Szép halál (beszélgetés)

Valahogy én is a "másik oldalról" nézem, és gondolom, sokat számít az, hogyan viszonyulunk lélekben és gondolkodásunkban az elmúláshoz.

Egyébként abban lehet igazad, hogy aki békés, szeretettel teli életet élt... mert a cikkben szereplő barátnőm is olyan volt, ill. itt ahol élek, az egyik idős szomszédasszonyunk is reggel nem ébredt fel. Egész életében az utolsó percig mindenkinek segített, akinek tudott, akár kérték, kértük rá, akár nem... ment a házbeliekhez, ahol hallotta, hogy egyedülálló betegen fekszik, bevásárolt, megfőzött, feltakarított nekik, fürdette, orvoshoz kisérte... pedig ő sem volt egészséges. Megadatott neki is hogy hosszú szenvedések nélkül ment el.

Pedig elég világos.

Szerintem csak hülyéskedett.

Mondjuk egy mozdony, vagy buszvezető elalszik vezetés közben. :)))

De egyik nagyapám halála sem ilyen volt. Mindketten kórházban haltak meg és már nagyon betegek voltak, de szerencse viszonylag gyorsan, néhány hét után.

Ez utóbbit csak azért írtam, nehogy egy felelőtlen, nemtörődöm embernek gondolja őket bárki is.

Szép halál? Csak az elhunytnak lehet az esetleg. Persze mi is nyugtathatjuk magunkat, hogy legalább szépen halt meg a szerettünk, de azt hiszem, hogy aki elmegy, az mindig is egy hatalmas űrt hagy a szerettei szívében. Az idő sosem fogja begyógyítani a sebet. Lehet, hogy évek múltán könnyebb lesz valamivel elfogadni az elfogadhatatlant, de gyógyulásról szó sincs.

Nekem is van olyan hozzátartozóm, akiért a fél életem odaadnám, hogy egy utolsó igazán jót, ahogy annak idején még beszélhessek vele. Elmondhassam, hogy mennyit jelentett számomra, és ha nem lett volna, sosem lett volna belőlem ez az ember, aki most vagyok.

Igen,sokat gondolkodtam ezen.

Mitől függ?Több szálon futhat,ha vallás felől nézzük,már gyerekkoromban feltettem a kérdést az igen vallásos nagymamámnak.Így válaszolt,Jézus a jóknak bocsájt meg,szenvedés nélküli,korai halállal jutalmazza,mert az élet próbatétel,a paradicsomba jutni kiváltságos dolog.

Kivétel erősíti a szabályt.

Az élet igazolta eddigi tapasztalatom ezt az elméletet tükrözi,rokonságban valóban a jólelkű,kedves emberek mentek el hirtelen, idő előtt.

Ha másik oldalról nézem,ezotéria,egészen biztos számít az,hogy kinek milyen sors jutott,illetve miként döntött,mert sorsunk kovácsai magunk vagyunk,döntéseken múlik merre sodor az élet bennünket.Szeretnek-e bennünket,szeretjük-e magunkat,a lelki dolgok kivetülnek testi tünetté vállnak.Szintén példák sora a családban,ismerősök körében,ha nincs megbecsülés,harmónia a lelkekben,önszeretet hiánya vagy külső hatások miatt,az bizony kivetül-szívbetegség.Valóban úgy gondolom,hogy ha valakit csak használnak,becsmérelnek,nem tudja magát szeretni,talán jobb ha nem él a helyzetben tovább,mert lépni fél...ha lép,ugyan abba a helyzetben találja magát.

Minden betegség gyökere a lelkiállapot tükre.

Szép halál,ha csendben,szenvedés,betegség nélkül elalszik,habár a családnak sokkoló,"dehát nem is volt semmi baja" de igen!

... mint az utasai...

Ezt nem értem, ha nagypapád álmában ment el, akkor hogyan voltak utasai?

Ha nem túl fájdalmas, megosztanád velünk?

Fogadd részvétem nagypapád miatt.

Én is!

Volt egy asszony a városban (fehér!) tenyér-lenyomatot vett az ügyfelekről, mint a rendőrség az ujjlenyomatot, és kb. egy hét után mehettünk az elemzésért, amit írásban is megkaptunk tőle.

Sok-sok mindent írt, amikről már akkor tudtam, hogy nem igaz... de a többi között, hogy hirtelen ér a vég, vagy egy halszálka a torkomon, vagy egy autó elé lépek, ezt nem látja tisztán... no azóta csak ez jár a fejemben. Legalább ez az egyetlen jóslata legyen igaz!

Annyiszor elgondolkodtam már, hogy vajon mitől függ, hogy valakinek megadatik a "szép halál", míg mások hosszú szenvedések után mennek el?

Valahogy úgy gondolom, hogy nem csak az éppen elszenvedett betegségek alapján dől el, ki milyen módon távozik közülünk.

Talán lennie kell ott valami más oknak is. Szerintetek?