Szép halál (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szép halál
Mondjátok meg...mert nem tudom a választ, ami talán nincs is?!....
Miért látom mindennap lelki szemeim előtt apát, letakarva, felkötött szájjal, miért látom őt meghalva? Holott én még életében láttam csak, igaz már akkor is nagyon beteg volt, mondhatni...láttam, hogy haldoklik..😭
Miért látom ilyen erősen azt, ahogy meghalt, azt, ahogy utána volt a teste, ha én ott se voltam? :(
Mikor fog nem fájni? Vagy mikor fog enyhülni? Vagy csak legyen már végre egy nap, amikor semmi nem jut eszembe a haláláról!!
Ha eszembe jut, hogy többé nem tudom megölelni, ordítani akarok!😭😭😭😭😭😭😞😞😞😞😞😞😞😞😞😞
Istenem, pedig annyira jó ember volt, annyi jóság volt benne, egész életében!
Kinek milyen halál adatik? Mondhatnám, hogy a karma elintézi ezt. De sajnos a környezetemben több nagyon jó ember ment el erős fájdalmak közt.
Azt kívánom a hozzám közel állóknak és magamnak is, hogy szépen és csendben. Igen, a rokonoknak, a vele együtt élőknek iszonyú fájdalom. De talán senki sem olyan önző, hogy azt szeretné, legyen beteg, kínlódjon sokáig, hogy én... fel tudjak készülni az elengedésére.
Szerintem a maradóknak így is, úgy is fáj. Akkor akinek mennie kell, legalább neki ne fájjon.
Fogadd részvétemet!
Sajnálom. Valóban nem könnyű elengedni azt, aki közel állt hozzánk. De ez az egyetlen vígasz lehet az egész tragédiában, ha arra gondolunk, "neki már nem fáj semmi." Mi pedig erősek vagyunk, és ha sírunk is, ha szívünk majd' megszakad, akkor is megyünk tovább, mert menni kell.
Hidd el, nem üres frázis: akit nem feledünk, az örökre velünk marad. Bármikor kéred, hívod, mindig ott lesz melletted, mindig segít, aki mindig szeretett és szeretni fog!
A Lélek...
mint kalitkából szabadult kismadár
A kék égben magasan, csapongva száll
S ha majd egyszer megpihenni vágy'
A szeretet útján ismét rád talál"
Nyugtatom magam azzal, hogy "most már neki nem fáj semmi", független attól, hogy ment el. De ez csak nyugtatás. Bárcsak velem lehetne, de azt se tudom mit gondoljak....
Így egy hónaphoz közeledve, már nem látok összefüggéseket, csak fáj. Nap, nap után, egyre jobban és jobban.
Apa...😭
Talán, ha 90 lett volna, talán, ha "csak" idős lett volna, talán, ha az otthon melegében, megpihen....talán....
Így kellene mindenkinek!
És miért is ne! Ha gyakorlatilag szinte egyformán születünk, miért is ne lehetne az elmenetelünk is szinte egyforma. És ha a születésünk fájdalommal járt, akkor a távozásunk lehetne békés, könnyű és gyors. Így lenne igazságos!
Sajnálom. Nyugodjon békében.
Valóban sokszor tapasztaljuk, mennyire igazságtalan a sors. Sokszor a jóknak a legnehezebb, vagy talán éppen azért, mert a legkevesebbet törődnek a saját jólétükkel, boldogságukkal, boldogulásukkal.
Anyu mindig azt mondta, hogy nem az a baj, ha meg kell halni, csak ne kelljen szenvedni.
Ehhez képest iszonyúan kijutott neki. Rajta, aki egész életében másokért élt, kiszolgált és segített, nem tudott segíteni SENKI.
Azok akik így mennek el, nevezhessük igen szép halála volt!
Anyósom este lefeküdt, és ...mindig ezen imádkozott, mondogatta annyi csúnya betegség van, a legjobb este lefeküdni, és ne szenvedjek! Neki is megadatott.
Nem tudom, jött-e erre válasz, nem olvastam el minden hozzászólást.
Én úgy képzelem, hogy autót vezetett és elaludt és ebből halálos baleset lett...
Ami percek alatt átsegít! Inkább, mint hosszú hónapokig vagy még tovább olyan betegen, hogy még felkelni sem tudok, és mások forgassanak... annyi borzalmas vég van, amely hosszú szenvedésekkel teli akár a menni készülőnek, akár a családnak.
Persze, jobb lenne, ha mint a barátnőm, szépen, fotelben, vagy álmomban érne.
De ezért tettem fel a kérdést: ki vagy mi határozza meg, hogyan is távozunk innét?
Valóban, nem csak szomorúságot, határtalan ürességet is érzünk, amikor valamelyik szerettünk itthagy minket, és bizony van, hogy hosszú éveken keresztül érezzük a hiányát.
Érdekes módon még vannak valahol Afriákában??? vagy a Csendes-óceáni szigetvilágban törzsek, akik még a mai világban is tánccal, dallal búcsúztatják szeretteiket. És ugyanezt tették a kelták is, mondván, hogy itthagyta ezt a nehéz földi létet.
Átment egy másik életbe, ahol minden könnyebb, minden egyszerű és nagyszerű.
Persze a mi hitünk szerint ez nem lehet más, mint a mennyország, amely azért erősen kérdőjeles, hogy létezik-e vagy nem?