Szép halál (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szép halál
Szerintem nem dönti el senki és semmi. Attól függ, hogy mondja fel a test a szolgálatot.
Az én anyukám nagyon sokat szenvedett amikor meghalt. Lehetetlen volt segíteni rajta.:(
Itt a húsok kimaradtak. Jótékony oszlopban szinte alig van étel.
Persze, mindenki tudja, hogy a világ, az emberiség tele van bacikkal, bajokkal, betegségekkel, és a halál sem úgy jön, hogy előtte még makkegészséges valaki, aztán csak hirtelen egyik percről a másikra...
Ez a fórum azért indult, hogy megbeszéljük, mitől is függ, függhet, hogy az egyik embernek megadatik a szép halál, a másiknak pedig nem.
Talán jó lenne erre koncentrálni, hiszen olyan betegségeket én is tudnék kismilliót felsorolni, amibe emberek százai, ezrei haltak már bele. De ennek a fórumnak nem ez a célja. Nem felsorolásokat szeretnék olvasni! Hagyjuk már abba, ha kérhetem??
Felesleges olyasmin rágódni, ami még nincs a közelünkbe, mert amire gondolunk, azt vonzzuk magunkhoz!
Minek olyasmin agyalni, hogy... gondolj az életre, a szépre, a holnapra, tervezd a szép jövőt, és arra koncentrálj!
Apa jó ember volt, szenvedett. Nagyi jó ember volt, szenvedett. Nagyapa is, mama is, anyósom is....
Akkor most mivan ilyenkor? Nem ér! :(
Sajnálom, szomorú!
Én még azért bízom benne, mert hinni akarom, hogy annak az élete, aki úgy él, mint nagyid, az esetek többségében nem ilyen hosszú szenvedések után ér véget. Ez a sorstól csak egy véletlen, egy rosszul kiosztott lap, a sors fintora... a jó emberek nem ilyen véget érdemelnek.
A nagyanyám nagyon szeretnivaló asszony volt. Mindenki szerette a családban: kedves, gondoskodó, nagyon értelmes, őszinte, erkölcsös, békés és békéltető - az a fajta ember, aki ezt a bolygót élhetővé teszi. Számos kisebb agyvérzés után kapott egy nagyobbat, és félig lebénulva, jórészt tiszta tudattal halt meg, miután fél évet szenvedett egy elfekvőben. A férje, a nagyapám, aki szintén jó ember volt, de nehezebb természetű és sokszor zsarnoki, este lefeküdt és reggel nem ébredt fel.
Nem hiszem, hogy annak, hogyan élünk sok köze van ahhoz, hogy hogyan megyünk el. Bár másként lenne.