Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,

cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,

itt nem zavar bennünket senki,

görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,

ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,

melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,

ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is,

hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana, ha azután sokáig kerülnél.

Mit ér ezer szó,mely nem tőled hallható?

Mit ér a sok csillag,ha nem veled látható?

Mit érnek az órák,mit érnek a percek,

Ha mindezek nélküled telnek!

Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;

Minden, amit eddig hittem, romokban hever.

Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják:

Nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.

Nehéz könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni.

Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így.

Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre.

Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés..

S most minden szertefoszlott.

Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek.

Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded el őt, bárhova is juttok.

Az ő szerető szívét nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni.

Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott.

Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete egy részét szentelte néked. S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.

S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja: ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek. Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy miért hagytalak el, ha szerettelek téged..

Ha valakit szeretsz engedd el,ha

igazán szeret vissza jön hozzád,

ha nem,

sosem volt a tied!

Nem az az igazi,akivel letudnád

élni az életed,ha nem az,

aki nélkül nem tudsz élni!

Egy gondolat.....egy álom...egy nagy szerelem!!!!

A világ számára csak egy személy vagy, de számomra te vagy a világ.

Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel.

Elviheted, csak ne törd össze.

Mert az egész világ összedőlne.

Túl sok csillag van az égen, túl sok könnycsepp a szemünkben.

Túl sok férfi van a világon, de senki olyan, mint te.

Egyedi vagy és különleges.

Szeretnék nevetni, szívből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni, minden reggel melletted ébredni, és édes csókkal álmodból ébreszteni.

Soha ne feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom Hozzád menekül.

Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem!

Álmaimban rólad álmodom és mindazokról a dolgokról, amit együtt tehetnénk.

Szívem érted sóhajt és az ajkaim egy édes jóéjt puszit küldenek neked.

Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet, és rád gondolok... halkan érted sóhajtok.

Van egy hely a szívemben, amelyet csak te tudsz kitölteni.

Már az első pillanatban megnyertél magadnak és mindig sikerülni fog ez neked.

Nemrég valami történt velem, a legcsodálatosabb dolog, egy álom, amelyik valóra vált, azon a napon, amikor megszólítottál és megismertelek.

Ha a szívem akkora volna, mint a világegyetem, akkor sem volna elég hely benne, hogy beleférjen mindaz a szeretet, amelyet irántad érzek.

Láttam havat májusban, angyalokat az égben, láttam olyan dolgokat, amelyekről mások csak álmodnak... de sose láttam még nálad édesebbet, istenibbet.

Apád egy tolvaj... mert ellopta a csillagokat az égről és elhelyezte őket a gyönyörű szemeidbe.

Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba esnek.

Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet túl későn, de lehet, hogy örökre.

Miért csukjuk be a szemünket, amikor alszunk?

Amikor álmodunk?

Amikor csókolódzunk?

Mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak.

Ha becsukom a szemeim, téged látlak.

Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szívem dobbanását, tudnád, mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.

Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém.

Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden, ami te vagy.

Szükségem van a napra, a csillagokra, a holdra és rád.

A napra nappal, a holdra és a csillagokra éjszaka, Rád pedig örökké!

Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!

Gyönyörű álmom volt az éjjel, egy csillag szeretkezett a holdfénnyel.

De ez nem álom, hanem valóság, ott én voltam és te voltál.

Ameddig szeretsz, én addig élek.

De kérlek, szeress, mert meghalni félek.

Cukor?

Nem!

Csoki?

Nem!

Gondolkozzunk...

Méz?

Hmm...

A csudába!

Egyszerűen nem jut eszembe semmi, ami olyan édes, mint te.

Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés.

Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.

Rejtelmek, ha zengenék, őrt állok, mint a mesékben; bebújtattál engemet, talpig nehéz hűségbe.

Küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon rád.

De visszajött és azt mondta, hogy az angyalok nem vigyáznak egymásra.

Azt mondták, hogy esett az eső, amikor megszülettél.

De nem esett, csak Jézus sírt, mert elvesztette a legaranyosabb angyalát.

Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él.

Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet!

A szó: Szeretlek!

A név: a te neved!

Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni.

De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.

Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.

Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem?

Én pedig azt válaszolom, hogy az életem.

Erre te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az Életem!

Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport.

Ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat.

Ha az érintés víz lenne, elküldeném neked a tengert.

Victor Hugo

Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,

amelytől fénylik a szirom,

amelyből felszökik, kévéjében a napnak,

szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,

ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -

mi távolabbról: mint a gyémánt,

az közelebbről: mint a könny.

(fordította: Nemes Nagy Ágnes)

"...Követni mindenűtt magát,

Mozdulatát kísérni szemmel,

Nézését fogni s mosolyát

Szerelmes- bús tekintetemmel,

Szavát hallgatva fogni fel,

Hogy tökéletesség a bája,

Lábánál kínban égni el...

Ez, ez a boldogság csodája!"

(Puskin: Anyegin- Anyegin levele Tatjanahoz- részlet)

Két pici csillag

Fenn az égen baktat.

Nincsen sehol párja,

Csak egymásnak árnya.

Ök az égen mi a földön,

Szeretjük egymást örökkön, örökkön.

Attól mert nem beszélsz rólam még nem vagyok halott.

Élek és félek és egyedül vagyok.

Látom hogy kék az ég, és érzem a szelet,

de semmi sem jó mint régen veled.

meghal bennem minden és bárcsak én is meghalnék,

felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.

Te benyitnál csendben és észervennél engem,

így megtudnád talán hogy mi voltál nekem.

Tóth Árpád

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom, halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata

Fénylett hajadban s béke égi csendje,

És jó volt élni, mint ahogy soha,

S a fényt szemem beitta a szívembe:

Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

Melyben egy isten szállt a földre le

S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek, -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

Különleges dolog ami belülről éget,

A hiányod az amit fájdalomként érzek.

Bármit nézek,csak téged látlak,

Gondolataimban csak szavaid járnak.

"Tudod mi a bánat?

Várni valakit, ki nem jön többé vissza,

Eljönni onnan, ahol boldog voltál,

S otthagyni szívedet örökké.

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,

Könnyeket fogadni, mik szemedbe égnek,

Kergetni egy álmot, s azt soha el nem érni,

Csalódott szívvel mindig csak remélni.

Szavakat őrízni, mik lelkedre hullanak,

Remegő ajakkal idézni a múltat.

Megalázva írni egy könyörgő levelet,

Szívszorongva várni, nem jön rá felelet.

Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni,

Mással látni őt és utánna fordulni.

Kacagni boldogan hazúg lemondással,

Hazamenni sírva, könnyes zokogással,

Otthon átsírni hosszú éjszakát,

S imátkozni, hogy ő sose tudja meg:

Mi is az a bánat."

(H. Heine)

Szobádban a sötétség leple átölel,s

körbe fon téged.

Ha egyedül vagy félsz,s ekkor a gonosz

simogató kezét érzed.

Lépj az ablakodhoz és nézd a hold fényét hívj,s vigyázom szived bár nem kérted.

Tudom sok a gonosz az éjben, te nem ismersz

de meghalnék érted.

Régóta álmodsz valakiről,

De ö sajnos sohasem jő.

Az álom rossz és gonosz,

És ettől valamikor még szenvedni fogsz.

Mikor egyszer felébredsz édes álmodból,

A királyfi nem ölel, és nem csókol.

Az életnek sajnos fele se mese,

Ezért törődj ebbe bele.

Ébredj fel édes álmodból,

S az életedet sződd a valóságból.

Ha kell, játssz és szórakozz,

De bánatot másnak sose okozz.

Éld az életed úgy, ahogy kell,

Amit mindenki más is elvisel.

Próbálj meg mással is foglalkozni,

Ne csak a saját problémádat fokozni.

Élj boldogan, mint mindenki más,

És egyszer rád talál egy szerető társ.

Összedőlhet fenn a magas ég

leomolhat minden ami ép,

egy a fontos,hogy te szeress

minden más csak semmiség.

Örök életet élsz én velem

vár ránk a kéklő végtelen,mert

a sors egymásnak szánja,

kiket össze köt a szerelem.

"A csókod festi kékre az eget,

Szemed színétől zöldülnek a fák.

Nélküled üres minden képkeret,

és világtalan az egész világ."

(Weöres S.)

A szerelem egy hosszú játék,

ha te nyersz, az nagy ajándék.

Mégis jobb minden bűnnél,

ahol mindent csak eltűrnél.

A szerelem egy hosszú bánat,

hogy akit szeretsz nem lehet nálad.

Vágysz rá, mégse lehetsz vele,

nélküle életed leélni nem lehet.

Nem tudom hol kötök ki veled,

soha többet nem is érdekel.

Nem tudom, mit jelentett neked,

egyetlen dolgot tudok: Szeretlek!

4.Majd egyszer üres lesz a szívem

s nem te élsz már bennem!

Majd egyszer az emlkek közt leszel,

mit a homály fed el!

Majd egyzser,ha már nem kell,

talán rájövök: Mit rontottam el..?

Vajon mi is az a szerelem?

Egy furcsa érzés idebenn.

Ami égeti a szívedet,

Fáj, de mégis élvezed.

Mindig várod, hogy jöjjön,

Bekopogjon hozzád, s megöljön…

A szerelem a minden,

A legnagyobb kincsem,

A szerelem maga az élet,

S az élet is vele ér véget…

A szerelem maga a halál,

Megöl, de újra rád talál…

Menekülsz előle, nem akarod látni,

De ha nem jön, nem győzöd kivárni!

A szerelem nem más, mint egy csoda,

Így hát ne lökd el magadtól soha!

A szerelem nem más, mint egy átok,

Amit az élet szórt kegyetlenül rátok…

A szerelem halálunk végéig kísért,

Míg meg nem halsz szerelmed csókjáért…

Élni szeretnél, de nem lehet szerelem nélkül,

Ha meg szerelmes vagy, azért halsz meg végül…

Szerelem az élet,

Imádod, míg éled,

Szerelem a halál,

Ne kerüld, úgyis megtalál!

Az élet megtanít halni,

A halál megtanít élni,

A szerelem mutatja a lényeget,

Ő ad mindennek értelmet!

Amikor a lágy szellő...

Amikor a lágy őszi szellő

A karjaiban ringat,

S amikor az erdőben a fák közt

Árad egy hűs illat,

Amikor a tó ragyogó tükrében

A te arcodat látom,

Te vagy az a gondos tündér,

Ki őrized az álmom.

Amikor a ragyogó fehér hó

Nevetésed visszaveri,

Amikor a csupasz fákat

Látom elmosolyodni,

Amikor a hervadó virágok

Víg táncot járnak,

Fülembe súgod lágy hangon,

Szeretlek, imádlak!

Mikor a fáradt nap sugarai

Tőlünk búcsút vesznek,

S szelíden mosolyogva

Nekünk integetnek,

Mikor az ezüstszín éjszaka

Leplét ránkborítja,

Szorosan megöleljük egymást,

S testünket a holdfény betakarja.

Juhász Gyula: Szerelem

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

mint napsugár, ha villan a tetőn,

holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen

Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

Van egy srác akiért élek,

De van egy másik akitől félek.

Mert túlságosan megszerettem,

S most el kell felednem.

Nehéz volt a választás,

És ezt nem értheti senki más.

Ha a szív szeret,

Választani nem lehet.

De mégis választanom kellett,

S a szív győzött a szív felett.

Ezzel valakit megbántottam,

De ezen kívül magamnak is ártottam.

Most legbelül a vágyat elfojtom,

S a tüzet millió könnyel oltom.

Remélem nem haragszik rám,

A másik szívemnek igen fontos srác.

S megbocsátja nekem,

Amit ellene vétkeztem.

Ezzel zárom ezt a versemet,

Amit szívem szakadékán énekelek.

Robog a hév, s te távolodsz,

látom halványló alakod.

Szívemet már nem érzem,

mert ott hagytam kezedben.

Nem szeretném soha visszakérni,

mert nem tudnék nélküled élni.

Ha szeretsz megtartod,

he nem eldobod.

Tedd amit jónak látsz,

de szívemmel ne játsz!

Szeretlek téged és ezt nem tagadom,

nélküled semmi vagyok.

Most boldog vagyok,

de félek nagyon,

hogy egy reggel felkelek,

s egyedül leszek.

szeress mindig nagyon,

s ne hagyd hogy valami közénk álljon!!!

Te vagy..

TE vagy a szív,mely bennem dobog,

TE vagy a vér,mely bennem csorog.

TE vagy az ihlet,mellyel írok,

TE vagy a könny,mellyel sírok...

TE vagy a szem,mellyel látlak,

TE vagy a vágy,mellyel várlak!

TE vagy a lélek,mely engem éltet.

TE vagy az ábránd,mellyel képzelek!

TE vagy a herceg,aki eljön értem,

TE vagy az,akit az égtől kértem!

TE vagy a kéz,mellyel hozzám érsz,

TE vagy mindenem,mert bennem élsz!!!

Szeret Vagy Nem Szeret

Szeretem két kezed, imádom két szemed,

Simítom arcodat, csókolom ajkadat!

Ölelem testedet, az enyém megremeg,

Megőrít illatod, csak a tiéd vegyok!

Fáj nagyon a szívem, mert nem vagy itt velem,

Sötét barlangokban, lelem én a helyem!

Lehet hogy nem igaz, vagy mégis meglehet,

Picinyke szíved, szeret vagy nem szeret!?

Vers Neked

Ha szólnál, hogyha mondanád!

Én rád hajolnék mint a nád

A tó vízére csendesen.

Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,

Csak küldjél bármilyen jelet!

Elég egy apró mozdulat,

S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!

A porba rajzolom magam,

Amerre jársz, amerre lépsz.

- Ha nem akarsz is hozzám érsz!

Baranyi Ferenc:

Utószó egy szerelemhez

Nincs mit mondanom,

nincs mit mondanod,

ami régen megszakadt, azt

nem folytathatod,

szemed jégvirág borítja,

már beléd nem láthatok.

Nincs mit mondanod,

nincs mit mondanom,

párosan viselt magánynak

dupla súlya nyom,

szíved hangtalan parancsát

többé meg nem hallhatom.

Én már többé nem kereslek:

rád találnom nem öröm.

Te is engem csak - kerestél.

De én azt is köszönöm.

Mért, hogy a szerelmet mindig

megalázza a közöny?

Válni kell.

Kolonc koloncot nem visel,

önvédelembol hagylak el

s fel nem cseréllek senkivel.

Válni kell.

Én nem hiszek - te nem hiszel,

a szív nem nézi, mit cipel,

csak éppen már nem bírja el.

SMS-ek:

Van egy szó mit úgy hívnak Remény,ha vigyázol rá örökké benned él!Ha a szívedbe zárod ki fontos Neked,egy napon csak a tied lehet!

__________________________________________________

Bársonyos reggel köszöntsön téged,csodaszép álmod még ne érjen véget.A hajnali napsugár simogassa vállad,mintha én tenném,ott lennék nálad!

__________________________________________________

Valaki mindig rólad álmodik,valaki rólad szövi legszebb álmait.Valaki szemében miattad boldogság könnye ragyog,s bevallom ez a valaki én vagyok.

Szabó Ila: Segíts nekem

Segíts nekem

legyél a vállam

ha terheim már nem bírom.

Segíts nekem

legyél a lábam

ha látod, már-már elbukom.

Segíts nekem

legyél a szárnyam

ha porba ránt a fájdalom.

Segíts nekem

legyél a társam

ha élni sincsen már okom.