Szerelmes versek, idézetek (beszélgetés)

Raffai Sarolta: Csalás

Csalás lett volna szebben élni,

szívem szíveddel megcserélni,

ölelni-ölni édes álnok,

elmúlhatatlan ifjúságod...

Abban fényeskedsz mindörökre,

Te vagy az ágak bimbó-ökle,

viaszgyöngy: síró gyertyák méze,

kezeim suta remegése.

Botladozásaim, keresztem,

hogy sebesültem és sebeztem-

bennem vagy. Másutt már sehol.

Elhullásomig hordozol.....

Brinkusz Gábor: Holdfény

Ma én leszek a holdfény,

S belopódzom az ablakon át,

Mint aki hosszú útról haza tér,

Oda bújok Hozzád.

Messzi fehér csillagoktól

Éjszaki fényt hozok Neked,

Smaragdszemű angyaloktól

Csillogó könnycseppeket.

Aranyszínű virágporral

Csillagot festek két szemedre,

Mintha pillantásod csillogása

Napvilágnak fénye lenne.

Majd két kezemmel betakarlak,

S hangtalan érintésem megtöri a csendet,

Ha sírsz, én könnyeimmel vigasztallak,

S akár a holt fény, felolvadok Benned.

Szomorú voltam,mikor elmentél,

Azóta várom,hogy visszatérj.

Többet jelentesz,mint az életem!

Teljes szívemből szeretlek édesem!!!

Gondolataim mindig rajtad járnak,

Minden pillanatban csak téged várlak!

Nagyon hiányzol!Majd belehalok,

De tudom:elmúlnak majd a rossz napok!

Visszajössz,s majd akkor boldogok leszünk!

Mindent egymásért és együtt teszünk!

Karácsonynak napján,hogy újra láthatlak

Jobban örülök,mint bármely ajándéknak!

Forró szerelemmel ölellek át téged,

Boldog karácsonyt kívánok neked!

Juhász Gyula

Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

mint napsugár, ha villan a tetőn,

holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen

Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

Érzés

Az érzés, mely minden emberben benne van

Az érzés, mely semminél nem tud fájni jobban

Az érzés, mely vakká teszi az embert

Ez az érzés nem lehet más, mit a szerelem.

Az ész mondja nem szabad,

Az érzés annál jobban akarja

Hát melyik legyen?

Ész vagy szerelem?

Az okos ember az észt választja

A szerelmes ember a szerelmet próbálja

De melyik a jó választás?

Csak az tudja,ki mindkettőt érezte már!!!

Szálló felhővel üzenem néked,

Megüzenem százszor, hogy Szeretlek téged.

Hogy rólad álmodom boldog, csöndes éjjel,

Hozzád küldöm szavam a suttogó széllel.

Legyen-e pár sor édes emlék néked,

Mert aki ezt irta szívből szeret téged.

Mi a szerelem? Semmi sincs a világon, sem ember, sem ördög, sem semmi, amire annyi gyanakvással tekintenék, mint a szerelemre, mert az minden másnál jobban beleveszi magát a lélekbe. Nincs semmi, ami annyira hatalmába tudná keríteni, annyira le tudná nyűgözni a szívet, mint a szerelem. Amiért is, ha nincs mit szembeszegezned vele, a szerelem teljességgel a vesztébe kergeti a lelkedet. […]

Mert ha nincs kellőképp fölvértezve, és túl heves a fogadtatása, akkor a lelket átható szeretet is vagy elbukik előbb-utóbb, vagy összevissza kezd hatni. Ó, a szeretet sokféle, közeledtekor a lélek előbb ellágyul, majd megbetegszik.”

Umberto Eco

Testemet adom...

Festenék néked csodás világot,

Égi ecsettel mennyei képet…

Hintenék feléd sok száz virágot,

Cserébe tőled csak ennyit kérek:

Csak fele annyira szeress engem,

Mint az én szívem parázslik érted.

És én nevedet himnuszba zengem,

S testemet adom: legyen az vérted.

TÜZES SEB VAGYOK Ady Endre

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,

Kínoz a fény és kínoz a harmat,

Téged akarlak, eljöttem érted,

Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzva, fehéren,

Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,

Te vagy a kínom, gyehennám nékem,

Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,

Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,

Adj kínt nekem, a megéhezettnek:

Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok.

De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál."

(Prisrin)

ez nagyon yo ez a vers...ki irta???ez lett a kedvenc versem már elolwastam annyiszor

nagyon yo

pusyka

SZedd a tavasz virágait,

Egy csokorba össze,

Rózsát és nefelejcset,

Egyet-kettőt közbe,

Tekincs néha a csokorra,

Látni fogsz a múltba,

Eszedbe fog jutni,

Ki-e pár sort irta.

Goethe: A kedves közelléte

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár;

rád gondolok, forrás vizét ha festi

a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol

az útakat;

s éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

a ligetben ha néma csend borúl rám,

téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Ó, jössz-e már!

Radnóti Miklós: Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,

és néha meg olyan, oly biztos és örök,

mint kőben a megkövesült csigaház.

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött

s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.

S még mindig nem tudom elmondani neked,

mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,

óvó tekinteted érzem kezem felett.

Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.

És holnap az egészet újra kezdem,

mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem

míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.

Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,-

mit mondjak még? a tárgyak összenéznek

s téged dícsérnek, zeng egy fél cukordarab

az asztalon és csöppje hull a méznek

s mint színarany golyó ragyog a terítőn,

s magától csendül egy üres vizespohár.

Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,

hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.

Az álom hullongó sötétje meg-megérint,

elszáll, majd visszatér a homlokodra,

álmos szemed búcsúzva még felémint,

hajad kibomlik, szétterül lobogva,

s elalszol. Pillád hosszú szárnya lebben.

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,

de benned alszom én is, nem vagy más világ.

S idáig hallomén, hogy változik a sok

rejtelmes, vékony, bölcs vonal

hűs tenyeredben.

SZivem titkát írom

E kis versbe neked,

Rád gondolok,

Ezt sose feledd,

S hogy szívem mit kiván,

Soraim betüiben keresd!

Kamarás Klára: Majd azután

Anyám.....szerelmem.....

jajj, a gyerekek....!

Valakiért én

mindig remegek.

Aztán....majd aztán,

akkor én jövök!

Kibomlok és

az égig felnövök.

Csillag leszek...

szikrázó, hófehér...

Hajamra lassan

hullik már a dér...

Shelley

A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,

folyó az óceánba;

az egeknek folyton özönlik

vegyülő suhogása;

magány sehol; isteni jel

s rend, hogy minden tünemény

keveredjék valamivel -

Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,

habot hab ölel, szorit, átfog;

egymást ringatva, becézve

hajlonganak a virágok;

a földet a nap sugara,

a hold a tengereket:

minden csókol... - S te soha

engemet?

Szerelem

A holdat nézve téged látlak,

Minden nap csak téged várlak,

Életem már csak bánat,

Üres szavak és látszat!

A napot nézve szemed látom,

Melynél szebb nincs a világon,

Szépségében elvesznék,

Közben kétségben gyötrődnék,

Szeretsz-e vajon még?

A csillagokat nézve az égen,

Neved jut eszembe éppen,

A holnapból a mába lépek,

S mindenkinek rólad mesélek,

Elmesélem mennyire szeretlek,

És hogy soha el nem feledlek!

Pilinszky János: Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;

lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.

De láthatod, az istenek,

a por, meg az idő

mégis oly súlyos buckákat emel

közéd-közém,

hogy olykor elfog a

szeretet tériszonya és

kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,

mint a természet éjfél idején,

hangtalanul, és jelzés nélkül.

Azután

újra hiszem, hogy összetartozunk,

hogy kezemet kezedbe tettem.

Egy percig szeress, míg elmondom imádlak!

Egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak!

Szeress egy napig, míg csókolni tudlak!

Szeress egy életre, és én is szeretni foglak!

"Higgy nekem és örökké szeretni foglak, bízz bennem, és rájössz, hogy

tőlem nincsenek jobbak. Óvd a szívem, soha el ne dobd, meglátod,

amíg dobog: TÉGED SZERETNI FOG!"

Pici erdőben pici nyuszi,

pici szádra pici puszi,

egy a bűnöm,nem nagy vétek,

két szó az egész:

SZERETLEK TÉGED!

Érezni a szád

Ujjaim közt illatos,

Bársony rózsaszirmot,

Fehértornyú templomból,

Távoli harangot,

Számban szétpattanó,

Édes szőlőszemeket,

Testemre zúduló,

Langyos esőcseppeket,

Lábamban a tánc,

Tüzes ritmusát,

Magamhoz ölelni,

Csillagdíszes éjszakát,

Hinni, hogy az álmom

Valóra vált,

Szeretném még egyszer

Érezni a szád.