ennem is ha adtál, soha magadat,

örökkön-örökké sírok amiért

annyit dideregtem érted, magamért!


Végeérhetetlen zokogok veled,

ahogy szoritásod egyre hevesebb,

ahogy ölelésem egyre szorosabb,

egyre boldogabb és boldogtalanabb.



Mire megjössz

Egyedül vagyok, mire megjössz,

az egyetlen élő leszek,

csak tollpihék az üres ólban,

csak csillagok az ég helyett.


A temetetlen árvaságban,

mint téli szeméttelepen,

a hulladék közt kapirgálva

szemelgetem az életem.


Az lesz a tökéletes béke.

Még szívemet se hallani,

mindenfelől a némaságnak

extatikus torlaszai.


A pőre örökkévalóság.

S a tiéd, egyedűl tiéd,

kezdettől fogva neked készűlt

e nagyszerű egyszerüség.


Mint tagolatlan kosárember,

csak űl az idő szótalan,

nincs karja-lába már a vágynak,

csupán ziháló törzse van.


Mindenem veszve, mire megjössz,

se házam nincs, se puha ágyam,

zavartalan heverhetünk majd

a puszta elragadtatásban.


Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!

Ha gyenge vagy, végem van akkor.

Ágyban, párnák közt, uccazajban

iszonyu lenne fölriadnom.


Ezeknek a verseknek lagalább irodalmi értéke is van...

5. csutkababa (válaszként erre: 3. - Myrthil)
2009. ápr. 2. 13:45

ez nagyon szivhez szolo, nagyon szep ,....

tele van erzelemmel...annyira tetszik

2009. ápr. 2. 13:43

szia, kate, mi ujsag?

szakitottal?

nagyon szomoru vagy..

2009. ápr. 2. 13:39

Nem tudtam, milyen az igaz szerelem,

Míg téged egy nap el nem veszítettelek.

Azóta bánom én minden egyes szavam,

Amit akkor haragomban neked mondtam.


Dühös voltam nagyon, s nem gondolkodtam,

De el kellett mondanom a fájdalmamat.

Tovább tartani magamban nem tudtam,

Mert a reakciódban nagyot csalódtam.


Egy világ dőlt össze akkor és ott bennem,

Addig azt hittem, minden hibámmal szeretsz.

Mert a történteket én sem úgy akartam,

De ezen már változtatni nincs hatalmam.


Mielőtt lelkileg összetörtem volna,

A sors játszott velünk, s magát meggondolta:

El is vette, amit még oda sem adott,

És én megkaptam a következő pofont.


Azóta élek így, egyedül, magányban,

Párkapcsolatban, és mégis társra vágyva.

Mert már nem érzem azt, mit valaha régen,

Hogy bármit megtettem volna neked, érted.


Most már tényleg csak abban reménykedhetem,

Hogy visszataláljon hozzánk a szerelem,

Megbocsájtsam én is minden egyes szavad,

Melyek szívemben hatalmas sebet hagytak.

1 2

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook